Örökre megváltozott London

 

A brit fővárost 2005. július 7-én, csütörtök reggel robbanássorozat rázta meg. Összesen négy robbanás történt – három a metrón, egy pedig egy emeletes buszon. Az 56 halálos áldozatot és hétszáznál több súlyos sebesültet követelő, összehangolt merényletsorozatot brit állampolgárságú muszlimok követték el.

Átlagos nyári délelőtt volt London belvárosában. Egy nappal azután, hogy London megszerezte a 2012-es olimpia rendezési jogát. Egyfajta ünnepi hangulat lengte be a várost, a lapok harsány címekkel számoltak be a jó hírről, hogy 1948 után ismét a brit főváros adhat otthon a világ legnagyobb sporteseményének. Ezt a békés hangulatot változtatta meg végérvényesen az a tragikus nap.

Négy robbanás rázta meg a várost. Az Aldgate East és a Liverpool Street, a Russell Square és a King’s Cross metróállomások között, illetve az Edgware Road metróállomáson, valamint egy buszon, a Tavistock Square-en. Az érintett állomások többsége a város forgalmas, üzleti negyedében vannak, az Edgware Road környéke pedig a külföldiek körében kedvelt.

Az elkövetők reggel 8.50-kor, egy percen belül három bombát robbantottak a metróvonalakon, egy órával később pedig a Tavistock téren, a 30-as számú emeletes buszon robbant a negyedik bomba.

A Scotland Yard tájékoztatása szerint a négy merénylő közül hárman Leedsből indultak Londonba, a negyedik elkövető Lutonban csatlakozott hozzájuk.

A merénylők a robbanásokat házi készítésű peroxidalapú pokolgépekkel okozták, amelyeket hátizsákokba csomagoltak, és saját maguk hoztak működésbe, nagyjából egy időben.

A július 7-i volt minden idők legsúlyosabb terrortámadása brit földön. Ehhez mérhető támadás brit állampolgárok ellen 1988 decembere óta nem történt. Akkor a Pan Am New Yorkba tartó járatát időzített pokolgéppel robbantották fel.

Az első hírek arról szóltak, hogy hat robbanás történt és nem három. A hírcsatornák ezeket az információkat arra alapozták, hogy a robbantások az állomások között történtek, így a sebesült utasok mindkét irányba a legközelebbi állomásokon át próbáltak menekülni, ez pedig azt az érzetet keltette, hogy minden említett állomáson történt incidens.

A merényletekben 52 ember vesztette életét, és több mint hétszázan megsebesültek, volt áldozat, akinek térd alatt mindkét lábát amputálni kellett.

A londoni metróban, illetve a városi buszon elkövetett robbantások leginkább a 2004. március 11-én Madridban elkövetett merényletsorozat utánzatának tűnnek. A spanyol fővárosban sporttáskákban elrejtett tíz robbanószerkezet lépett működésbe négy, utasokkal zsúfolt vonatszerelvényen a reggeli csúcsforgalomban. A detonációkban összesen 119 ember vesztette életét.

A merénylők nem tűntek fel a hatóságoknak

Az elkövetők egytől egyig brit állampolgárságú, Nagy-Britanniában élő muszlimok voltak, három pakisztáni származású, a szigetország területén születettek, vagyis második generációs bevándorlók voltak, míg a negyedik, Lindsey Germaine Jamaicán született, de évek óta Nagy-Britanniában élt.

A merénylőknek tisztes civil foglalkozásuk volt, rendezett családi hátterük. Ketten terhes feleségüket hagyták hátra. Nem tűntek fel a szolgálatok számára. És csak később kerültek elő azok a videófelvételek, amelyek felfedték valós énjüket.

Az öngyilkos merénylőcsoport vezetője a 30 éves Mohammad Siddique Khan volt, általános iskolai tanárként dolgozott Leedsben. A rendőrségi vizsgálat során előkerült egy „mártírvideó”, amelyen Khan egyebek mellett kijelenti, hogy háború folyik a Nyugattal, és ő e háború katonája.

Khan felvételét az al-Dzsazíra 2005 szeptemberében sugározta. Ebben a következőket mondja:

„A ti demokratikusan választott kormányaitok folyamatos és rendszeres atrocitásokban részesítik a népemet a világ minden részén. És mert támogatjátok a kormányaitokat, ezzel közvetlenül felelőssé lesztek, mint ahogyan én is közvetlenül felelős vagyok azért, hogy megvédjem a muszlim testvéreimet, és elégtételt vegyek értük. Amíg biztonságot nem érzünk magunk körül a célpontjaink lesztek, és amíg fel nem hagytok a bombázásokkal, gáztámadásokkal, a népem bebörtönzésével és megkínzásával, addig nem adjuk fel a harcot.”

A filmen feltűnt Ajman az-Zavahri, az al-Kaida második számú vezetője is, akit a nyugati elhárító szolgálatok a terrorhálózat operatív irányítójának, a megölt Oszama bin Laden helyettesének tartottak. Ajman az-Zavahri a felvételen közölte, hogy a pusztítást Tony Blair akkori brit kormányfő politikája hozta Londonra, és további merényletek várhatók.

A metrón elkövetett öngyilkos merénylet másik két elkövetője a 22 éves Shehzad Tanweer, aki egy gyorsbüfében dolgozott, a szüleivel élt, és a 19 éves Germaine Lindsayaki, aki a Londontól délkeletre fekvő Aylesburyben élt terhes feleségével.

Az emeletes autóbuszon robbantó 18 éves Hasib Hussain szintén Leedsben élt a fivérével és sógornőjével.

A brit és egyúttal az európai társadalom ezután eszmélt rá, hogy a terrorfenyegetettség immár nemcsak a határokon túlról érkezhet – mint ahogy az történt a 2011. szeptember 11-i támadások esetében –, hanem a társadalomban látszólag normális életvitelt folytató állampolgárok köréből is.


Nagy-Britannia – Robbantássorozat Londonban

Az al-kaidás kapcsolat

A brit hírszerzés sokáig nem talált arra bizonyítékot, hogy a támadóknak bármilyen közük lett volna az al-Kaidához. Hat évvel a támadások után a német hírszerzés olyan információkhoz jutott, hogy a terrortámadások hátterében a brit állampolgárságú Rasid Rauf, az al-Kaida egyik embere állt. Vele egy dróntámadás végzett Pakisztánban, 2008-ban.

A dokumentumok szerint ő szervezte meg Khan és Tanweer pakisztáni kiképzését. Még azt is leírta, hogy a hírszerzés megtévesztésére a két fiatal világinak tettette magát.

Két héttel a terrortámadások után, július 21-én egy másik csoport akart robbantani Londonban. Szintén három bombát juttattak a metróra, egyet pedig egy buszra, de azok nem robbantak fel. A támadókat elfogták, jelenleg is életfogytiglani börtönbüntetésüket töltik. Mint kiderült, e mögött az akció mögött is Rasid Khan állt.

Hibáztatták Blairt is

Felvetődött a brit hírszerzés és a kormány felelőssége is a merényletekkel kapcsolatban. Nagy-Britanniában három héttel a londoni támadás előtt csökkentették a terrorfenyegetettség fokát az 5-ös szintről 4-esre (hétfokú skálán), mivel csak „amatőr merényletek” előkészületeiről értesültek. Ezt utólag a belügyminiszter „fatális hibának” ismerte el.

A terrortámadás tizedik évfordulóján Tony Blair a BBC-nek adott interjúban tagadta, hogy az ország iraki szerepvállalása miatt csaptak le rájuk, szerinte az al-Kaida – az iraki háborút is megelőző – Nyugat-ellenes agressziójának egyik állomása volt a merénylet.

Az elmúlt tizenhárom évben még tucatnyi véres merényletet követettek el Európában, ezek döntő többsége iszlamista hátterű támadás volt, amelyben több százan haltak meg.