A 21. század a lelkekért folytatott küzdelem ideje lesz

 

A 21. század nem annyira a fizikai értelemben vett háborúk ideje lesz, hanem a szellemi abszolutizmusra törekvésé – jelentette ki a Miniszterelnökséget vezető miniszter kedden Budapesten, a Századvég Alapítvány Mit köszönhetünk a keresztény kultúrának? című konferenciáját megnyitó beszédében.

Gulyás Gergely azt mondta, a fogyasztás csúcsra járatásában érdekelt globális cégek, a birodalmak építésében érdekelt nemzetközi hálózatok a helyi közösségek szétmorzsolása felé próbálják irányítani a világot. Szomorú, de Európában már most sokan azt hiszik, hogy demokráciában is csupán egyféleképpen lehet gondolkodni – tette hozzá.

Szavai szerint a kontinens lerombolásának eszköze lehet a migráció és az iszlám radikalizmus betelepülése. Ezek jelentik a legnagyobb veszélyt. Ahogyan Robert Schuman kereszténydemokrata politikus, az Európai Unió egyik alapítója fogalmazott: a keresztyénüldözés visszahullással fenyeget a demokráciából a barbárságba – hangoztatta a tárcavezető.

Úgy vélekedett, hogy az erős családokat, nemzeteket, helyi közösségeket eredményező keresztyén kultúra a fenti folyamatok útjában áll. Európa legnagyobb történelmi erénye a közös alapokon álló lelki és kulturális megújulás képessége – mondta.

A 21. század döntő kérdése, hogy létrejön-e az európai életmód és a keresztyén kultúra védelmében ismét szellemi, lelki megújulás, amely kellő hátteret adhat a kontinens önazonosságának és közösségeinek megerősítéséhez. Ha így lesz, azt kizárólag Közép-Európa nemzeteinek lehet majd köszönni, éppen ezért „nekünk kell tennünk” – jelentette ki Gulyás Gergely.

A miniszter úgy fogalmazott: a keresztyén ember hatalmas élménye a szabadság, amellyel a meggyőződésére támaszkodva kiforgathatja sarkaiból a világot. A feltámadásba vetett hit a legnagyobb önzetlenséget is képes előhívni, ellentmondva az egyéni érvényesülésnek – jegyezte meg.

A keresztyénség emberképe szerint mindenki fontos és megismételhetetlen.

A kereszténydemokrata politika elfogadja és hirdeti azokat az alapelveket, amelyek a keresztyénségből kinőtt kultúra sarokkövei. Éles azonban a különbség egyéni keresztyénség és politikai kereszténydemokrácia között: senki sem állítja, hogy aki kereszténydemokrata, az egyben jó keresztyén is. Önmagában a kereszténydemokrata politikai családhoz tartozás senkinek sem ad felmentést a bűnei alól – hangoztatta Gulyás Gergely.

Szavai szerint a politika korán felismerte a keresztyénségben rejlő lehetőségeket az uralkodással és a társadalmi kohézió megerősítésével kapcsolatban. A vezetők feladata, hogy egy jobb és teljesebb élet megélésének lehetőségét nyissák meg a közösség számára.

A keresztyénség azt parancsolta híveinek, hogy engedelmeskedjenek a világi törvényeknek és uralkodóknak, amíg azok nem állnak feloldhatatlan ellentétben Isten parancsával. Egy keresztyén még állami parancsra sem válhat tömeggyilkossá, mert így Istennel kerülne szembe – jelentette ki a miniszter.

Azt mondta, hogy a mai nyugati világ no-go zónáiban nem érvényesülnek az állam alapvető törvényei, ott nem tudják kikényszeríteni a közös jog érvényesülését.

Gulyás Gergely kiemelte, hogy harminc éve mindent újra kellett kezdeni, a rendszerváltás óta szabadak az egyházak, szabad a hit. Előtte ugyanis negyven évig „ideológiai alapú rombolás” zajlott, ami nyilvánvaló nyomokat hagyott a nemzet legtöbb területén. A keresztyénség a legnagyobb csalásként szerepelt a történelemórákon, az egyházak híveit egy letűnt kor fenntartóiként ábrázolták.

A marxista történetírás hajlamos a keresztyénséget leegyszerűsíteni: a katolicizmust a feudalizmussal, a protestantizmust a kapitalizmussal azonosítani. Ez azonban nem helytálló – szögezte le.

Gyakran megteszik, hogy az egyházak tagjainak bűnei alapján akarják megítélni az egyházat. Máig ez talán a „leghatásosabb” fegyver a keresztyénséggel szemben – vélekedett a miniszter.

Az elmúlt három évtized építkezéssel telt, a teljes áttörés azonban még nem történt meg – mondta.

Gulyás Gergely arról is beszélt, hogy az európai kultúrát a mai napig alapjaiban határozza meg az embertől emberig terjedő, személyes hitbeli kapcsolat, valamint a közösség intézménnyé formálódásának folyamata.