Oláh Zoltán: A Kossuth-díj eddigi munkásságom megkoronázása

 

Nagyon sok szép szakmai elismerést kaptam már a pályafutásom során, ám a Kossuth-díj az első, amelyről úgy érzem, hogy eddigi munkásságom megkoronázása – mondta el az MTI-nek Oláh Zoltán Harangozó Gyula-díjas balettművész, a Magyar Nemzeti Balett első magántáncosa, a Magyar Táncművészeti Egyetem Klasszikus Balett Tanszékének adjunktusa, akit Kossuth-díjjal tüntettek ki a nemzeti ünnepen a Parlamentben.

Oláh Zoltán Harangozó Gyula-díjas balettművész, a Magyar Nemzeti Balett magántáncosa, a Magyar Táncművészeti Egyetem Klasszikus Balett Tanszékének adjunktusa átveszi a Kossuth-díjat Áder János köztársasági elnöktől. Az államfő mellett Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke (MTI-fotó: Koszticsák Szilárd)

Oláh Zoltán Harangozó Gyula-díjas balettművész, a Magyar Nemzeti Balett magántáncosa, a Magyar Táncművészeti Egyetem Klasszikus Balett Tanszékének adjunktusa átveszi a Kossuth-díjat Áder János köztársasági elnöktől. Az államfő mellett Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke
(MTI-fotó: Koszticsák Szilárd)

A 36 éves művész a balettirodalom legjelentősebb szerepeit már fiatal korától kezdve kiemelkedő érettséggel megformáló, magas szintű művészi munkája, a szakma és a közönség körében nemzetközi és hazai szinten egyaránt nagy sikernek örvendő alakításai elismeréseként vehette át a díjat.

Oláh Zoltán szerint állami kitüntetés lévén egy ilyen díj elnyerése jelenti egy művész számára a legnagyobb elismerést. „Számomra ennek a díjnak nagyon nagy súlya van, amelyet tudni kell méltón viselni és, amely kötelességekkel is jár. Kötelesség alatt pedig azt értem, hogy előadóművészi pályámmal szeretnék példát mutatni a felnövekvő nemzedékeknek, támogatni, kinevelni a jövő Kossuth-díjasait, úgy, ahogyan azt én velem is tették annak idején az elődeim” – fogalmazott a művész.

Hozzátette, úgy gondolom, hogy a magyar táncszakmának és a felnövekvő nemzedékeknek egyaránt szüksége van példaképekre. Ennek a díjnak az átvételével én is példaképpé válok, akinek tudnia kell viselni az előbb említett kötelességeket.

Eddigi pályafutására visszatekintve Oláh Zoltán felidézte, hogy szakmai karrierjének felfelé ívelése akkor kezdődött meg, amikor felvételt nyert a Magyar Állami Operaházba, és élt is ezzel a lehetőséggel. Mint fogalmazott: fontos számomra, hogy miután azt választottam, hogy Magyarországon fogok karriert építeni, ez a díj most igazolja, hogy érdemes volt itthon maradnom, hogy ezt értékelték.

Pályafutásának minden részlete az Operaházhoz köti a művészt, akinek legszebb emlékeit az intézményben átélt sikerek, előadások, szerepek és ezekhez kötődő kitüntetések jelentik. „Most érzem igazán az Operaház hiányát, hiszen itt voltak a legnagyobb sikereim, ez a második otthonom, itt nőttem fel a társulat egy részével, akikkel remélhetőleg együtt is fogok itt megöregedni” – jegyezte meg a művész az intézmény korszerűsítés miatti bezárására utalva.

Jelenlegi feladatairól, terveiről mesélve Oláh Zoltán elmondta, nem gondolja, hogy a Kossuth-díj elnyerése egy életszakasz végét jelenti. „Élnem kell azzal, hogy átadjam a tudásomat a felnövekvő nemzedéknek, mindazonáltal most főként mint előadóművész vagyok jelen a szakmában, és ezt így is kívánom folytatni” – fogalmazott, és hozzátette, magához képest minél magasabb és immár Kossuth-díjas előadóművészhez is méltó szinten szeretné folytatni hivatását.

A jövővel kapcsolatban ugyanakkor arról beszélt, hogy nagyon érdekli az utánpótlás nevelése, tanítása, támogatása. Elmondta: úgy gondolom, hogy, akinek ilyen sok tapasztalata összegyűlik, annak egy idő után mindezt meg kell osztania, mert csak akkor ér valamit a sok megszerzett tudás, ha azt át tudjuk adni. „Ha csak ülünk rajta, az velünk együtt el fog veszni egy idő után” – jegyezte meg a művész.