A cukrászból lett hóhér tündöklése és bukása

 

A Balkán múltját és jelenét is áthatja a vér és az erőszak. Friss a hír, hogy kedd reggel Kosovska Mitrovicán pártházának lépcsőin merénylet áldozata lett a koszovói szerbek egyik mérsékeltnek mondott vezetője, Oliver Ivanovic. Ez a módszer klasszikus Szerbiában.

A történelem során előbb a 19. századi Karadjordjevic-, majd az Obrenovic-dinasztia is merényletek révén oldotta meg a trónhoz jutás kérdését. Sándor szerb királyt Marseilles-ben szintén kivégezte az ellenzéke, sőt, még Titónak is mintegy hatvan ellene irányuló orvtámadást sikerült elkerülnie. Nem volt ilyen szerencsés 2003-ban Djindjic elnök. És a sebezhetetlennek hitt maffiózó, háborús bűnös Arkant sem kerülte el a végzete, 18 évvel ezelőtt, január közepén gyilkolták meg.

Boszniai szerb orvlövész céloz a ház falán levő lyukon keresztül az utcára a bosnyák főváros szerbek által ellenőrzött Grbavica kerületében, 1993. május 29-én (MTI/EPA)

Merényletekkel terhelt „veszélyes január”

2000. január 15-én Belgrádban lelőtték Zeljko Raznatovic Arkant, a hágai nemzetközi törvényszék által körözött háborús bűnöst. Az alvilágban is jegyzett Arkan – ha valaha bíróság elé kerül – értékes tanú lehetett volna a szerbiai rezsim és a szintén háborús bűnök elkövetésével vádolt Slobodan Milosevic jugoszláv elnök ellen.

„Gyilkos zsineg”

Fiatalként is antiszociális volt: a rendőrség 17 éves korában tartóztatta le először. Utána csak bővült a bűnlajstroma. A fiatal gengszter Skandináviában és Nyugat-Európában tevékenykedett. Goran Vukovic, az egyik belgrádi bandavezér – aki aztán szintén merénylet áldozata lett – egy interjúban azt mondta, hogy „Arkan volt a legsikeresebb bankrabló. Úgy járt bankot rabolni, ahogy mások a közértbe járnak”. A polgári Zeljko Raznjatovic mellé ekkoriban kezdte használni az Arkan nevet. Az „arkan” egyébként török szó, a bérgyilkosok által használt vékony zsinór neve, amivel áldozatukat megfojtják.

Nemzetközi bűnöző Zeljko Raznatovic ismertebb nevén Arkan Belgrádban 1999 Március 29-én (Fotó: Mark H. Milstein/Getty Images)

A nemzetközileg körözött bűnöző Zeljko Raznatovic – ismertebb nevén Arkan – Belgrádban, 1999. március 29-én (Fotó: Mark H. Milstein/Getty Images)

1934. október 9-én usztasa merénylők Marseille-ben meggyilkolták I. Sándor jugoszláv királyt. A támadásban Louis Barthou francia külügyminiszter és több civil is életét vesztette. A merénylet hatalmas visszhangot váltott ki Európában. Mivel az esemény kamerák előtt játszódott le, a filmhíradónak köszönhetően százezrek nézhették végig a jugoszláv uralkodó utolsó perceit. A marseille-i volt az első merénylet, amelyet filmen rögzítettek.

Szerb titkosszolgálati szál

Fiatalon lett a jugoszláv titkosszolgálat (SDB) külsőse. Az SDB a hetvenes évek óta alkalmazta az alvilágot a kényes külhoni vállalkozások elvégzésére. Az emigránsok elleni merényletek, zaklatások kivitelezői – vagyis a hivatásos állomány alkalmi segítői – Jugoszláviában nyugodtan elvoltak. Az Interpol-körözések dacára nem tartóztatták le őket, a zsákmányt pedig felélhették, befektethették. Arkan cukrászdát nyitott, és csak a balkáni polgárháború előszelét megérezve vedlett vissza azzá, ami a lénye volt.

Mázlija volt

A horvátországi rendőrség 1990 novemberében megállított egy terepjárót, és őrizetbe vette állig felfegyverzett utasait. A csoportot Arkan vezette. Az akkori zágrábi sajtó arról cikkezett, hogy Arkan fegyvereket szállított a lázadó horvátországi szerbeknek, és csoportjával szította a krajinai felkelést. A zágrábi sajtónak igaza volt: a csoportot tényleg ezért küldte a szerb titkosszolgálat. Egy ideig előzetes letartóztatásban voltak, majd a horvát hatóságok elkövettek egy súlyos hibát: Arkan szabadon távozhatott Belgrád irányába. Magánrepülőgép vitte. Máig nem tudni, pontosan miért engedték el. A 2018-as horvát sajtó szerint politikai alku tárgya lehetett.

Gyilkolt magyart, horvátot, bosnyákot és albánt

Hamarosan a baranyai, Eszék környéki – zömmel magyarok lakta – falvak ellen nyomuló leghírhedtebb szerb szabadcsapat élén, a média nyilvánossága előtt kegyetlenkedett. Az SDG a hangzatos Tigrisek nevet vette fel: kiképzőközpontjuk volt Szlavóniában, és Boszniában is tevékenyek voltak. Városokat foglaltak el, területeket tisztítottak meg etnikailag, civileket gyilkoltak meg, és közben raboltak. A megszállt Kelet-Szlavóniát szisztematikusan kifosztották. Akkoriban a horvát határhoz közeli Zombor városának piacán bárki fillérekért vehetett használt háztartási gépeket, mezőgazdasági gépjárműveket, szinte bármit. Arkan három csoportba szervezte önkénteseit. Egyesek harcoltak, mások elhordtak minden mozdíthatót, a harmadik társaság pedig pénzzé tette a zsákmányt. Arkan viszont nem kicsiben játszott: őt a benzinkutak, az olajmonopólium, a kaszinók, a csempészet felügyelete is érdekelte.

A háborús nyerészkedés eredménye

Arkan a Szerb Egységpárt alapító elnökeként tagja volt a szerb parlamentnek is. Belgrádba a mai napig hajlamosak azt hinni, hogy Arkan politikai merénylet áldozata lett. Politikusként már nem volt rest beismerni, hogy Milosevic és Milo Djukanovic Crna Gora-i elnök konfliktusában ez utóbbival szimpatizál. Arkan már korábban nyitott az ellenzék felé: 1996-ban állítólag Mira Markovic – Milosevic felesége – kérte, hogy embereivel, ha ráérnek, verjék szét az ellenzéki tüntetéseket. Arkan elutasította Milosevic teljhatalmat élvező nejének a kérését, majd felvette a kapcsolatot Zoran Djindjictyel, a Demokrata Párt (DS) elnökével, az akkori tüntetések vezéralakjával, akivel Arkan meggyilkolása után három évvel – titokzatos körülmények között, már szerb elnökként – szintén orgyilkosok végeztek.

Boszniai szerb katonák figyelőállásban a horvát határtól mintegy 20 kilométernyire fekvő Knin városban, 1994. december 5-én (MTI/EPA)

Mint nemzeti hőst búcsúztatták 

Mintegy ezren vettek végső búcsút Raznjatovictól, a Belgrádban felállított ravatalánál. 2000. január 20-án, csütörtökön temették el.  A megemlékezésen részt vevő barátai akkoriban a Reutersnek úgy nyilatkoztak: nincs elképzelésük arról, hogy ki ölhette meg Arkant. Elmondták azt is, hogy az Intercontinentalt – ahol lelőtték – Arkan második otthonának tekintette. Ott mindig biztonságban érezte magát. Más hangot ütött meg azonban Olga Nikolic, egy nővér, aki a háborúk során öt évig a Tigriseknél szolgált. „Az ellenségei nem ölhették meg Arkant, ez csak a barátainak sikerülhetett” – mondta.

Ma sem tudni, ki okozta a vesztét

A merénylet végrehajtóját, Dobrosav Gavricot húszévi szabadságvesztésre ítélték. Két bűntársát, Milan Djuricic-Mikit és a szökésben lévő Dragan Nikolic-Gagit 15-15 évi börtönbe ítélték. Utóbbit ugyan néhány évre rá Dél-Afrikában fogták el, de beszédes Arkan lánytestvérének, Jasna Diklicnak az ítélethozatal utáni nyilatkozata. Közölte: a gyilkosság hátterére még nem derült fény, mert – mondta – meggyőződése, hogy a merénylet mögött a szerb állambiztonsági szolgálat, illetve annak volt vezetője, Rade Markovic, Slobodan Milosevic bizalmi embere állt.