Az őshonos erdők újabb területeket foglalnak vissza

 

A Pilisi Parkerdő Zrt. az őshonos növényzet visszatelepítésével szolgálja a természetvédelmi kezelési célokat és állítja helyre az évszázadok óta megváltoztatott élőhelyeket. Ez történik most a Dunabogdány környéki védett erdőkben is.

A Pilisi Parkerdő Zrt. kiemelt célja a sok problémát okozó tájidegen fafajok terjeszkedésének megfékezése, a természetes állapotok visszaállítása, és hogy az erdőgazdálkodás eszközeivel természetvédelmi kezelési célokat is megvalósítson. A Visegrádi Erdészet kezelésében álló, 305 méter magas Sajgó-hegy északi és nyugati oldalán lévő erdők nem őshonos faállományok: akácosok, erdei és fekete fenyvesek.

Utóbbiakban spontán megjelennek az egykori uralkodó és elegyfafajok, így kíméletes, folyamatos erdőborítást biztosító erdőművelési módszerekkel, tarvágás nélkül lehet visszaállítani az eredeti állapotokat.

Az akácosok esetében azonban bonyolultabb a helyzet, mivel csak mesterséges úton lehet megakadályozni, hogy tovább romoljon a Dunabogdány környékén a természetes erdőtípust képviselő tölgyesek állapota. Az akácosok terjeszkedése és a lágyszárú növényeinek térhódítása  miatt súlyos károkat okoz a természetszerű erdőkben.

Csemeteültetés

Csemeteültetés Dunabogdány környékén (Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.)

A Visegrádi Erdészet vezetője, Némedy Zoltán szerint nincs más megoldás, mint szakszerűen eltávolítani a tájidegen faállományt, hogy helyét a potenciális természetes erdőtársulás őshonos fafajaival lehessen beültetni.

„Közel egy évtizede így sikerült helyreállítani a Hideg-hegy keleti oldalában a gyertyános-tölgyest, valamint a Kühlenberg-forrás fölötti 5 hektárnyi természetes erdőtársulást. Más tájidegen fafajok esetében (nyugati ostorfa, zöldjuhar, lucfenyő stb.) is sikeres az átalakítás; a fakitermelés során ezeket kivágják, miközben az őshonos fákat megkímélik” – mondta a Visegrádi Erdészet vezetője.

A cél, hogy Dunabogdány környékén a fajszegény akácosokat felváltsák a jellemző állományalkotó fafajok, mint a molyhos tölgy, az olasz tölgy, a csertölgy és a dárdáskaréjú kocsánytalan tölgy. A számos elegyfa közül a virágos kőris, a vadkörte, a barkócaberkenye, a házi berkenye, a déli berkenye, a mezei szil és a mezei juhar említhető.

Az akácosokkal ellentétben itt változatosabbak a cserjék (húsos som, fagyal, ostorménbangita, kökény, bibircses kecskerágó, egybibés galagonya, varjútövisbenge, ükörkelonc, pukkanó dudafürt, sóskaborbolya, csepleszmeggy, gyepűrózsa) és virágpompás a gyepszint. A fajgazdagabb erdőnek sokkal változatosabb az állatvilága is.

Tavasszal megkezdődött az őshonos tölgyfajok visszatelepítése a területre. Ennek során a Visegrádi Erdészet szakemberei dárdáskaréjú kocsánytalan tölgy makkot vetettek, valamint olasz tölgy csemetét ültettek. Ősszel szükség szerint cser- illetve molyhos tölggyel pótolják az uralkodó fafajokat, illetve a hiányzó elegyfajokat és cserjefajokat is visszaültetik. Ez a munka több évig elhúzódhat: 10-12 év az erdősítés befejezése, a tájidegen fajok kiszorítása.