Az elit ellen fordult a többség

 

Schmidt Mária Nyelv és szabadság című, december 6-án megjelent kötetének utószava olvasható a Látszószög blogon.

Ez a könyv visszatérést hirdet a józan észhez. Hitet tesz a hagyomány lázadása mellett, és elutasítja azt az általános politikai elbátortalanodást, amely túlságosan hosszú ideje eredményez puha megalkuvást és elvtelen kompromisszumokat – olvasható a Látószög blogon Schmidt Mária Nyelv és szabadság című könyvének utószavában.

Békés Márton történész, a kötet szerkesztője  úgy fogalmaz: ez a könyv illiberális, szuverén és nemzeti. „Valaki talán azt mondaná rá: populista. Ez a lassan szétmálló tartalmú divatszó azonban csupán annyit tesz: népbarát, tehát demokrata” – teszi hozzá.

„A 2008-as világgazdasági válság óta megfordult a szél: az érthetetlen nyelven beszélő, átláthatatlanul működő, az egyre égetőbb politikai döntéseket rendre elodázó politikai és gazdasági elit – amelynek Brüsszel éppen úgy szimbóluma, mint a Wall Street – ellen fordult a többség. A liberalizmus felé eltolódott demokrácia újabban visszakerül a helyére. A globalizációkritikus demonstrációktól kezdve az elit- és bevándorlásellenes pártok nyugat-európai választási sikerein át egészen a nemzeti autonómiakövetelésekig, valamint Trump megválasztásáig és a Brexitig terjed az a sokszínű lázadás, amely nem széltében, vagyis a bal- és jobboldal között, hanem hosszában, azaz a fentiek és a lentiek – tehát a szűk globális elit és a társadalom többsége – között találja meg az ellentétet.

A munkából élő globális rozsdaövezet bosszúja ez az üzleti negyedek prémiumvadászain. A „többségi demokrácia” (Willmoore Kendall) gyakorlata egyúttal a nemzetállami szuverenitás védelmét és a kulturális hagyományok őrzését is jelenti – ez az a kombináció, amely a leginkább szemben áll az antidemokratikus struktúrákkal (legyenek azok bár szilícium-völgyi adatgyárak, nem választott uniós technokraták, törvénykezésbe fogó bírák, milliárdos tőzsdespekulánsok vagy általuk finanszírozott NGO-k). A 90-es években megfogalmazott „új világrendnek” nem sok jót ígér, ha az értékek konzervativizmusa és az igazságosság elvárása összekapcsolódik egymással” – olvasható a Látószög blogon.

A szerző hozzáteszi azt is, hogy  a kötet Közép- és Kelet-Európa népeinek visszaadja büszkeségét.

Békés Márton arról is ír, hogy kiderült: a Nyugat nem tudja mindenre a választ, sőt még azokra a problémákra sem találja a megoldást, amelyeket önmaga idézett elő.

„A politikai korrektség és a semlegesítés megbénította gondolkodását, a felelőtlenség és a konformizmus elrozsdásította intézményeit, a fogyasztói materializmus és a multikulturalizmus kikezdte önvédelmi képességét, ráadásul azt hitte, már átlépett egy történelem utáni korba. Közép- és Kelet-Európa népeinek élete és szabadsága azonban állandó veszélyben volt, az életakarat rugója itt folyton feszült. Negyedszázaddal a térség rendszerváltoztatásai után az is kiderült, hogy sokkal több köti össze e népeket, mint ami elválasztja vagy épp más égtájakhoz vonzza őket. A gazdasági válság unortodox kezelése, a migrációs krízis távlatainak megértése és a természetes védelmi-gazdasági-kulturális egymásrautaltság felismerése – amelyekben mind-mind az élesztő szerepét játszotta a V4-es együttműködés, élén Magyarországgal – könnyen arra vezethet, hogy ha lesz kétsebességes Európa, akkor annak régiónk lesz az első fokozata. A történelem pólusa megfordul, mert a változás ott kezdődik, ahol van hozzá erő és akarat. Most jövünk: mi magunk!” – fogalmaz a szerző.