A kisebbségi jogokat garantáló jogszabályokról és határon túli együttműködési lehetőségeikről tanácskoztak hat országból érkező magyar jogászok pénteken Budapesten.
Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója közölte: az ismert történelmi igazságtalanság okán a határon túlra szakadt magyarság számára hatékony, az egyéni és kollektív jogérvényesítést lehetővé tevő nemzetközi, uniós „jogi rezsim” lényegében nem létezik.
Számos olyan új kisebbségi csoport van ugyanakkor – köztük a bevándorlók, a különböző szexuális kisebbségek -, amelyeknek akár az egyéni, akár a kollektív közösségi jogérvényesítés szintjén kínálnak nemzetközi jog- és érdekérvényesítési lehetőségeket – mondta.
Kiemelte: ma azt látni, hogy a jogállam, a demokrácia, az emberi jogok, az egyenlőség és az igazságosság kategóriájába beleértik az általános, diszkriminációellenes, egyenlő bánásmódról szóló fogalmakat, az új kisebbségekre vonatkozó megközelítéseket, ugyanakkor a határon túli őshonos magyar kisebbségek kimaradnak ebből.
Megjegyezte: politikailag meglehetősen kényes kérdésről van szó, és bár hasonlóságokat fel lehet fedezni a nyugat-európai regionális autonómiatörekvésekkel vagy más kisebbségek helyzetével, ott az adott állam döntött úgy, hogy valamilyen érdekérvényesítési lehetőséget kínál a területén élő kisebbségeknek.
Az uniós írott jog tartalmaz ugyan nemzeti, etnikai kisebbségekre vonatkozó kitételeket, általános diszkriminációmentességre vonatkozó szabályokat, de eddig nem következett ebből az, hogy ezeket a határon túli magyar kisebbségek számára is garantálják – mondta Szánthó Miklós.
Közölte: a magyar politika feladata, hogy – amennyire csak lehet – használja a meglévő csatornákat a minél erőteljesebb jogérvényesítéshez.
Gazsó Dániel, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet kutatási referense a kollektív és egyéni jogok dilemmájáról beszélt. Kiemelte: a 20. század második felében nemzetközi porondon az egyéni jogvédelem került előtérbe. Ennek ellenére a különböző kisebbségek érdekképviseletei, az adott államok, az anyaországok vezetői mindig kollektív jogokban gondolkodnak, ha a kisebbségek védelméről van szó.
Kitért arra is, hogy a státusztörvény volt az első olyan magyar nemzetpolitikai lépés, amellyel nemcsak szervezeteket, közösségeket szólított meg az anyaország, hanem konkrét kedvezményeket nyújtott a közösség tagjainak. Erre azonnal reagáltak is a környező országok, és a konfliktus végül oda vezetett, hogy a Velencei Bizottságnak kellett közbelépnie. A testület megállapította, hogy több országban is volt hasonló jogszabályi keret – idézte fel a kutató.
A Kárpát Jogi Network által szervezett konferencián a hat országból érkező magyar jogászok a kisebbségi jogokat garantáló jogszabályok és a tényleges gyakorlat bemutatása mellett a nem hagyományos kisebbségek jogairól is tanácskoztak. Megvitatták azt is, hogy a kisebbségi jogok egyéni vagy kollektív jogként érvényesülnek-e Európa keleti és nyugati felén.
