Mesés hasznot ígért híveinek a piramisjátékot űző főpap

 

A Fővárosi Főügyészség tárgyalta az egykori Vonzás Törvénye Egyház alapítójának csalási ügyét. A nyilvántartásból hét évvel ezelőtt törölt kisegyház egykori vezetője a vád szerint busás kamat ígéretével gyűjtött pénzt a híveitől. Mintegy száz embert csaphatott be az ügyészség szerint. A Kékfény riportja.

A vádlottat az ember leginkább pénzügyi szakértőként tudná elképzelni. Ő a Vonzás Törvénye Egyház alapítója és egykori vezetője, aki annak idején előszeretettel osztotta nyilvánosan az igét. Mostanra kissé zárkózottá vált, és nem engedte, hogy a Duna Televízió Kékfény című műsorában szerepeljen az arca.

A főpapot vagy ahogy hívei szólították, István atyát

piramisjáték szervezésével vádolják.

Pénzt szedett a hívektől, és azt ígérte nekik, hogy haszonnal befekteti.

István atya egyháza annak idején a budapesti Aranykéz utcában egy irodában működött. A főpap megvilágosodása előtt valóban a pénzügyi szektorban, magas beosztású banki szakemberként dolgozott. Aztán megalapította a Vonzás Törvénye Egyházat, ahol állítása szerint elsősorban a hívek lelki üdvössége foglalkoztatta. Mindemellett üzleti lehetőségeket is kínált nekik.


Videókonferenciákon osztotta az üzleti tanácsokat

A vádlott több, támogatónak nevezett programot is indított. A vád szerint a lényeg mindig az volt, hogy a híveknek be kellett fizetniük valamennyi összeget, majd be kellett szervezniük további híveket, akik ugyancsak fizettek. Három év alatt nagyjából száz ember

mintegy 27 millió forintot adott P. Istvánnak.

A vádlott azt mondta a befizetőknek, hogy pénzüket aranyba fekteti, azt megforgatja, a befektetések mögött pedig állami garancia van.

A vád szerint azonban egyetlen gramm aranyat sem vásárolt, és semmiféle üzleti tevékenységet nem folytatott a hívek pénzével. P. István ennek ellenére egyik programot indította a másik után, a hívek pedig fizettek.

Az újabb programok fenntartása a rendszer működése érdekében történt, és további tagok beszervezésére irányult. A pénzösszegek minden alkalommal a vádlotthoz kerültek, és ő döntött sorsukról.

Videókonferenciákon osztotta az igét és az üzleti tanácsokat. Hívei, akik hallgattak rá, négy teljes évet vártak, mire belátták, hogy a pénzük után nem hogy nyereséget nem kapnak, de a befizetett összeget sem látják viszont. A károsultak a hatóságokhoz és a médiához fordultak.

Szokatlan stratégiával védekezik a vádlott

A piramisjátékok szervezői lebukásuk után általában azzal védekeznek, hogy nem akartak senkit sem becsapni, tényleg zseniális befektetési lehetőségeket kínáltak, csak egyszerűen nem jött be az üzlet, és ezért úszott el az ügyfelek pénze.

P. Istvánnak azonban az eddigiektől teljesen eltérő a védekezési stratégiája. Azt állította, hogy

a pénzügyi manőverek egyházi belügynek számítanak, és világi bíróság nem ítélkezhet felettük.

Csakhogy az ügyészség szerint István atya egyházfősége megtévesztésen alapul. 2012-ben ugyanis egy törvénymódosításnak köszönhetően számos kisegyháznak megszűnt a státusza, köztük a Vonzás Törvénye Egyháznak is. A vádlott azonban ezt nem fogadta el, és továbbra is – immár valótlanul – nemzetközileg bejegyzett egyházként tüntette fel szervezetét.

P. István kikérte magának, hogy piramisjáték szervezésével gyanúsítják, de leginkább azt fájlalta, hogy a magyar állam kétségbe vonja templomának valódiságát. Úgy gondolta: az ő szervezete minden törvénymódosítás ellenére bizony továbbra is egyházi.

Nem ismerte be, hogy bűnös

A vádlott nem véletlenül ragaszkodik ahhoz, hogy a szervezete továbbra is egyháznak minősül. Az sem véletlen, hogy a riportban nem mutathatták meg az arcát, 2014-ben ugyanis a Hír TV leleplező riportot közölt a szervezetéről, amelyben nyilatkozott. A piramisjáték vádjára akkor azt mondta, hogy a hívei adományokat adtak, amelyeket egy egyháznak joga van elfogadni, a hívők pedig nem várhatnak érte ellenszolgáltatást.

„Ha valaki a katolikus egyházban letesz az oltárra egy köteg húszezrest, nem kérheti vissza három nap múlva azzal az indokkal, hogy Isten mégse segített” – hangsúlyozta ügyének tárgyalásán.

Abban az esetben, ha szervezete valóban egyháznak minősül, érvelése szerint senkinek semmi köze hozzá, hogy a hívők mennyi pénzt adtak és mit vártak érte cserébe. Az adományok egyházi titoknak minősülnek.

P. István természetesen ártatlannak vallotta magát a bíróság előtt, és nem fogadta el az ügyészség ajánlatát. Amennyiben bűnösnek vallotta volna magát, egyéves börtönbüntetést kapott volna – három évre felfüggesztve. Piramisjáték szervezéséért akár három év letöltendő börtönbüntetés is kiszabható.

A címlapfotó illusztráció.