Bánki Erik: Felkészült a kormány a következő válságra

 

Sokat halljuk manapság, hogy kiemelt cél az újraiparosítás, a versenyképesség növelése, a magasan képzett munkaerő biztosítása, a munka hatékonyságának növelése, sőt, azt is, hogy közeleg a következő, nagy gazdasági válság. Arról, hogy mi adja a magyar gazdaság stabilitását, és hogyan készül a kormány a három éven belül beköszönő újabb válságra, Bánki Erik, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke nyilatkozott a hirado.hu-nak.

Bánki Erik (Fotó: Hirado.hu/ Hornok Dávid)

Bánki Erik (Fotó: hirado.hu)

– Több kutatóintézet is készít tanulmányokat arról, hogy mi adja a magyar gazdaság stabilitását. Többek között a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának kutatói is. Mire jutottak?

– Régóta beszélünk az újraiparosítás szükségességéről. Fontos minden ország esetében, hogy a gazdaság szerkezete hogyan néz ki. Ebben az iparnak azért van nagy szerepe, mert nemcsak a konkrét beruházás – például egy autógyár esetén – teremt tízezer új munkahelyet, hanem a hozzájuk kapcsolódó beszállító vállalkozások újabb tízezer állást biztosítanak. Ám beszélhetünk bármilyen más ipari beruházásról, ma – főleg az újonnan érkezők – a magasan képzett munkaerőt keresik. A különféle precíziós műszerek gyártásához kifejezetten műszaki mérnöki szaktudásra van szükség. Mindez alapján azt gondolhatnánk, hogy a magyar GDP átlag fölötti növekedését az ipari beruházások adják.

– Miért, nem így van?

– Csak részben. A tanulmány rámutatott, hogy az elmúlt két-három évben a szolgáltató szektor növekedése adja a GDP növekedésének mintegy felét. Itt utalok vissza a korábbi területemre, a turizmusra. Ott ugyanis azokon a területeken tudunk ebben az ágazatban munkahelyeket teremteni, ahol az infrastrukturális adottságok nem kedvezőek az ipari beruházások számára. Nyilvánvalóan köze van az eltelt két év kiemelkedő számainak ahhoz is, hogy a mögöttünk lévő négy évben jelentősen nőttek az átlagbérek, különösen a legrosszabb keresetűek esetében. A szakmunkás-minimálbér több mint duplájára nőtt, de a minimálbér is csaknem megduplázódott. Sikerült elérnünk azt 2018 első fél évében, hogy 320 ezer forint fölé emelkedett a bruttó átlagkereset Magyarországon.

– A bérek emelkedése pedig magával húzza a fogyasztás növekedését is.

– Így van, az elmúlt négy évben csaknem negyven százalékkal nőttek a bérek, a lakossági fogyasztás is dinamikus növekedésnek indult. Ennek azért van különös jelentősége, mert ez azt jelenti, hogy a lakosságnak egyre erősebb bizalma van a kormány gazdaságpolitikája iránt, és a jövőbe vetett hitük jelentősen megerősödött, hiszen bátran mernek költeni. Különösen az után a sokk után, amit a 2008-as pénzügyi válság okozott, elsősorban a devizahitelek miatt. Mind a magyar fizetési mérleg mutatói, mind a külkereskedelmi egyenlegünk, és a belső fogyasztás számai jól alakultak. Ezek alapján kijelenthető, hogy a magyar gazdaság növekedése kiszámítható és stabil pályára állt.

– Miért nem látják ezt a hitelminősítők?

– Egyre többen látják így. Arra számítok, hogy Lengyelország után Magyarország lesz a következő, amelyet felminősítenek a közeljövőben. Sőt, előbb-utóbb hazánk is el fogja érni a lengyel szintet. Önmagáért beszél, hogy a magyar lakosság sokkal hamarabb hozta meg azt a pozitív döntést, amit a hitelminősítők azzal, hogy hisznek a magyar állampapírok biztonságában.

Bánki Erik (Fotó: Hirado.hu/ Hornok Dávid)

„A lakosságnak egyre erősebb bizalma van a kormány gazdaságpolitikája iránt” (Fotó: hirado.hu)

– Mi bizonyítja ezt?

– Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, azt látjuk, hogy a magyar államadósságot több mint kilencven százalékában a hazai értékesítésű, forintban kibocsátott állampapírból finanszírozza a magyar államháztartás. Ahhoz képest, hogy a lakosságról gyakran mondják azt, hogy nem értenek a gazdaságpolitikához, mégis érzik azt, ami körülöttük történik. Ez pedig a biztonság, ami körülveszik őket a munkájuk kapcsán, a közbiztonságban, és a belpolitikában, hiszen ez adja azt az érzetet bennük, hogy érdemes bízni a magyar állampapírokban, és érdemes magyar állampapírokat venni.

– Az még sosem fordult elő az utóbbi mintegy három évtizedben, hogy ekkora szakemberkereslet mutatkozott volna, mint ma. Inkább attól tartottak az emberek, hogy elveszítik a munkájukat. Hogyan értékeli ezt a fordulatot?

– A fordulat szerintem jóval korábban történt, talán legelőször a turizmusban vált érzékelhetővé a Széchenyi-terves fürdőfejlesztéseknek, gyógyszálló-beruházásoknak köszönhetően. Ott fordult meg a trend, és vált menővé Magyarországon üdülni, nyaralni. Amit említett, az már ennek a folytatása. Véleményem szerint most a legfőbb cél az, hogy a növekedési pálya tartós legyen. A veszélyt a hullámhegyek-völgyek jelentik, hiszen kiszámíthatatlanná teszik a gazdasági környezetet. Azt gondolom, hogy azok a döntések, amelyek 2010 után megszülettek, az adócsökkentési program, a járulékcsökkentések és a teljes körű foglalkoztatás elérésének kitűzése helyes irány volt. Pedig nagyon nehéz helyzetből indultunk, hiszen gyakorlatilag az államcsődből kellett az országot kirángatni, majd vissza kellett fizetni a Bajnai Gordonék által felvett IMF-hitelt. Ezenfelül meg kellett szabadulni a Világbank béklyójától, mert olyan intézkedési tervet tett le, amit, ha végrehajtottunk volna, Magyarország ugyanolyan tragikus állapotba jutott volna, mint Görögország.

– Most meg azt mondják, hogy a magyar modell unortodox.

– Persze, lehet ezt mondani, mert tényleg az. De miért kell csodálkozni ezen? Rendkívüli helyzetekben, rendkívüli eszközöket kell alkalmazni. Egy válság nem kiszámítható, stabil folyamat. Teljesen bizonytalan, hogy milyen mélységű, mennyire szétágazó hatású lesz, s milyen ágazatokat fog érinteni. Azok az eszközök, amelyeket a kormány alkalmazott akkor – bankadó, multik adóztatása – az az IMF és az Európai Bizottság szempontjából értelmezhetetlen, hiszen ők a multinacionális cégek fogságában vannak. Ez most látszik leginkább a migrációs kérdés kapcsán, hiszen nem tudnak olyan döntéseket meghozni, amelyek a saját választóik, társadalmuk számára pozitív lenne, mivel azon ágazatokat, amelyek őket finanszírozzák, hátrányosan érintené. Mára mindenki számára világossá vált, hogy a legfontosabb szempontunk a stabilitás. A korábban ígért egymillió új munkahelyre vonatkozó ígéretünk időarányosan teljesült: mára oda jutottunk, hogy mindössze kétszázezer ember maradt, akik a piacra bevonhatók.

Bánki Erik (Fotó: Hirado.hu/ Hornok Dávid)

„Gyakorlatilag az államcsődből kellett az országot kirángatni” (Fotó: hirado.hu)

– Az adózás terén is jelentős változások történtek.

– Elindítottunk egy rendkívüli adócsökkentési programot. Ahogy a gazdaság teljesítőképessége nő, olyan arányban fogjuk az adókat tovább csökkenteni. A költségvetési egyensúlyt meg kell tartani. Hiszünk abban: a fekete- és szürkegazdaság kifehérítésével párhuzamosan, a csökkenő adóterhekből is nagyobb járulékbefizetések lesznek. Ennek egyik lába a munkahelyteremtés, a másik lába pedig a gazdaság kifehérítése volt.

– Ez utóbbinak melyek voltak a főbb elemei?

– Az egyik az online pénztárgépek rendszere, ami több mint ötszázmilliárd forinttal növelte az államháztartás adóbevételeit. A másik az ekáer (elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszer) bevezetése. A tisztességes piaci szereplők akkor lesznek elégedettek, akkor fognak örömmel adót fizetni, ha tudják, hogy a versenytársaiknak is ugyanazt az adót és járulékokat kell megfizetniük. Úgy nem lehet versenyezni, ha az egyiknek kell adót és egyéb közterhet fizetni, míg a másiknak nem. Ha ugyan azokkal a feltételekkel versenyeznek a piac szereplői, akkor valóban a teljesítmény, az előállított termék vagy szolgáltatás minősége vagy ára fogja eldönteni azt, hogy az adott cég milyen pozíciót tud elfoglalni a piacon. Ez a kiszámítható adócsökkentési program azzal, hogy Magyarországon van Európa legalacsonyabb társasági adókulcsa, és hogy a személyi jövedelemadót egykulcsossá tettük, az egyik legversenyképesebb a régióban.

– Rengeteg kritikát kapott a kormány ennek kapcsán, mert azt állították, hogy nem igazságos. Ön szerint sem az?

– Magyarázza meg nekem valaki, hogy mi az igazságtalan abban, ha valaki háromszor annyit keres, akkor háromszor annyit is adózik? A lineáris adózási rendszernél szerintem nincs igazságosabb.

– A szocialista kormányok azt mondták, ők a leggazdagabbakat adóztatták extra módon.

– Volt három vagy négy személyijövedelemadó-kulcs akkor, de olyan magasra tették az extra kulcsot, hogy pont az a réteg, amelynek a legtöbb lehetősége volt arra, hogy ezt kikerülje, az meg is tette. Így aztán az történt, hogy nem a kis adót fizetők pozíciója javult az adófizetés terén, hanem a magas jövedelemre szert tevőké, hiszen jelentős részük egyáltalán nem fizetett adót a különféle trükközéseknek köszönhetően. Azt gondolom, hogy az egykulcsos adó beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

– A másik – kritikával sokat illetett elem – a közmunkaprogram volt.

– Ez egy nagyon fontos lépcső volt a munkanélküliség és a munka világa között. Ha valaki, én sokat járom a vidéket, s láttam, hogy gondozottakká váltak a közterek, néhány élelmes polgármester indított kisgazdaságot, az ott előállított termékeknek még piacot is találtak. A rendszerváltoztatással sok térségben lett igen magas a munkanélküliség. Nagyon sok ember került utcára, akiknek nagy része később sem tudott visszakerülni a munka világába. Gyermekeik azt látták, hogy a szülők egész nap otthon vannak. Így, nem alakulhatott ki bennük egy egészséges értékrend. Ezeket a fiatalokat sikerült most visszaállítanunk be a munka világába, ami a társadalmi beilleszkedésüket is nagyban segítette.

Bánki Erik (Fotó: Hirado.hu/ Hornok Dávid)

„Az egész magyar gazdaságpolitika fókuszát a versenyképességre kell helyezni” (Fotó: hirado.hu)

– Mi lesz a következő lépés?

– A munkaerő-hatékonyságot kell növelnünk a későbbiekben. Át kellett dolgoznunk az uniós támogatási rendszert, mert eddig a munkahelyteremtés volt a fókuszban, ezután viszont a munkaerő hatékonyságát kell növelni. Ebben sajnos nem állunk túl jól, hiszen az európai átlag ötven százalékát érjük el. Ez alapvetően abból ered, hogy más a munkakultúra nálunk. Az iparban és a szolgáltatásban nem ennyire súlyos a helyzet, de általánosságban a nyolc órát nem maximális hatékonysággal dolgozzák végig, illetve sok a betegállományban töltött idő. Többek között korszerű oktatással és technológiaváltással kell ezt a problémát orvosolnunk.

– Ezért kapott önálló minisztériumot ez a terület? 

– Igen. A kutatás-fejlesztés, és az ebből létrejövő vívmányok ipari termelésbe való bevonása alapvető fontosságú. Azzal hogy, egy minisztériumban van az innováció, a technológia fejlesztésének támogatása, egyedülálló Európában. Debrecent azért választotta BMW, mert azt mondta, számára fontos, hogy a közvetlen közelében legyen olyan kutatóműhely, amely olyan munkát végez, amelyre neki szüksége van. Végre eljutunk oda, – ami a duális képzésben is kitűzött célunk – hogy maguk a cégek vesznek részt a képzésben. Érdekes az osztrák szakképzés rendszere. Náluk az első hat hónapban csak gyakorlati képzés van, ami alatt kiderül, hogy valóban erre számított vagy nem a diák, van-e kedve, tehetsége ahhoz a szakmához. Ekkor még úgy módosíthat pályát, hogy nem tanul fölöslegesen egy olyan szakmát, amelyben soha, egyetlen napot sem fog dolgozni.

– A következő uniós költségvetési ciklus pályázati témáin gondolkodik-e már a kormány? S ha igen, az mennyiben szolgálja majd a fent megfogalmazott gazdasági célokat?

– A 2020-2027-es ciklusban még kérdés, lesznek-e ilyen források. Remélem, hogy megmaradnak a kohéziós alapok, a felzárkóztatást segítő támogatások, amelyek a magyar vállalkozások versenyképessége és régiós felzárkózása szempontjából kulcsfontosságúak. Lényeges kérdés, hogy a mezőgazdasági támogatások megmaradnak-e, mert abban, hogy a GDP növekedése stabilan négy százalék fölött van, fontos szerepe van a mezőgazdaságnak. További technológiai fejlesztésekre szüksége van még az ágazatnak. Az egész magyar gazdaságpolitika fókuszát a versenyképességre kell helyezni. Minden hazai és uniós forrást ennek kell alárendelnünk. Ebben jól állunk: a jövő évi költségvetésben 6000 milliárd forint szerepel a fejlesztésekre, annak negyven százaléka uniós és hatvan százaléka hazai forrás.

– Egyre több helyről hallani, hogy közeleg a következő, nagy gazdasági válság. Készül erre a kormány?

– Természetesen. A jövő évi költségvetésben ezért van egy extra magas tartalék. Azt ma még nem lehet megmondani, hogy már jövőre vagy 2020-ban lesz a következő gazdasági válság, de hogy lesz, az biztos. Ráadásul jövőre lesznek az európai parlamenti választások, aminek kiszámíthatatlan következményei lehetnek a tagországok belpolitikájára nézve is. Többek között ez is indokolta az ötven százalékkal magasabb tartalék képzését.

– Az elmúlt napok egyik legnagyobb visszhangú bejelentése a lakástakarék-pénztárak állami támogatásának megszüntetése volt. Tényleg kiszúrtak az ügyfelekkel?

– Dehogy is! Azt kell látni, hogy az otthonteremtési támogatási rendszernek ez az eleme nem szolgálta érdemben az eredeti célt.  A konstrukció 1996-ban indult, amikor teljesen más kamatkörnyezet és ingatlanárak voltak, mint ma. Tíz éves futamidő alatt 3 millió 120 ezer forinthoz lehetett jutni. Ez, a mai ingatlanárakat figyelembe véve, még önrésznek is kevés. Ebből az ezermilliárdos megtakarítási állományból szinte semmit sem adtak vissza az ügyfeleiknek a piac szereplői. Azaz azt a hatvanmilliárdos profitot, amire szert tettek 2010 óta, mind az ügyfelektől vették el számlanyitási díj, számlavezetési díj, stb. címén. Irdatlan költséggel, szemérmetlenül magas profittal működtették a rendszert úgy, hogy mint befektetési alap csődöt mondtak, hiszen minimális profitot fizettek az ügyfeleknek a befizetéseik után. Ezért gondoltuk úgy, hogy ennek így semmi értelme. Ezt a pénzt az állam inkább adja közvetlenül az érintetteknek, például a csokon keresztül úgy, hogy senki ne vegyen el ebből a pénzből egy fillért sem, különböző jogcímeken.