József Attila rímei adják az ihletet a rabok szerelmes leveleihez

 

Négyszázezer könyv áll a börtönkönyvtárakban, és sok rab forgatja is őket. A toplista élén a krimik és Rejtő Jenő állnak. A verseskötetek azért népszerűek, mert a rabok szerelmes leveleikben ezekből idéznek, a gyerekkönyvek illusztrációiról készült másolatokat pedig ajándéknak küldik haza a fogvatartottak.

Heti egyszer látogathatják a rabok a könyvtárat

Ritkán adatik meg egy fogvatartott életében, hogy egyedül maradhasson egy jó könyvvel zárkája csendjében. A Budapesti Fegyház és Börtön intézményében raboskodó Kozma Lajos, ha teheti, olvas. Azt mondta: valaha táncos volt. Fegyveres rablásért ültették le, és még egy ideig maradnia kell.


A bent ülő ember vágyik a külvilágban elérhető filmekre és a változatosságra. Stephen King megadja az izgalmat a rácsok között. Fordulatos, kiszámíthatatlan – mi más kell idebent – fogalmazott Kozma Lajos a Duna Televízió Kékfény című műsorában. A férfi azt mesélte: tizenegy kötetes művön is túl van már, amióta büntetését tölti. A könyveket a börtönben működő könyvtárból kölcsönzi.

A rácsokon túli nyitvatartási idő nem hasonlít a kinti könyvtárakéhoz. Ide csoportokban kísérik a jelentkező elítélteket, minden csoport meghatározott időpontban jöhet, heti egyszer, a reintegrációs tisztjük vezetésével. A zárka mélyén nem ritkán őrjítő gondolatok ejtik rabul a fogvatartottakat. Ilyenkor egy könyv segíthet a túlélésben.

A magány a legnagyobb problémájuk, valamint a beilleszkedés. Le kell foglalniuk magukat – mondta Gál Roland, a Budapesti Fegyház és Börtön reintegrációs tisztje.

A magas biztonsági kockázatú rabok még ennyire sem mozoghatnak szabadon, ők egy könyvlistából választhatnak olvasnivalót, amit a reintegrációs tisztjük visz a zárkájukba. A legszigorúbb biztonsági intézkedések jellemzően a tényleges életfogytiglanra ítéltekre vonatkoznak, illetve azokra, akik az úgynevezett HSR-körleten, a hosszúidejű speciális rezsimben töltik súlyos büntetésüket.

A könyvek között repül az idő

A 29 hazai büntetés-végrehajtási intézetben összesen mintegy 400 ezer könyvhöz férhetnek hozzá az elítéltek. A művelődéshez való joguktól a büntetés sem fosztja meg őket.

A börtönkönyvtárban is rabok dolgoznak, a Budapesti Fegyház és Börtönben könyvtárosnak lenni megtiszteltetés. Ezt a bizalmi munkakört ki kell érdemelni. Könyvtáros olyan fogolyból lehet, aki tud olvasni és képes kezelni a számítógépet illetve a kartotékrendszert.

A kép illusztráció (Fotó: MTI/Komka Péter)

A kép illusztráció (Fotó: MTI/Komka Péter)

Úgy tartja a mondás: ha az ember boldog, akkor repül az idő. Ha viszont normális könyvet tud olvasni, az is leköti az embert. Nem a börtönön vagy a családon jár az esze, hanem csak olvas – fogalmazott Sütő László, a börtön könyvtárosa.

Az elítéltek a napi munka végeztével, délutáni szabadidejük alatt jöhetnek a könyvtárba. Sütő László úgy látja, többnyire a 30 év fölöttiek járnak ide. Pingpongasztal is van, és sakkozni is lehet itt. Amolyan közösségi tér ez, egy aprócska darab szabadság.

A fegyházas ugye a saját zárkájában ül, és csak arra van lehetősége, hogy reggel elmenjen dolgozni, aztán egy órát sétál, majd bezárják. Itt viszont kiszabadulhat.

A kötelező olvasmányokat is a könyvtárból szerzik be

A börtönkönyvtár népszerűségi listáján a fantasztikus történetek, a sci-fik, és a krimik állnak. Sütő László szerint a dráma azonban nem túl kelendő, hiszen „abból van odabent elég”.  A legtöbb rajongója Leslie L. Lawrence azaz Lőrinc L. László, és Rejtő Jenő könyveinek akad a Kozma utcában.

József Attila is keresett, a költészetnek a rácsok mögött gyakorlati haszna is van. „Merem állítani, hogy a legtöbbjük verseskönyvet kölcsönöz. Abból írnak a szeretteiknek szerelmes verseket” – fogalmazott Sütő.

Hosszúhétvégék és ünnepek előtt érezhetően megnő a forgalom – meséli a börtönkönyvtáros. Ilyenkor a felnőtt férfiak gyerekkönyveket kölcsönöznek. A rabok ebből rajzolnak. Átkopírozzák, kiszínezik és hazaküldik a gyerekeknek. Egyszer karácsony körül kikölcsönözték A kis herceget. Egy idősebb, 50 körüli úr vette ki – emlékezett vissza.

A fogvatartottak jó része tanulással tölti a börtönéveket, nyelvkönyvekből gyakran hiány van. Sokan odabent szereznek szakmát, például amikor épp villanyszerelő képzés indul, akkor az elektronikai szakkönyveket keresik az elítéltek. Többen a börtönben járják ki a 8 általánost, azaz a kötelező olvasmányokon is át kell rágni magukat. Nem ritka, hogy 30-40 évesek a Kincskereső kisködmönt kölcsönzik ki.

Gál Roland elmondta: az általános iskolai tanmenet megköveteli a kötelező olvasmányok feldolgozását. Lehetőség van Pál utcai fiúkat, Egri csillagokat és A kőszívű ember fiait is olvasni. A középiskolában aztán jönnek a külföldi szerzők.

A börtönkönyvtárban is pénzbüntetést kell fizetni, ha a rab megrongálja vagy elveszti a kikölcsönzött kötetet. Előfordult, hogy a foglyok az oldalakból cigit sodortak maguknak, vagy kipreparálva mobiltelefont rejtettek el a könyvben. A zárkában legfeljebb tíz kötetet tarthat magánál egy fogvatartott, a hozzátartozók is küldhetnek nekik.

Kiszínezni a mindennapokat

A könyv nemcsak időtöltés: a rácsok mögötti mindennapok egyhangú és gyakran nehezen kibírható szürkeségében így őrzik meg a színeket, a lelki békét – mondta Farkas József büntetés-végrehajtási alezredes, aki drámapedagógia foglalkozásokon ismerteti meg az irodalmat az elítéltekkel. Ahogy fogalmazott: „ez egy lehetőség az elveszetteknek visszatalálni. Aki bekerül ide, azt helyre kell billenteni, már a bevonulás napjától el kell indítani a becsületes úton”.

A kép illusztráció (Fotó: MTI/Vajda János)

A kép illusztráció (Fotó: MTI/Vajda János)

A bezárt ember keresi a kapaszkodókat. A kultúra pedig az egyik legjobb eszköz arra, hogy fel tudja húzni magát a mélyből – tette hozzá.

Van olyan fogoly, aki a börtönben olvasott életében először könyvet. A magyarországi fogvatartottak egy százaléka analfabéta, de sokan csak kibetűzni tudják a szavakat és nem értik, amit olvasnak. Ám őket sem fosztják meg a lehetőségtől, a drámapedagógia segítségével pedig nagy átalakuláson mennek keresztül – mondta Farkas alezredes.

Úgy gondolja, a kardinális kérdés az, hogy meglátja-e az elítélt, hol az a pont, amikor hibázott és elindult azon az úton, amin már nem szabadott volna továbbmennie. Ezt kell felszínre hozni. És ha ezt valaki megéli, és túl tudja tenni magát, hogy igen, én hibáztam, akkor értékes emberré válik.

A börtönkönyvtár a közkönyvtáraktól, adományokból bővíti állományát, és a börtön is áldoz pénzt a gyarapodásra. Gyakran hívnak meg kortárs költőket, írókat az elítéltekhez, akik megajándékozzák őket a legfrissebb alkotásukkal.

A címlapfotó illusztráció.