Leköröztük a régiós versenytársakat

 

Több mint tíz százalékponttal, pontosan 52-ről 39,1 százalékra mérséklődött a középvállalkozások adóterhelése 2010 és 2018 között – ez derül ki a Világbank és a PricewaterhouseCoopers tanácsadó cég által készített versenyképességi rangsorból. Ez az érték már a régiós versenytáraink középvállalati adóterhelése alatt van. Az M1 Summa című műsorában a Századvég vezető közgazdásza beszélt arról, hogy ennek milyen következményei lehetnek a magyar emberek számára.

Egy átlagos középvállalat ma Magyarországon mintegy 13 százalékponttal kevesebb adót fizet, mint 8 évvel ezelőtt – ez mondható el a Doing Business elnevezésű rangsor módszertana alapján végzett számítások szerint.

Ez azt jelenti, hogy egy átlagos középvállalat negyedével kevesebb adót fizet, hiszen a jelenlegi adóteher mindössze 75 százaléka a korábbinak. A jelenlegi gazdaságpolitikai irány mentén pedig 2022-re akár 30-35 százalék közelébe is mérséklődhet a középvállalati adóelvonás. Összehasonlításképp: 2002 és 2010 között ugyanez az arány 52 százalék és 56 százalék között alakult. A Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza, György László  rávilágított, a jelenlegi 39 százalékos adóterhelés a visegrádi régióban már jelenleg is a legalacsonyabbnak számít.

„Ez az érték alatta van a régiós vetélytársaink középvállalati adóterhelésének is. Szlovákiában ez a szám 51 százalék, a cseheknél 50 százalék, a lengyeleknél pedig 40 százalék közelében alakul, tehát a visegrádi négyeknél ma már minden támogatás nélkül, ha valaki tisztességesen fizeti az adóit középvállalkozóként, akkor kevesebbet fizet, mint a régió bármely más országában” – mondta ki a közgazdász.

Mindenki jobban jár 

A szakértő szerint az elmúlt 8 évben a munkavállalók adóterhei is jelentősen csökkentek. Ezt jól érzékelteti a marginális adóék csökkenése. Ez azt mutatja meg, hogyha egységnyivel emelkedik egy munkavállaló teljes bérköltsége, akkor abból a munkaadónak és a munkavállalónak összesen hány forintot kell a közterhek megfizetésére fordítania.

Az átlagbérre számított marginális adóék 2009 óta 72 százalék körüli arányról 2018-ra 45 százalék közelébe csökkent. Vagyis, amíg 2009-ben, ha 10 000 forinttal emelte a munkaadó a bért, abból az állam mintegy 7200 forintot vitt el, és csak 2800 forint maradt a munkavállalónál. 2018-ban hasonló mértékű béremelésnél már mintegy 5600 forint marad a dolgozónál. A Századvég vezető közgazdásza azt mondta, az elmúlt évek csökkenő tendenciáinak köszönhetően utolértük a régiós versenytársainkat.

„Ha megnézzük nemzetközi összehasonlításban a munkára rakódó terheket, az átlagbéren a marginális adóéket; míg nálunk 70 százalék közelében alakult ez 2010-ben, Csehországban 49 százalék volt, a szlovákoknál 44-47 százalék között ingadozott, attól függ, hogy 2009-et vagy 2011-et nézzük, a lengyeleknél pedig 37 százalék körül alakult. Mostanra az elmúlt 8 évben sikerült eljutni odáig, hogy az átlagbéren számított marginális adóék a cseh és a szlovák szint alá csökkent 4-5 százalékponttal, a lengyel fölött van még mindig nagyjából 5 százalékponttal” – részletezte a közgazdász.

A munkára rakódó terhek csökkenésében jelentős szerepet játszik a hatéves bérmegállapodás, amelynek köszönhetően a munkaadók által fizetett szociális hozzájárulási adó mértéke a 2016-os 27 százalékos mértékről 2018-ra 19,5 százalékra mérséklődött.

Az adócsökkentésnek köszönhetően jelenleg a teljes munkáltatói kifizetés a bruttó bér 121 százalékát teszi ki, a munkavállalók a családi kedvezmény nélkül pedig 66,5 százalékot kapnak kézhez Magyarországon. A két szám hányadosa 1,82, ami azt jelenti, hogy a nettó bérnek 1,82-szerese a teljes bérköltség hazánkban. Ha a családi adókedvezményeket is figyelembe vesszük, akkor ez az arány már csak 1,76. Ez jelentős csökkenés, hiszen korábban ez az arány 2,12 is volt.

Jelentős átcsoportosításra volt szükség

György László szerint a középvállalatok és a munkavállalói terhek csökkentésére azért volt lehetősége a kormánynak, mert 2010 óta jelentős forrásokat csoportosított át.

„A nemzeti gazdaságpolitika, ami Magyarországon 2010 óta érvényben van, nem a hazai szereplőket terheli aránytalan mértékben, hanem azokat a nagyvállalatokat, amelyek globálisan ki tudnak bújni az adófizetési kötelezettség alól, nyereségeiket máshol mutatják ki, olyan helyen, ahol nem kell vagy csak minimális adót kell fizetni. És ezeket és az ezekhez hasonló, erőfölényükkel visszaélni képes cégeket a magyar gazdaságpolitika 2011 után elkezdte megadóztatni” – világított rá György László.

Ebből szakértők szerint éves szinten mintegy 5-700 milliárd forint folyt be az államkasszába, ami fedezetet jelentett az adóterhek mérséklésére. Emellett jelentős forrásokat szabadított fel az is, hogy a kedvezőbbé váló nemzetközi pénzpiaci környezetnek és a csökkenő GDP-arányos államadósságnak köszönhetően kevesebbet kell fizetnünk az államadósság kamatai után. A kamatterhek csökkenésével ugyancsak mintegy 5-700 milliárd forintot tudott megtakarítani a kormány éves szinten.