A Ratkó-korszaktól a CSOK-ig – fejezetek a magyar családpolitika történetéből

 

Éppen hatvanöt éve jelent meg a hírhedt-híres kormányrendelet, amely Ratkó Anna egészségügyi miniszter nevéhez fűződik, és amelynek „köszönhetően” a szülés törvény általi kierőszakolása bár átmeneti népességemelkedéshez vezetett, ám máig ható sebeket ejtett – egyebek mellett – a családi eszmény arculatán. A gyermekvállalást a kormányzat ma már éppen a család előtérbe helyezésével ösztönzi, a magyar családtámogatási politika pedig az EU élvonalában van.

1953-ban jelentek meg az anya- és gyermekvédelem továbbfejlesztéséről szóló kormányrendeletek Magyarországon. Következményeit – az akkori egészségügyi miniszter, Ratkó Anna nevéhez kapcsolva – ma a Ratkó-korszak népesedéspolitikájaként tartjuk számon.

Az intézkedések közül leginkább az abortusztilalom és a gyermektelenségi adó is maradt meg a köztudatban – no és a mondat, mely szerint „leánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség”. A népszaporulatot kétségtelenül fokozó, ám mégis rossz emlékű korszak nem tartott sokáig (a terhességmegszakítás tilalmát 1956 júniusában oldották fel, a gyermektelenségi adót pedig az 1956-os forradalom után törölték el).

DBOGI20170619001

Fotó: MTI

Ratkó Anna, a káderminiszter

A korszak névadója, Ratkó Anna 1903-ban született egy tizenhárom gyermekes munkáscsalád tizenegyedik gyerekeként. 12 éves korától dolgoznia kellett, mivel a család hat tagját elvitték katonának. Első munkahelye a Soroksári úti Fegyver- és Gépgyár volt. Komoly szakszervezeti tevékenységet követően a húszas évek végén lép be a kommunista pártba, a negyvenes évek illegális akcióinak egyik szereplője.

A második világháborút követően a párt megbízható káderei között tartják számon, így 1948-ban kinevezik a pártpropaganda számára fontos népjóléti tárca élére annak ellenére, hogy semmiféle szakvégzettsége sincs. Miniszterként több szakmailag nehezen igazolható döntést is hoz. Ennek ellenére 1953-ig ő vezeti a tárcát, amelyet 1950-ben szerveznek át egészségügyi minisztériummá.

A Ratkó-törvény

Bár a törvényt a párt felső vezetése találta és dolgozta ki, neki nem volt beleszólása, csupán arc volt a rendelethez, mégis vele azonosították azt. A törvény megtiltotta az abortuszt, bevezette a gyermektelenségi adót. Ezt az a 20 és 50 év közötti férfi, illetve 20 és 45 év közötti nő volt köteles fizetni, akinek már volt keresete, de gyereke még nem. Az adó az adóalap 4%-ára terjedt ki.

Ezzel párhuzamosan rögzítették az anyák, terhes nők és gyermekek védelmét. Szülés előtt 12 hét fizetett szabadságot és a szülés után hat hónap szoptatási időt biztosított a törvény. A rendelet valóban jelentős eredményt ért el a népszaporulat növelésében: tíz év alatt közel hatszázezerrel nőtt a lakosság száma. Ha az 1956-os kivándorlást is beleszámoljuk, akkor viszont legalább nyolcszázezres növekedésről beszélhetünk.

Házasságok és gyerekek

Az intézkedésnek köszönhetően az ötvenes évek közepén jelentősen emelkedett a házasságok száma. 1954-ben például több mint 107 ezer pár házasodott össze. Ebben az évben rekord magas, 2,9 volt volt a termékenységi arány is, azaz az egyik szülőképes korú nőre számolt szülési szám (ha ez a szám 2 alatt van, népességfogyásról, ha 2,1 felett van népesség bővülésről beszélhetünk).

Ehhez hasonló magas számokat csak a hetvenes évek elején, közepén produkált a magyar társadalom, köszönhetően a Ratkó-gyermekek okozta demográfiai robbanásnak. Ekkor váltak ugyanis szülővé a Ratkó-gyerekek, azaz megszülettek a Ratkó-unokák. Az 1960-as években kettő alá süllyedt termékenységi arány 1974-ben 2,27, egy évvel később 2,34-re emelkedik.

Öt évvel később azonban már ismét kettő alattit, azaz népességfogyást mutató számokat produkált a magyar társadalom. Ez a lejtmenet egészen 2011-ig tartott, amikorra 1,25-re csökkent a ráta. Érdekesség, hogy egy évvel korábban, azaz 2010-ben már mindössze 35 520 házasság köttetett meg, ami az 1,25-es rátához hasonlóan az 1900 óta mért statisztikák mélypontját jelenti.

Lassú emelkedés

Ezzel a családpolitikai mélyponttal vette át 2010-ben a kormányzást a második Orbán-kabinet. A riasztó statisztikai adatok ismeretében komoly hangsúly került a családok támogatására. A kormány adókedvezményekkel, a lakhatási feltételek javításával igyekszik ösztönözni a gyerekvállalást.

Az Eurostat uniós tagországok szociális juttatásait elemző felmérése szerint Magyarország a támogatások 11,9 százalékát fordítja a családokra, ezzel pedig a harmadik helyen áll a listán. Mindössze Luxemburg és Írország előz meg bennünket.

Az intézkedéseknek köszönhetően óvatos javulás látható a statisztikákban is. 2016-ban már több mint 50 ezer házasság köttetett meg Magyarországon, míg a termékenységi ráta, a “kritikusan alacsony” 1,25 százalékról, 1,49 százalékra emelkedett. Ez még mindig messze van az áhított 2,1 felettitől, de a folyamatos emelkedés mindenképpen biztatónak mondható.