Magyar aranyérem a téli olimpián

 

A Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor összeállítású magyar csapat fantasztikus versenyzéssel aranyérmet szerzett a férfi 5000 méteres rövidpályás gyorskorcsolyaváltók csütörtöki döntőjében a pjongcsangi téli olimpián.

A tavalyi világ- és az idei Európa-bajnokságon is bronzérmes magyar kvartett Kínát és Kanadát megelőzve érte el a történelmi sikert, a dél-koreai együttes negyedikként zárt, miután a döntőben elesett az egyik tagja.

A magyarok ezt megelőzően két ezüst- és négy bronzérmet nyertek a téli olimpiákon, legutóbb a Regőczy Krisztina, Sallay András jégtáncpáros végzett másodikként 38 évvel ezelőtt, az 1980-as, Lake Placid-i játékokon.

Kangnung, 2018. február 22. Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor és Burján Csaba (b-j), a phjongcshangi téli olimpia férfi 5000 méteres váltó rövidpályás gyorskorcsolyaversenyének döntőjében a Kangnung Jégcsarnokban 2018. február 22-én.  Ez Magyarország történetének első téli olimpiai elsősége, és 1980 óta az első dobogós helyezése. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor és Burján Csaba a pjongcsangi téli olimpia férfi 5000 méteres váltó rövidpályás gyorskorcsolyaversenyének döntőjében (MTI-fotó: Czeglédi Zsolt)

„Nagyon hihetetlen. Nagyon kemény futam volt és nagyon hosszú volt az út idáig. Nyolcadik csapatként jutottunk ki, nagyon össze kellett rakni magunkat fejben is és hát mi vagyunk a legjobbak. Össze tudtuk rakni fejben, egy hibát sem csináltunk, mindenki nagyon akart, abszolút szótlan vagyok még mindig” – kezdte felfokozott hangulatban Liu Shaolin Sándor.

Testvére, Liu Shaoang három sikertelen egyéni futam után szenzációsan versenyzett a váltóban: „Úgy gondolom, a váltó után a magánproblémák eltűntek és csak arra tudunk gondolni, hogy ennek a 38 évnek most vége van, és egyből egy arannyal kezdtünk, szerintem ez hihetetlen.”

„Nagyon kemény volt a futam, az elejétől kezdve mentünk, próbáltam figyelni mindenre, összerakni, nyugodtan korizni. Úgy érzem, sikerült, és belegondolva, hogy 8-9 évesen nyitott pályán kezdtünk el korizni és most itt vagyunk a világ tetején, mindenkit megvertünk, ez eszméletlen” – mondta Burján Csaba visszaemlékezve a kezdetekre.

Knoch Viktor a néhány hónappal ezelőtti világkupa-döntőt idézte fel: „Csabival ültünk a szobában Szöulban és mondtam neki, szerintem holnap abbahagyom, ha nem jutunk ki. Most pedig mondtam Csabinak a dobogó tetején, hogy kerültünk mi ide, ebből az állapotból. Nagyon büszke vagyok a srácokra, amit Ádó meg a Sanyi a végén előztek, le a kalappal előttük. Büszke vagyok nagyon a csapatra, mindenkire. Amikor készültünk erre futamra, azt hittem, mindegy hányadikok leszünk én elsírom magam a végén. Aztán beértünk és nem éreztem semmit, egyszerűen nem tudom még átérezni, hogy mi ezt megnyertük. Ehhez még kell pár nap.”

Liu Shaolin Sándor az utolsó körről is mesélt a tőle megszokott jókedvű stílusban: „Annyira sok adrenalin volt bennem, második helyről kaptuk meg a stafétát és tudtuk, úgy mentünk fel a pályára, hogyha a kanadaiak vannak csak előttünk, akkor tuti csak a pályát akarják majd tartani és én mondtam, engem biztos nem fognak itt a pályán, előre megyek és ha itt leszed ma valaki, akkor én vagyok a legnagyobb lúzer a világon. Megcsináltam és úgy haraptam a végén a levegőt mint senki se.”

 Kulcsár Krisztián: eufórikus állapotban vagyok 

Ahol szervezett, profi munkát folytatnak, ott véghez lehet vinni a csodát – így értékelte Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke az ország történetének első téli játékokon szerzett aranyérmét.

“Eufórikus állapotban vagyok. Ezt végigélni egészen fantasztikus élmény volt. Tudtuk, hogy benne van a fiúk fejében és a lábában ez a siker, de ezt meg is kellett nyerni” – mondta a sportvezető Magyarország 177. aranyérmét követően.

Kulcsár Krisztián kiemelte, köszönettel tartozik elsőként a versenyzőknek, de a szülőknek és az edzőknek is, hogy lehetővé tették azt a történelmi pillanatot, amelyet most elértek.

A MOB-elnök hangsúlyozta, hogy a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség milyen rendkívül profi munkát végez, s ez példamutató lehet mindenki számára, hogy ilyen hozzáállással véghez vihető bármilyen csoda, olyan is, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt.

Három éve minden világversenyről éremmel tértek haza

A magyar rövidpályás gyorskorcsolyázók az utolsó esélyüket megragadva így tovább folytatták nagyszerű sorozatukat, ugyanis három éve minden világversenyről éremmel tértek haza, az elmúlt három világbajnokságon összesen kilenc medált gyűjtöttek, és mindegyiken legalább kettőt.

A fináléban Liu Shaoang az élre rajtolt a dél-koreaiakat megelőzve, de az első váltásnál a hazaiak visszavették a vezetést, kisvártatva pedig a kínaiak is a magyarok elé kerültek.

A futam eleje kissé ideges és feszült volt, mindenki próbált minél előrébb helyezkedni. Egy ideig Kína is vezetett a magyarok előtt, de aztán a dél-koreaiak a harmadik pozícióból ismét az élre álltak, sőt, a magyar négyes visszaesett negyediknek, amikor az addig hátul „vonatozó” kanadaiak egy váltásnál elé kerültek.

Elesett a dél-koreai váltó egyik tagja

A finálé egyik drámai pillanata az volt, amikor a dél-koreai váltó egyik tagja elesett. Ez megnyugtatta a másik három csapatot, hosszú ideig Kanada haladt az élen Kína és Magyarország előtt. Alig tíz kör volt hátra, amikor ismét megélénkült a verseny, Kína megszerezte a vezető helyet, de Kanada szinte rögtön visszavette azt. Ekkor a magyar kvartett „csak” utazott, várta az alkalmat, amikor meglepheti riválisait.

Ez a pillanat az utolsó két váltásnál jött el. Előbb Liu Shaoang parádés kigyorsítással megelőzte kanadai riválisát, majd váltott bátyjával, Liu Shaolin Sándorral, aki kínai ellenfelét lehagyva élre állt. Innentől pedig már nem engedte ki a kezéből az aranyérmet, hatalmas ökölcsapással haladt át a célvonalon elsőként. A váltó olimpiai rekorddal győzött.

Noha a zsűri még videózott, de az előzgetések ellenére nyugodt, vitás helyzetektől mentes verseny volt, így a magyarok egy hatalmas piros-fehér-zöld zászlóval a jégen korcsolyázva ünnepeltették magukat. Nem is kellett csalatkozniuk, nem történt kizárás, azaz megszerezték a történelmi aranyérmet, amely 177. a sorban Magyarország esetében, de a korábbiak mind a nyári játékokon születtek.