Trágyából és homokból emelt gáttal próbálták védeni Pestet a pusztító árvíztől – hiába

 

Száznyolcvan éve, 1838. március 13-án éjjel tört a magyar fővárosra történetének legnagyobb és legpusztítóbb árvize. Ekkor a szabályozatlan Duna már évtizedek óta hatalmas árvízzel fenyegetett, de a gyarapodó Pest és Buda nem sokat tett a megelőzés érdekében. A hanyagságnak végzetes következményei voltak.

Az 1837-es év végén jelentős csapadék hullott, amit évek óta nem látott hideg tél követett. Ennek következtében a Dunán jégtorlaszok alakultak ki, a folyót gyakorlatilag Bécstől Budapestig jég borította. A Duna 1838. január 6-án el is öntötte Buda mélyebben fekvő utcáit, de néhány nap múlva visszahúzódott medrébe.

A pesti tanács a fenyegető jelek láttán „védintézkedésre” szánta el magát: az előző, 1775. évi nagy árvíz szintjét elérő gátakat emeltetett homokból és trágyából.

Budán helyenként már csónakkal jártak, a pestiek még nem aggódtak

Március elején Bécstől lefelé megindult az olvadás a folyón, de a víz- és jégtömeget a Szentendrei-szigetnél kialakult jégtorlasz napokig visszatartotta. A magas vízállás miatt Budán ekkor egy ideje már csónakon közlekedtek a part menti, alacsonyan fekvő részeken a házak között, amit a pestiek – a gát mögül – nagy érdeklődéssel szemléltek.

A jég március 13-án délben kezdett töredezni, majd elindult lassan lefelé, de a Csepel-szigetnél kialakult, a mederhez fagyott jégtorlasznál megakadt. A visszaduzzadt jeges ár este tíz órakor átcsapott a Vigadónál emelt töltésen, éjfél felé átszakította a váci, hajnalban pedig a soroksári gátat is.

A három irányból érkező víztömeg átrohant Pesten, kiöntve a lakókat, összedöntve a külvárosi vályogházakat.

Egykorú rajz az 1838-as nagy árvízről (MTI-fotó: Reprodukció)

Másnap megkezdték a mentést

A helyzet veszélyességét átlátó Wesselényi Miklós báró, „az árvízi hajós” vezetésével az áldozatokat 14-étől napokon át mentették csónakokon, illetve azok segítségével látták el a lakosságot élelemmel. Talán a ténykedésüknek köszönhető, hogy a csapás nem követelt százötvenháromnál több áldozatot – érdekes adat, hogy két halott kivételével mindannyian pestiek voltak. Wesselényi Miklós így írt az árvíz második napjáról: „Már ekkor kezdettek a házak omlani s düledezni. Ezeknek ropogása, rohanása, a víz közt emelkedő porfellegek, a rémítő sikoltás, sírás, ordítás borzasztó képét mutatta a duló enyészetnek.”

A kimenekítettek zömét a később hírhedtté vált Újépületbe – a ’48–49-es szabadságharc bukása után ez a laktanya volt a hazafiak börtöne, illetve Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzőhelye is – és a Ludovikába szállították, de megteltek az erősebb építésű templomok is.

A kiáradt Duna elöntötte a Széna piacot – a mai Kálvin teret – is. Egykorú rajz az 1838-as nagy árvízről (MTI-fotó: Reprodukció)

Több mint kilenc méteren állt a Duna

A Csepel-szigeti jégdugó két napig tartotta vissza a vizet. Március 15-én éjjel megmozdult, ám Budafoknál ismét megakadt. Az újabb vízlökés 929 centiméterrel (az addig mértnél másfél méterrel magasabban) tetőzött. A pestiek ekkor élték át a legszörnyűbb órákat.

A felgyülemlett hatalmas víztömeg végül a Duna bal partján távozott, 20 kilométeres körzetben letarolva mindent, ami az útjába került.

A Duna március 15-én tetőzött, ekkor a mai Nagykörút területén (mentén) volt a legmagasabb a víz. Itt húzódott ugyanis a Dunának egy alacsony fekvő, kiszáradt ága. A Belvárosban 203, a Ferencvárosban 260, a Józsefvárosban 216 centiméter magasan álló víz Pest 4254 házából 2281-et döntött össze, Budán 601 épület vált romhalmazzá. Az anyagi kárt csillagászati összegre, 22 millió pengőforintra becsülték.

A mentés és a károsultak ellátása a résztvevők minden hősiessége ellenére szervezetlenül folyt, abban csak József nádor fellépése, illetve az árvízi biztos, Lónyai János kinevezése hozott változást.

Egykorú rajz az 1838-as nagy árvízről (MTI-fotó: Reprodukció)

Szorgalmazták a folyó szabályozását

Az ár levonulása után Pest árvízvédelmi szabályrendeletet hozott, az Országgyűlés pedig 1840-ben törvényben szorgalmazta a gátépítést és a Duna szabályozását.

Budapesten az utolsó komolyabb árvíz 1876-ban pusztított, ekkor csaknem húszezer embert lakoltattak ki. A Duna tököli töltése átszakadt, és a Csepel-sziget középső részét letarolta a jeges áradat.

Vízállást jelző tábla a Rókus-templom oldalán 1988-ban (MTI-fotó: Kleb Attila)

A rakpartok kiépülése után már nem volt példa arra, hogy a Duna veszélyeztesse a várost. Az 1838-as nagy árvízre csaknem negyven tábla emlékeztet, a ferencesek belvárosi templomán dombormű is emlékezik az árvízi hajós, Wesselényi Miklós bátorságáról.

A századforduló után is pusztított a Duna

1956 márciusában 58 töltés szakadt át Budapest alatt, ezzel négy falu egész területét és további 16 község egyes részeit érte utol az áradás. A jeges árnak egy magyar és egy szovjet katona, továbbá három civil lakos esett áldozatul, köztük egy 11 éves gyermek is.

1965. április–júniusban Budapesten a vízállás rekordnagyságú, 845 centiméteres volt. A katasztrófát sikerült elhárítani.

2002, a két nagy árvíz éve

2000 januárjában Dunakeszin 30-40 centiméteres magasságban hömpölygött a víz az utcákon, majd 2002 márciusában az azt megelőző ötven év legjelentősebb áradásainak egyike vonult le a Dunán, amelynek következtében a Hanságban és a Szigetközben 660 hektárt árasztott el a belvíz. Víz alá került a Gemenci-erdő ártéri részének mintegy 80 százaléka – mintegy 1500 vad pusztult el. A Duna ekkor 767 centiméterrel tetőzött Budapestnél.

Budapest, 2002. március 26.  Az előrejelzések szerint a Duna ma vagy holnap mintegy 780  centiméterrel tetőzik Budapesten, ez nagyságában megegyezik az 1991 nyarán mért eddigi legmagasabb vízszinttel. A képen: motorcsónak a pesti alsó rakparton. MTI Fotó: Illyés Tibor

A pesti alsó rakpart a 2002-es tavaszi árvíz idején (MTI-fotó: Illyés Tibor)

Ugyanebben az évben, augusztusban Budapesten 848 centiméteren, Mohácsnál 925 centiméteres vízszinttel tetőzött a Duna. A rekordmértékű áradás miatt 2021 embert kellett kimenekíteni, közülük 700-at Budapest III. és XXII. kerületéből. A dunai árvíz elleni védekezés összköltsége mintegy ötmilliárd forint volt. Az úthálózatban és az árvízvédelmi létesítményekben 2,6-2,6 milliárd forintnyi kár keletkezett, az agrárium 954 millió forintos kárt szenvedett.

2006-ban 25 ezer ember volt a gátakon, öt éve pedig minden rekord megdőlt

2006 áprilisában 861 centiméterrel tetőzött a folyó a fővárosnál, de a víz sehol sem törte át a gátat. Ekkor, Magyarország történetének legnagyobb árvize során minden jelentősebb folyó megáradt, az ország folyóin egy időben 2680 kilométer hosszan tartottak harmadfokú vagy rendkívüli védekezést, és mintegy 25 ezer ember vett részt a védekezésben az önkéntesekkel együtt.

Szikszó, 2006. március 12.  Jakab Istvánné nézi a háza udvarán keletkezett károkat, miután március 11-én éjjel kiöntött a Vadász patak és több utcát elöntött Szikszón. A szakemberek az éjjel átvágták a patak gátját a település biztonsága érdekében. MTI Fotó: Vajda János

2006. március 11-én éjjel kiöntött a Vadász-patak, és több utcát elöntött Szikszón (MTI-fotó: Vajda János)

891 centiméterrel 2013. június 9-én kora délután megdőlt a Budapesten eddig mért legmagasabb árvízi Duna-vízállás rekordja. Legnagyobb folyamunk a főváros és az osztrák határ között mindenütt rekordokat produkált. A 2013-as árvíz nemcsak hazánkban, de egész Közép-Európában a történelem legsúlyosabb árvizei közé tartozik.