Tervezett elavulás – amit minden háztartási termékkel megfizetünk

 

Nagymamáink hűtői még 30 éven át működtek, ma már csak néhány évig: a kopás és az elavulás ma már természetes folyamat. Védekezni azonban lehet ellene, igaz, ez sem évtizedekre szól.

Sokszor tapasztaljuk, hogy háztartási eszközeink sajnos nem állják ki az idő próbáját. Nem így az a villanykörte, amely 1901 óta világít folyamatosan az amerikai Livermore tűzoltóságán. A kézileg gyártott lámpa eredetileg 30 vagy 60 wattos volt, és igaz már csak 4 watton világít, de mégis működik, több mint egymillió órája. Hogyan lehet mégis az, hogy a modern izzók csak ezer órát tudnak világítani?

Gombaszögi Attila szakújságíró a Kosár című műsorban úgy vélte, a tervezett elavulás alapvetően nem egy újdonság, hiszen már az 1920-as évektől az amerikai izzógyártók kartellszerű összefogásban valósították meg, hogy nem gyártanak hosszú élettartamú volfrámszálakat, így ugyanis az élettartam rövidebb lesz, viszont a bevételük ezzel egyenes arányban növekedhet.

Persze az előre tervezett, tehát a szándékos kereskedelmi avulás, vagy elavultatás nem minden használati tárgyra igaz, így a satu több száz éve – egyszerű mechanikus köszönhetően – működik, és ma sem avult még el. Kiválóan működik. Jóllehet, hogy maga a satu, a szerkezeti anyagok a konstrukció egyes részletei az igénybevételek hatására folyamatosan avulnak – igaz, tervezhető a termék életpályájába.

Amely több dologtól is függ az adott korban, így a jelenben a gyártott termékek a felgyorsult világnak és a fogyasztói igényeknek akarnak megfelelni, ennek kapcsán Horák Péter, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezetője a műsorban kifejtette, a tervezett élettartamon belül a termék elvileg működőképes kell hogy maradjon amellett, hogy vannak belső alkatrészek, amelyek folyamatosan kopnak, avulnak. Szerinte az egyetlen elvárás velük kapcsolatban, hogy a termékek jelentős százaléka azt a bizonyos tervezett élettartamot megélje és addig biztonsággal működjön.

Új igények miatt gyorsult fel az elavulás?

Egy régi mosógép élettartama a mechanikus működése és 3-4 funkciója miatt a múlt században elérte akár a 20-30 évet is. Ma már egy mosógép több száz műveletet is képes összehangoltan, halkan, víztakarékosan végrehajtani, azonban ennek ára van, hiszen az elavulás az informatikában a leglátványosabb. Ennek katalizátora, hogy kétévente a fogyasztóknak valami újra van igénye.

Gombaszögi Attila szerint nem szabad pálcát törni a gyártók felett. Azért, mert az nem lehet a fogyasztóknak az érdeke, hogy 10-20 évente kezdjenek el megint gyártani egy terméket úgy, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt – és nem elsősorban azért, hogy a gyártóknak több bevétele legyen, hanem amiatt, mert így a mostani fejlesztések gyorsasága lelassulna, és nem menne előre a világ.

Fogyasztói társadalomban élünk, az ebben használt gépeket tervezőmérnökök munkája azonban manapság kompromisszumok sorozata: az anyag minőségre, újrahasznosíthatóságra, fogyasztásra, szerelhetőségre, teherbírásra is figyelni kell egyszerre. Horák Péter szerint épp ezért van különbség például fúró és fúró között, az egyik hobbicélokra készült, míg a másik mindennapos használatra, és ez az árukban is megmutatkozik.

A termékek avulásból származó értékcsökkenés állandó és folyamatos. Kivédeni nem lehet, viszont a garanciaidő minden vevő számára fontos lehet. Ezzel kapcsolatban Horák Péter megjegyezte, pár ezer forint ráfizetéssel ezek meghosszabbíthatók – ami sokkal nagyobb értékű, mint az a pár ezer forint, ugyanis, ha elromlik, a rendes garancián túl is a gyártó költségén javítják az akár több tízezer forintba kerülő alkatrészeket.

Ma már a kopás és az elavulás természetes folyamat. Védekezni alig lehet ellene, vagy csak gondos használattal és értékarányos garanciahosszabbítással lehet.