Üzletet csinálnak rabtársaik megfélemlítéséből a zárkamenők

 

Kilenc évre ítélték a férfit, aki szórakozásból rendszeresen eszméletvesztésig fojtogatta zárkatársát. Az elsőfokú ítélethirdetéskor azt mondták, hogy ez szokásos játék volt a fiatalkorúak tököli börtönében. A Duna Televízió Kékfény című műsorában megkérdeztek egy férfi, aki sok évet ült börtönben. Ő is megerősítette, hogy a fiatalkorú rabok sokkal kegyetlenebbek egymással mint a felnőttek. Arról is beszélt, hogy odabenn muszáj betartani a farkastörvényeket, mert aki gyengeséget mutat, az könnyen áldozattá válhat. A Kékfény riportja.

Négy fal között egy ember – ezt jelenti a klasszikus öt pontból álló börtöntetoválás O. Aladár kezén. Még nincs 25 éves, de társával együtt többszörös visszaesők. Legutóbb azért álltak bíró előtt, mert a rácsok mögött is bűnt követtek el: rendszeresen kínozták egyik rabtársukat, elvették tőle minden értékét. L. Richárd ellen zsarolás, O. Aladár ellen viszont emberölés kísérlete volt a vád – hangzott el a Duna Televízió Kékfény című műsorában.

A fiatalkorúak között több a konfliktus, mint a felnőtteknél

Tökölön, a fiatalkorúak hírhedt börtönében egyszerre 250-300 tolvajt, rablót és gyilkost őriznek, és persze nevelnek. Bár egyikük sincs még 21 éves, tizedük már ült korábban. A világon mindenhol a fiatalok a legkegyetlenebb börtönlakók, nálunk sincs ez másként. Pszichológusok szerint ennek oka a kialakulatlan a személyiségük, hogy nem tudják máshogy kezelni a konfliktusaikat, és hogy az egész életüket átitatja az erőszak kultusza. Egy volt rab magyarra fordítja a szakértői magyarázatot.

A Kékfény által megkérdezett férfi 30 éves, 9 évet ült már, ebből másfelet fiatalkorúaknál. Azt mesélte, a felnőtt börtönben jóval kevesebb a balhé, ott a raboknak már benőtt a fejük lágya, igyekeznek minél hamarabb kedvezménnyel szabadulni és nemcsak izomból, hanem pénzzel, pontosabban cigivel, kávéval, újabban drogokkal rendezik a konfliktusokat. Nekik jobban futja rá.

A tinédzserek döntő többsége piti rablásért ül, általában nyomorog kint a családjuk is, ritkábban kapnak csomagot tőlük. Tökölön sokszor van pangás, vagyis szegénység. Mindenki úgy éli túl a börtönt, ahogy tudja, az erősek gyakorlatilag lerabolják a gyengéket. Ezt nevezik szajrézásnak.

„Jógyerek”. A börtönszleng így nevezi a vezéreket. Ők a legütőképesebbek, élet-halál urai. A legtöbb elítélt nem ilyen, valahol középen áll a ranglétrán. A sor végén vannak az alattvalók. Ők mosnak, takarítanak az erősebbek helyett. Cigit töltenek, kávét főznek, a főnök minden parancsát azonnal teljesítik. 2015-ben itt ültek együtt a tettesek az áldozattal.

V. János csak fél évet húzott le Tökölön, de az utolsó két és fél hónapja maga volt a pokol. Rögtön csicska lett belőle, O. Aladár volt a zárka jógyereke.

Elvették az áldozat otthonról kapott csomagjait

V. János combizma a verésnél teljesen leszakadt. Ez jogilag maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés. A zárkamenő itt még nem állt le, nap mint nap eszméletvesztést okozott a csicskánál. „Ájítás” – ez a neve a kegyetlen játéknak. Először guggoló gyakorlatokat kell végezni az áldozatnak, hogy felmenjen a vérnyomása, aztán a kínzó egyszerűen elszorítja a nyaki ütőerét, hogy az áldozat összeessen. Ez csak egy unaloműző móka, és csak a fiataloknál szokás.

Csakhogy V. Jánosnak korábban volt egy szívműtétje, erről a vád szerint mindenki tudott a zárkában. A zárkamenő mégis rendszeresen „ájította” őt, pedig az még alapjáraton is veszélyes. A védelem szerint csak egy játék volt az egész „ájítás”, fel sem merült a gyilkossági kísérlet. Az ügyvéd azt mondta: a raboknak nincsenek szórakozási lehetőségeik, így saját maguknak kell kitalálni, hogyan ütik el bent az időt.

A kép illusztráció (Fotó: MTI/Beliczay László)

A két fiú tudta, hogy az áldozat rendszeresen kap csomagot a családjától, ami nagy szó a fiatalkorúaknál, ahol szinte mindenki szegény. „Ráálltak” V. Jánosra. Nemcsak elvették tőle a csomagját, hanem egyenesen ők diktálták neki a levelet, hogy pontosan mit kérjen a szüleitől. A csomagokért külön már nem is kellett bántani V. Jánost, elég volt azzal fenyegetni, hogy újra elverik. A fiú rettegésében szót fogadott.

A Kékfény által megkérdezett korábbi rab azt mondta, a legügyesebb „jógyerekek” úgy tartják el bentről a kinti családjukat, hogy lényegében védelmi pénzt szednek a tehetősebb rabtársaiktól. Először megveretik valamelyik csicskájukkal, aztán pénzért cserébe megvédik. Az egyik rokon odaadja a másiknak az összeget, de volt már példa arra is, hogy autók vagy házak képezték a fizetséget.

A rutinos börtönlakó szerint arra kell vigyázni, hogy más ne férjen hozzá a verébhez, vagyis csak a zárkamenőhöz csorogjon be minden bevétel. Illetve tényleg be kell védeni a fizetőképes rabokat. A leggazdagabbakra úgy vigyáznak, mint a hímestojásra. Kölcsönös érdek, hogy ne essen semmi baja és minél tovább lehessen fejni. A két tököli vádlott ezt az aranyszabályt sem tartotta be. Hiába adta oda mindenét az áldozat, ugyanúgy sanyargatták őt tovább.

Két és fél hónap múlva szabadult volna az áldozat

A bíróság kimondta: mindkét vádlott bűnös. L. Richárd csak zsarolásban, amiért két évet kapott. O. Aladár életveszélyt okozó testi sértést ugyan elkövetett, de emberölés kísérletét a bíróság szerint nem. Ő kilenc év szabadságvesztést kapott halmazati büntetésül. Egyik fogoly sem szabadulhat kedvezménnyel.

V. Jánosnak már csak két és fél hónapot kellett volna kihúzni a zárkában, hogy szabaduljon. A bíró ezzel magyarázta, hogy a fiú miért nem kért segítséget senkitől sem. Összeszorított fogakkal küzdött, a vezér kedvében akart járni, hátha megkegyelmez neki. Tévedett. Pszichológus szakértő is vizsgálta O. Aladárt. A „jógyerek” indulatkezelési nehézségekkel küzd, agresszív ösztöntörekvések jellemzik.

Az áldozat azt vallotta, a csomagjából mindenki kapott, csak ő nem. A szülők közben kint a kínok kínját élték át, mert tudták, érezték, hallották a fiuk hangján, hogy terrorizálják. A föld alól is előteremtették a 30 ezer forintot, melyet elutaltak, illetve a 100 ezer forint értékű ellátmány árát. Összesen hét csomagot küldtek, és négyszer utaltak pénzt a fiuk börtönszámlájára.

A bíró szerint az „ájítás” csak életveszélyt okozó testi sértés, az ölési szándék nem állapítható meg. Az indoklás alapján minden zárkában ezt játszották, az „ájítás” egyfajta divat volt a tini rabok között. Az ítélet nem jogerős, az ügyész átminősítést, súlyosabb büntetést szeretne, a zárkafőnök pedig enyhítésért, felmentésért fellebbez.

A címlapfotó illusztráció.