A legsötétebb óra – filmajánló

 

Amikor az ember nehezen hangolódik rá egy filmre, aztán a végén mégis nehezen engedi el a hangulat, akkor ott valami történik. Legalábbis töredékeiben.

Sokféle háborús filmet lát már az ember addigra, mire igazán felnő. Aztán lát olyanokat is, amelyektől felnő. Olyanokat is, ahol a brutalitás bármennyire is elviselhetetlen, valószínűleg mégsem ér fel azzal a borzalommal, ami a lövészárkokban, a tengerparton, a levegőben, meneküléskor, támadáskor érheti az embert. A férfiakat, tegyük hozzá, hiszen ezen a fronton, ezeken a vonalakon ők vannak, voltak ott. Mi nők, ha nemcsak elszenvedői, de alakítói is vagyunk a háborús napoknak, akkor nekünk a hátország jut. Annak megannyi borzalmával együtt. Mert a háború nem jó sehol. És nem jó senkinek. Mégis háborúzunk. Ősidőktől fogva. A tűzért, a vízért, az eleségért, a hatalomért, a vagyonért, országokért, gyarmatokért. Bármiért, ami csak az eszünkbe jut. Mindazért, amiről azt gondoljuk, hogy jár nekünk. A kis nehézség, hogy az a valami valaki másnál van – nos, ha semmiségnek nem is tekinthető, de megoldhatónak igen. Hogy közben milliókat áldozunk fel, sorsukról, földi életükről döntve – a háború velejárója. És ebbe állítólag bele kell nyugodni. Nehéz így háborús filmet nézni. Mert a hősiességet megkönnyezi az ember, akár együtt is érez, de azonosulni vele, semmiképpen nem tud.

churchill_2

A legsötétebb óra bizonyos értelemben nem is háborús film. Vagy hát nem úgy, ahogy megszoktuk. Nem látunk majd olyan képsorokat, amikor levegőt venni is elfelejtünk. Persze vélhetően eszünkbe jut majd Christopher Nolan Dunkirk című mozija, eszünkbe kell hogy jusson, hisz ez a film Winston Churchill kinevezésétől a Dinamó hadműveletig tart (lásd Dunkirk). Amíg abban a filmben, szó szerint a másik oldalt látjuk, ebben a döntés az „ideátot”, a döntés meghozatalát.

Közben szembesülünk Churchill nehezen elviselhető figurájával, megtudjuk, hogy munkamániás, goromba, sokat ivó, örökké szivarozó férfi volt, nehéz természettel, aki lelkében a mélységtől a magasságig minden utat bejárt. Olyan ember, akit a legkevésbé érdekelt a közvetlen környezete. Nem volt tekintettel munkatársaira, családjára és a legkevésbé a feleségére. Mindenki másnak kellett őt elviselni. Jellembeli tulajdonságai persze nem találkoztak politikusi, államférfiúi tehetségével – határozottsága és tántoríthatatlansága, bölcsessége, katonai tapasztalatai, lenyűgöző retorikai képességei a század legnagyobb brit politikusává tették. Nem is ez a kérdés Joe Wright filmjében.

Gary Oldman mint Churchill

Gary Oldman mint Churchill

Hanem az, hogy ebben a filmben sokszor mindez unalommal párosul. Gary Oldman hihetetlen átalakulása, tulajdonképpen Churchillé történő átlényegülése és elképesztő játéka sem tudja felülírnia a forgatókönyv hiányosságait. Többek között azt, hogy kevés történettel nem megyünk semmire. Hogy egy portréfilm jellegű játékfilmben egy ilyen karizmatikus, izgalmas életúttal rendelkező ember világának kis szeletét kiragadni – tényleg bátorság dolga. És ezt kell elvinnie a vállán Oldmannek, aki a maga részéről saját feladatát tökéletesen teljesíti. Csak hát a sok belső történést megjeleníteni egy filmben nem túl hálás dolog. Abba bizony idővel belefárad a színész is, a rendező pedig csak apró sikereket érhet el.

churchill

A legsötétebb óra nem rossz film, de semmiképpen nem kívánkozik mozivászonra. Nincs jelentősége annak, hogy mekkorában látjuk Churchill olykor dermedt, gyakran elkalandozó, máskor kiégett tekintetét. Ez a film remekül megállta volna a helyét mondjuk egy BBC-filmként a tévében, este nyolctól, kisebb bealvásokkal a kanapén. Sajnos Churchill életét tekintve semmi újat nem tudhatunk meg, néhány ugyan szellemes, de unos-untalan emlegetett idézetei közül a legfontosabbakat itt is megkapjuk, de mindössze ennyi. A történelmi fontosságú tényeket ismerjük már, a megítélés szempontjából újabb szempont itt sem merül fel.

churchill_3
Kristin Scott Thomas Churchill felesége, a VI. György királyt alakító Ben Mendelshon és a fiatal titkárnőt alakító Lily James: valamennyien fürdenek a szerepükben, ezzel sem lenne semmi baj. Ahogy az operatőri munkával sem. A baj valószínűleg ott keresendő, hogy nem tudjuk meg, mit is akart igazán elmesélni Anthony McCarten forgatókönyvíró. Hogy vajon lett-e árnyaltabb képünk a 20. század legnagyobb politikusával kapcsolatban? Attól tartok a válasz nem.

A legsötétebb óra című filmet január 18-tól vetítik a hazai mozik.