A boldogító igen – Esküvői szokások régen és ma

 

Az esküvő az a nap, amelyen örök hűséget fogadnak egymásnak a szerelmesek. A menyegző évezredek óta az egyik legfontosabb esemény az emberek életében. Az esküvőket általában a nagy vendégsereg, valamint a bőséges ételek és italok, a hajnalig tartó ünneplés jellemzi. Ezek a szokások nem sokat változtak az elmúlt évek alatt.

Az ember szerető társra vágyik, és ha megtalálta, összeköti letét párjával, megházasodnak. Így volt ez hajdanán, és így van ma is, legfeljebb a nagy naphoz kötődő szokások változtak. Régen például a vendégek táviratban köszöntötték a házasulandókat, még akkor is, ha elmentek a lakodalomba.

Az esküvőnek mindig is pontos menete, „koreográfiája” volt. Régen a szülői háztól való búcsúzással kezdődött, és hajnalban tűzgyújtással végződött. Amikor pedig többnapos volt a lakodalom, csak másnap adták rá a menyecskeruhát a menyasszonyra. Napjainkban azonban éjfél után öltözik át, ezzel is mutatva, hogy egy újabb fázisához érkezett az asszonnyá válás – hangzott el az M1 Életkor című műsorában.

Nem változtak az étkezési szokások

Az eszem-iszom hajdanán és napjainkban is fontos része a nagy napnak. Az aranyló húsleves, a töltött káposzta és a sültek manapság sem hiányozhatnak egy esküvői menüből. A lakodalmon most is a bőséges ételkínálat a jellemző, annyi különbséggel, hogy a régi szokás szerinti kalácsot és az úgynevezett életfát ma már az emeletes lakodalmi torta váltja fel.

Az örömszülők jelenléte mindig is fontos volt a házasulandóknak, hiszen ez azt jelenti, hogy áldásukat adták a frigyre. Manapság is ők köszöntik elsőként az ifjú párt. A nagyszülők szintén kiemelt vendégek, ráadásul napjainkban az unokák kedvéért még szokatlan feladatokat is vállalnak az esküvői szertartáson. Újabban például a nagymamát kérik fel koszorúslánynak, a nagypapát pedig gyűrűhordozónak.

Sosem feledkeztek meg a nagyszülőkről

Van, hogy a nagyszülők már nem lehetnek jelen az unokák nagy napján, ám a fiatalok sohasem feledkeztek meg róluk. Hajdanán ugyanúgy megterítettek számukra, és ezzel jelezték, hogy itt lenne a helyük. Mostanság másképp idézik meg a szeretett nagymama, nagypapa személyét. A nagyszülők fényképét egy kis tartóba teszik, amelyet aztán a menyasszony csokrába tűznek, így az emlékük egész nap végig kíséri őket.

Változnak az idők, változnak a szokások, ám vannak hagyományok, amelyek örökké élnek. Ilyen a karikagyűrű, amelyet nagyszüleink is büszkén viseltek, és unokáink is viselik majd, hiszen ez az ékszer jelzi, hogy a férj és feleség egy életen át összetartozik.

Fontos kellék a menyasszonyi fejdísz

A menyasszony öltözékének különleges kiegészítője a fejdísz. Napjainkban ezernyi változata létezik az egyszerűbb, letisztult formáktól a díszes tiarákig. Hajdanán azonban már a nagy nap előtt is viselték az arák, hogy mindenki lássa, ők már megtalálták párjukat, és jegyben járnak.

Dobó Nikolettet, a szihalmi hagyományőrző parasztlakodalom menyasszonyát népviseletbe öltöztetik 2018. június 9-én. MTI Fotó: Komka Péter

A kép illusztráció (Fotó: MTI/Komka Péter)

A jegyben járás idején a fejdíszek elsősorban párták voltak. A szüzességet jelképező pártát már a honfoglalás idején is viselték. Tartását a vas- vagy kéregpapírváz adta, amit textillel vontak be, majd kibélelték és gazdagon díszítették. De nem minden lány kelt el, volt, aki pártában maradt, a fejdísz akár halála napjáig is jelölte státuszát a közösségen belül, sőt, abban is temették el a hajadon lányokat. A fejdíszek és a kiegészítők sokszor a lány keze munkáját dicsérték, a tehetősebbek azonban pártakészítő asszonyokra bízták a kivitelezést.

A koszorú volt a párta utódja

A menyasszonyi fejdíszként használt koszorú sok helyen örökölte a párta nevét is. Kezdetben élő növényekből készült, később ezeket felváltották a művirág- és a mirtuszkoszorúk. A koszorú eredendően a menyasszony tisztaságát, szüzességét jelképezte. Ezt követte a mirtusz, amelyet a 18. századtól a vagyonosabbak használtak. A 19. század végére, a 20. század elejére már szinte teljesen felváltották az eredeti, természetes anyagokat a gyöngyök, műanyagok és mirtuszszerű újabb koszorúk.

Ugyanúgy, ahogy napjainkban, régen is szokás volt, hogy a menyasszony éjfélkor átöltözik. Volt olyan tájegység, ahol a vőlegény bottal lökte le a menyasszony fejéről a mirtuszkoszorút. Ma már egyszerűbben oldják meg, éjfél után lekerül a menyasszony fejéről a menyasszonyi fejdísz, annak helyét pedig a főkötő veszi át. Ez jelképezi az ő házas létét, a férjéhez való csatlakozását és tartozását.

A 20. század elejéről fennmaradt fotókon már fátylat is viselnek a menyasszonyok. Régen ez a rontás elleni védelmet jelentette, napjainkban inkább kiegészítőként, ékes fejdíszként szolgál. Napjaink arái sokféle fátyol közül választhatnak: lehet földig érő vagy rövid, modern vagy vintage stílusú. A lényeg, hogy a nagy napon „igazi királynőnek” érezze magát a menyasszony vőlegénye oldalán.

Szerencsejósló grillázstorta az esküvői asztalon

Hajdanán elképzelhetetlen volt az esküvő egy szép, cirádás grillázstorta nélkül. A grillázst eleinte torokfájásra, köhögésre használták, népi orvosságként funkcionált. Mátyás király esküvői asztalán azonban ez volt a hetedik fogás, és innen terjedt el a hagyomány, és a magyar esküvői asztalok méltó dísze lett. Kialakult egy olyan magyar hagyomány is, hogy ahány darabra töri össze a fiatal pár a grillázstortát, annyi boldog évig maradnak együtt.

A grillázskészítés ma újból reneszánszát éli, így a menyegzőkön a krémes, habos esküvői torták mellett ismét ott a helye a grillázsból készült alkotásoknak is.