Nem szigorítani, hanem betartani kell a hajózási szabályokat

 

A magyar hajózás történetének egyik, ha nem a legsúlyosabb balesete történt szerda este Budapesten, amikor a Margit-híd alatt összeütközött egy szállodahajó és egy kisméretű sétahajó. Utóbbi fedélzetén harminchárom dél-koreai turista és a kétfős magyar személyzet utazott, de egyelőre csak hét emberről lehet biztosan tudni, hogy megmenekültek. Hét holttestet még az éjszaka során megtaláltak, de további huszonegy ember sorsa egyelőre ismeretlen.

Természetesen rengeteg a tisztázatlan részlet, amelyekre a majdani vizsgálatnak kell fényt derítenie, de óráról órára többet lehet tudni a tragédia körülményeiről. Ezeket elemezték szakértők az M1 Szemtől szembe című műsorában,  illetve beszéltek a mentési munka menetéről és a kockázatokról is, amelyekkel számolniuk kell a szakembereknek.

Egy gyakorlott hajóvezető tisztában van a körülményekkel

A szállodahajó orrkialakítása négyszögletes, a repülőgép-hordozókéhoz hasonlít. Olyan, mintha egy asztallapot tolna maga előtt, így a jobb sarok könnyen beleakadhatott a kis hajó hátuljába, ami a hirtelen manőverezést eredményezte – mondta a műsorban Solymos András hajómérnök, hozzátéve: az sem kizárt, hogy a kisebbik hajó a kikötő felé tartva nem nézett hátrafelé.

Ha a két hajótest egymás mellé kerül, az íveltségük miatt szívóhatás alakul ki, így a két test közeledik egymáshoz. A méretek miatt ilyenkor a kisebbik hajó mozdul a szállodahajó felé. A viszonylagos nagy sebesség miatt a propellerek is kiváltottak szívóhatást, amit a Margit híd pilléreinek közelsége felerősített. Ezekkel a hatásokkal azonban tisztában kell lenniük a hajóvezetőknek, akiknek megfelelő távolságot kellett volna tartani, ráadásul

a két hajó kürtjelekkel kommunikálhatott volna egymással

– fogalmazott.

A hajóvezetőknek látni kellett a közlekedési helyzetet, így érdemes lenne megvizsgálni az ütközést megelőző perceket is. Valahol biztosan fel lehet fedezni az emberi hibát és a figyelmetlenséget – hangsúlyozta.

Az időjárás nagyban nehezíti a mentést

Ifj. Adamkó Péter mentőbúvár a mentést nehezítő környezeti körülményekre hívta fel a figyelmet, szerinte a heves esőzések miatt a Duna vízszintje magasabb, a sodrása pedig erősebb, ami jelentősen lassítja a roncs és az emberek mentését. Mint mondta, nyáron, normál időjárási viszonyok között is csak néhány centi a víz alatti látótávolság, ezúttal viszont még annyi sem,

csak tapogatózva tudnak merülni a búvárok.

A szonárok, azaz a hang alapján felderítést végző eszközök észlelik a kivehető tereptárgyakat, de a hajó testében fekvő esetleges holttesteket nem találják meg – mondta.

A hajóbalesetben elsüllyedt Hableány turistahajó vizsgálatán dolgozó egységek a Margit hídnál (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

A hajóbalesetben elsüllyedt Hableány turistahajó vizsgálatán dolgozó egységek a Margit hídnál (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

Arra a felvetésre, hogy a búvárok a hídpillért is megvizsgálják-e, Adamkó azt mondta: elsődlegesen embereket próbálnak kimenteni, az egyéb károkat csak később mérik fel.

A búvárok speciális, ipari eszközökkel merülnek le, azaz a felszínről, kompresszorral kapják a levegőt. Így a tömlőkön keresztül kommunikálhatnak, könnyebben mozognak a víz alatt és, mivel ezek a merülések gyakran akár több órán át is tartanak, hosszabb ideig juthatnak levegőhöz – ismertette.

A szabályok betartásával minimálisra csökken a katasztrófa esélye

Tengeri hajóknál, elsősorban hadihajóknál, kialakítanak olyan tereket, amelyek vízhatlanul zárhatók. A nagy tengeri hajóknál ez előírás, a folyami hajók testét viszont nem így építik meg, így szinte teljesen elképzelhetetlen, hogy a hajó belsejében légbuborék keletkezett, amelyben egy ideig túlélhetnek az utasok – mondta Solymos.

Május 29-én éjszaka a Viking Sigyn szállodahajó és a Hableány turistahajó összeütközött a Margit híd közelében, majd a turistahajó felborult és elsüllyedt (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

Úgy fogalmazott, nagy szamárság lenne a szállodahajók kitiltása a belvárosból, de

oda kell figyelni a hajózási szabályzat betartására.

Budapesten régen, még a csepeli kikötő megépülése előtt is a belvárosban voltak a kikötők, és a főváros rengeteg pénztől fosztaná meg magát, ha a továbbiakban nem adna lehetőséget a hajók kikötésére – tette hozzá a hajómérnök.

Solymos András azt is mondta, hogy normális körülmények között nem indokolt a mentőmellény folyamatos viselése a hajókon, elég, hogy a mentőmellények ott vannak az előírásoknak megfelelően, és szükséghelyzetben fel lehet venni azokat, hiszen úgy vannak kitéve, hogy ha víz alá kerül a hajó, maguktól a víz felszínére bukkannak és beléjük lehet kapaszkodni.