Mindenkit megrendített a Hableány tragédiája. A sétahajó május 29-én süllyedt el a Margit híd közelében, miután összeütközött egy szállodahajóval. A fedélzetén 35-en utaztak: 33 dél-koreai állampolgár és a kéttagú magyar személyzet. Hét utast sikerült kimenteni. Mostanáig tizenkilenc holttest került elő, kilenc embert még keresnek. A mentésben nagyerejű nemzetközi összefogást tanúsítanak a szakemberek.
Megemlékező a hajóbalesetben elsüllyedt Hableány turistahajó közelében a Margit hídnál (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
A hozzátartozók életébe villámcsapásként érkezett a hír a katasztrófáról – jelentette ki Szabó Márta gyásztanácsadó a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Elmondta, a dél-koreai hozzátartozók a tragédia után 2-3 nappal már Magyarországon voltak, és azóta a Duna partról, illetve a Margit hídról figyelik a mentési akciót arra várva, hogy mikor kerül elő családtagjuk. Mint mondta,
hiszen egy hirtelen bekövetkezett tragédia után senki sem akarja elhinni a történteket. A hírt általában csak akkor tudják elhinni, ha valóban megismerik a körülményeket, és teljes mértékben megbizonyosodnak arról, ami történt – mondta el.
Egy hozzátartozó sokszor érzi magát tehetetlennek
Arról is beszélt, hogy egy hozzátartozó gyakran érzi magát tehetetlennek, és sokszor azzal vádolja magát, hogy nem volt jelen a balesetnél, és nem tudott segíteni. Úgy véli, ebben nyújtanak segítséget a különböző magyar és a jelen esetben dél-koreai megemlékezések és rituálék, amelyek segítenek átvészelni ezt az időszakot.
Amikor valaki nem látja családtagját holtan, sokszor reménykedik abban, hogy még valamilyen oknál fogva élve előkerül, pedig legbelül már tudja, hogy erre nincs esély. Megjegyezte, sokkal nehezebb a gyász, amikor valaki nem kerül elő egy katasztrófa során, és egy üres koporsót temetnek el, de az is nyomasztó a családtagok számára, ha tudják, hogy szerettük miként és milyen körülmények között veszítette életét.
A legtöbben mindig tudni akarják, hogy mi történt a baleset bekövetkezésekor. Szabó Márta szerint ez azért van, mert a hozzátartozók tisztában akarnak lenni azzal, hogy
Jelen esetben azonban senki sem tudja, hogy mi történt az emberekkel az alatt a rövid időszak alatt, míg a Hableány elsüllyedt.
A hajó tragédiája összeköti a gyászoló embereket, hiszen egy közös veszteségről van szó. Ugyanakkor mindenki külön-külön dolgozza fel magában a történteket, és gyászolja meg családtagja elvesztését – fűzte hozzá Szabó Márta.
Továbbra is gőzerővel folyik a mentési akció
Továbbra is nagy erőkkel dolgoznak a Hableány kimentésén és az eltűnt személyek keresésében. Szombaton ismét komoly haladást értek el a búvárok a hajó roncsánál annak ellenére, hogy nagyon nehéz körülmények között dolgoznak. A merülésben résztvevőknek vagy a létrába, vagy a hajóba folyamatosan kapaszkodniuk kell, mert nagyon erős a sodrás.
Ennek ellenére az egyik oldalon sikerült az összes ablakot és nyílást lezárni, ami azért fontos, hogy emeléskor az esetleg ott lévő holttestek ne kerüljenek ki a hajóból. A tervek szerint vasárnap fűzik át a hevedereket a roncs alatt. Közben a TEK margitszigeti mobil műveletirányítási központjában is dolgoznak és készítik elő a roncs kiemelését. Egy kamionban alakították ki bázist, ide érkeznek be a mentéssel kapcsolatos adatok. Minden reggel és este eligazítással kezdődik, illetve zárul, amit a TEK főigazgatója vezet.
Kedden emelhetik ki a roncsot
Jasenszky Nándor, a Terrorelhárítási Központ osztályvezetője azt mondta, leghamarabb kedden emelhetik ki a Hableány roncsait. A szakemberek most azon dolgoznak, hogy rögzítsék a hajó másik oldalán lévő befűzőköteleket is egy uszályhoz. Csak ezután tudják hozzájuk kapcsolni a kötélzet többi részét: a közepes behúzóköteleket, illetve a vastag hevedereket, amelyekkel kiemelhetik a Hableány roncsát.
A tervek szerint négy darab, egyenként 100 méteres drótkötéllel húzzák fel a hajót a mélyből: egyet az elején és egyet a végén rögzítenek, a legnehezebb pontjánál, a gépháznál pedig két sodrony tartja majd a hajót a kiemeléskor.
