A nyári kikapcsolódás, a vakációzás szerves részévé vált a fesztiválok látogatása. Mindez különösen igaz a fiatalok szórakozási szokásainak ismeretében. A fesztiválok jellege, hangulata és működési mechanizmusa is – az évek során – nagyot változott.
Évről évre bővül a kínálat az amúgy sem egysíkú fesztiválokból. A tavalyi esztendőben jóval kétszáz felett volt az ilyen jellegű, hazai, regisztrált események száma, ám a valóságban ennek többszörösét rendezik meg minden évben. A kiemelt, nyári szezon programkínálata különösen színes. A legismertebb rendezvények milliárdos összegekről szólnak, de a közepes nagyságúak is sok tízmilliós ráfordítást, majd bevételt jelentenek.
Ezzel együtt folyamatosan növekszik a különféle többnapos nyári programokon résztvevők – zömmel az ifjú korosztályhoz tartozók – száma is. A hazai turizmus külön szakága szolgálja számtalan helyszínen, az iparszerűen megszervezett, profi módon levezényelt fesztiválokra igyekvő bel- és külföldi fiatal gondtalan szórakozását.
A közönség Jonas Blue brit dj koncertjén a Balaton Sound fesztiválon Zamárdiban (Fotó: MTI/Bodnár Boglárka)
A szocializmus lázadó fiatalsága még gondot okozott
Már a latinok tudták: Iuventus ventus. Sok esetben úgy fordítják, hogy „fiatalság – bolondság”. Valójában, szó szerint azt jelenti: „Fiatalság – szél.” Nagyon találó hasonlat. Pont olyan az ifjúság is, mint a szél. Lehet pusztító, tomboló, frissességet hozó, pihentető, nyugtató, szerelmes, játékos – tetszés szerint lehetne tovább sorolni. Ebben az értelemben a fiatalok szabadságvágya a mai időktől visszamenőleg az antik korig – pontosan ugyanolyan. A szabadságnak a vágya az önálló döntések meghozatala, az egyedüllét felelősségének a kipróbálása, kiszakadás a családi körből, a szülők felügyelete alóli kilépés megtapasztalása – mondta a hirado.hu-nak Jancsák Csaba ifjúságszociológus.
A rendszerváltozás előtti, a kilencvenes és kétezres évek ifjúságához képest vannak komoly változások. A rendszerváltozás előtti szórakoztatóipar egyrészt pártállami felügyelete alatt, illetve az elhárítás ellenőrzésétől kísérve működött. A miskolci rock fesztiválról, a szegedi ifjúsági napokról és más, a szocialista ifjúságnevelés profiljába be nem illeszkedő rendezvényekről – a nagyon óvatosan engedélyezett rock koncertekről, a megtűrt underground klubokról és szabadtéri fesztiválokról – vaskos aktákat vezettek. Civil nyomozók, fedett fotósok dokumentáltak, hangulatjelentéseket írtak, a tömegrendezvények résztvevőiről jelentettek – fejtette ki a szociológus.
A 26. VOLT Fesztivál a soproni Lővér kempingben (Fotó: MTI/Nyikos Péter)
Ma már más a módi
Mindez a rendszerváltással véget ért, hisz demokrácia és piacgazdaság kezdődött, ami egy csapásra megváltoztatta a fiatalok szórakozási lehetőségeit és egyúttal a szabadidő eltöltésének a lehetőségeit is. Ennek egyik példája, hogy életéveiket tekintve egyre korábban mennek szórakozni a fiatalok, a szórakozási idő kezdete pedig kitolódott. A hajdani délutáni teazsúrokat mára éjfélkor kezdődő bulik váltották – elemezte a szakember.
Ez a fesztiválokra is olyan hatással volt, hogy mára megjelentek azok a szabadon rendezett események – EFOTT, Sziget, Művészetek Völgye, majd a többi program is – amelyeket vállalkozásként , komoly szervezőgárdával, menedzsmenttel működnek.
A fesztiválozást mint életformát egyfajta szolgáltatásként jelenítették meg ezek a rendezvények. Ekkor kezdődött el a fiatalok „középosztályosodása”. Hazánk a 2000-es évek elején csatlakozott az Unióhoz, és a fiatalok egyből egy globális méretekben működőd térség szórakoztatóiparában találták magukat. Minden szubkultúra immáron globális méreteket ölt – magyarázta Jancsák Csaba.
Hatás és ellenhatás
Egy magyar fiatal ettől kezdve ugyanúgy hozzáfér egy angol, francia vagy koreai előadóművész zenei termékéhez. A fiatalok szubkultúrája erre úgy reagált, hogy megjelent az ellenoldal. Magyarán, létrejöttek azok a tematikus fesztiválok, amelyek már nem „konzumfesztiváli” nívót képviselnek, hanem például magaskultúrát.
Színházi fesztiválok, a könnyűzenén belül alternatív- és világzenei fesztiválok egyre nagyobb számban vannak jelen a piacon. Ugyanakkor a nemzeti karaktert erősítő rendezvények is megjelennek, nemzeti rockot játszó zenekarokkal, a nemzeti szubkultúrát előtérbe helyező eseményekkel, amelyek pont a világjelenségekkel szembeni ellenállást hirdetik, a kisebb közösségek egybetartása, a nemzeti identitás vállalása révén.
Érték koegzisztenciának hívják ezt a jelenséget, amikor mindkét lehetőség egymás mellett adva van – jegyezte meg az ifjúságszociológus, aki hozzátette – ugyanaz a fiatal elmehet egy elektronikus, minimal art, techno zenei fesztiválra, hogy utána a társaságával együtt részt vegyen például a népi hagyományokat propagáló Kurultaj fesztiválon is.
A közönség a Quimby zenekar koncertjén a Fishing On Orfű fesztiválon (Fotó: MTI/Sóki Tamás)
Sajnos az italozás alapkövetelmény
A nyári fesztiválok leginkább közkedvelt itala a sör. A megkérdezett gyakori fesztiválozók szerint egy-egy rendezvényen a belépődíj mellett minimálisan tízezer forinttól indul az az összeg, amit egy fiatal résztvevő étel- és italfogyasztásra szán. Gyakori eset, hogy a fiatalok a drágább röviditalokat a helyszínen kívül eső boltokban vásárolják meg, majd azokat közterületen fogyasztják el, vagy az italokat megpróbálják becsempészni a fesztivál területére. Ez is része a „kikapcsolódásnak”.
A Kossuth Rádió minapi adásában szakembereket szólított meg a téma kapcsán. Pálfalvi Sejla, a Pálfalvi Addiktológiai Centrum vezetőjének meglátása szerint a fiatalokra jellemző mostanában, hogy nagyon rövid idő alatt nagyon sok alkoholt fogyasztanak. Népszerű a tömény italoknak az energiaitalokkal való keverése, az „ártson minél hamarabb” elve alapján. Mivel a fesztiválokon eleve lehetetlen a szeszes italok forgalmazásának és fogyasztásának a teljes tiltása, a szakember inkább a felelős alkoholfogyasztás irányába terelné a jelenséget: ki-ki ismerje a saját korlátait, egészségügyi állapotával összeegyeztethető módon, mértékkel fogyasszon szeszes italt.
A barátoknak és a közösségi élménynek óhatatlanul is van ráhatása arra, ki mennyit iszik – véli Bajzák Sándor addiktológiai főkonzultáns, aki szerint attól, hogy egy fiatal végigissza egy fesztivál pár napját, még nem föltétlenül válik alkoholistává, amelyhez inkább hozzájárulnak a hétköznapokból hozott szokások: ki mennyit és miért iszik, milyen a családi háttere, az egyénisége – számtalan tényező vihet valakit az alkohol rabságába. A szülők saját személyes jó példája egyedül az, ami a felelős alkoholfogyasztásra bírja a fiatalokat.
