Budapest-szerte garázdálkodott a betörőbanda, egy 13 éves fiú volt a vezér

 

Gyerekbanda ügyét vizsgálják a IX. kerületi rendőrök: az intézetis fiúkból verbuvált csapat eddig több mint félszáz betörést követett el. Az ügy egyik főszereplője még csak tizenhárom éves volt, amikor az intézetben már a legtapasztaltabb bűnözőnek számított. Idősebb fiúk sorakoztak fel mögötte, mert azt látták, hogy mindig van pénze. A Kékfény riportja.

K. K. Ármin egy hónap alatt 55 gyorsétkezdébe és pizzázóba tört be bandájával. Csanálosi Viktória, a IX. kerületi Rendőrkapitányság fővizsgálója szerint akár 200 bűncselekmény is száradhat már a lelkén, de eddig megúszta, mert a sértettek nem tettek feljelentést.

A fiú ötévesen került állami gondozásba, ki kellett menteni a családjából, mikor a nevelőapja nagyon megverte az édesanyját és őt is. A fiú nyolc év alatt több intézetben is élt. Tizenkét évesen követte el az első bűncselekményeit, úgynevezett táskatépő lett. Budapest belvárosában szemelt ki magának főleg idős nőket, akiket ezzel a módszerrel fosztott ki. Saját bevallása szerint tucatnyi ilyen balhéja volt, az egyik esetben 130 ezer forintot zsákmányolt. Két nap alatt elverte az egészet: evett, ivott a haverokkal, új ruhákat vett magának. Később az intézetben megismert egy idősebb fiút, aki egyfajta mentorként kioktatta a „tutiról”. K. K. Ármin több társával kipróbálta a frissen tanultakat, és mivel a módszer hatékonynak bizonyult, a táskaletépések helyett már más bűncselekményekbe bonyolódott.


A fiú által verbuvált intézetis srácok mind idősebbek voltak nála, mégis felnéztek rá, mert hozzájuk képest nagyvilági életet élt, és sokkal tapasztaltabb, dörzsöltebb volt. Társai az intézettől havi 3700 forint zsebpénzt kaptak, de ők szép ruhákra, finom ételekre, édességre, cigarettára, bulikra vágytak.

Éjszakánként kiszöktek az intézetből, és elkezdték róni a főváros utcáit. Mindig a vezér választott célpontot. A fővizsgáló szerint a bandában mindenkinek megvolt a szerepe: volt, aki az ablakot nyomta be, volt, aki a lakatokhoz értett, volt, aki befért egy nyíláson, és kivitte a kasszát. Voltak figyelők is. Csanálosi Viktória fővizsgáló azt meséli, hogy gyakorlatilag többszörös biztosítási gyűrűt vontak a tetthely köré.

Bejártak a gyorséttermekbe enni, közben terepszemlét tartottak, kifigyelték a biztonsági berendezést, a kamerarendszert. December 17-én léptek először akcióba, és körülbelül egy hónap alatt 55 üzletet fosztottak ki. Volt olyan éjszaka, amikor nyolcszor törtek be, illetve volt olyan büfé, ahová hétszer is visszatértek. Összetartó csapat volt az övék, testvériesen osztozkodtak a zsákmányon.

December 27-én „megérkezett” Ferencvárosba is a banda. Biztonsági kamera buktatta le a fiúkat, az arcuk már ismerős volt a rendőröknek, hiszen amikor az intézetből szökésben voltak, körözték őket. De hiába azonosították be a gyerekbanda tagjait, kihallgatták őket, bevitték az intézetbe, de újra megszöktek, és kifosztottak még pár gyrosost. Még aznap este, csak úgy vagányságból.

Január közepéig összesen ötször kapcsolták le őket a rendőrök, de mégsem álltak le – megkönnyíthette a dolgukat, hogy a Kékfény riportja szerint az intézet nevelői sem figyeltek rájuk jobban. Radoszáv Miklós gyermekvédelmi szakértő szerint az intézmények nyitottak, és ha egy gyerek szökni akar, azt gyakorlatilag nem lehet megakadályozni.

A banda általában csak a váltópénzt találta a kasszában. A legnagyobb összeg 100 ezer forint volt, de sokszor megesett, hogy zsákmány nélkül távoztak, vagy csak pár ezer forintot tudtak ellopni. Néha akadt egy-két telefon is. A rongálással viszont mindenhol legalább százezer forintos kárt okoztak.

A nyolc bandatagból négyen még nincsenek 14 évesek, ők ezért nem is büntethetők. Az egyik idősebb fiút előzetes letartóztatásba, egy másikat pedig házi őrizetbe helyezett a bíróság.