Egy vérből valók - A magyar szórvány napja

 

Három éve már, hogy Bethlen Gábor (1580–1629) erdélyi fejedelem születésének napját, november 15-ét az Országgyűlés a magyar szórvány napjává nyilvánította. A hirado.hu határon túlikat, szórványban élőket vagy az ottani szórványmagyarsággal foglalkozó embereket szólított meg, akik a leghitelesebb választ adták arra a kérdésre: hogyan fest a diaszpórában élők helyzete, milyen a jövőképük?

A Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi ülésén Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes rámutatott: a szétszórtan élő magyar közösségeknek speciális programokra van szükségük, hogy az identitásukat megőrizhessék. Az utóbbi évek magyar innovációjaként jellemezte a kormány által elindított gazdaságfejlesztési programokat, és mint mondta: soha nem látott fejlesztések valósulnak meg a külhoni magyar területeken, ezekkel a külhoni magyarság, a többségi nemzet és Magyarország is csak nyer. Ahhoz, hogy a szülőföldjén megmaradjon a magyarság, az is szükséges, hogy „meg tudjon élni” – közölte.

Kárpátalján sok pozitívumot hozott az idei esztendő

Kárpátalján a magyarok örülnek az anyaország erősödésének, mert az egyúttal a szórványmegmaradás esélyeit is segíti. Az elmúlt időszakban a magyar nemzetpolitika számos olyan programot indított, amelyek révén javítani lehetett a magyar közösség mindennapjait – mondta a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Brenzovics László.

A szórványvidékekről érkezett diákok az Országházban (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

A Petőfi-program keretében Kárpátaljára tanárok érkeztek, akik szervezői feladatokat is elláttak. Az óvodaprogram keretein belül a helyi magyar óvodákat újították fel – sorolta Brenzovics, és hozzátette: a szórványtanács létrehozása is a budapesti odafigyelés egyik bizonyítéka.

„Ungvár és Munkács őshonos magyarságának megvan az intézményrendszere. A Felső-Tisza vidékén lakók inkább számítanak szórványnak. Óriási eredményként élik meg, hogy annyi évtized mostoha körülményei után végre bekapcsolódhattak a magyarság vérkeringésébe – mondta a szövetség elnöke.

Szerinte a kárpátaljai szórvány számára – a közelmúltbéli ukrán–magyar politikai viták dacára – igen sok pozitívumot is hozott az idei esztendő. Kijev és Budapest hűvös viszonya, a feszültség inkább a média és a politika szintjén, a helyi lakosság „feje fölött” zajlik – tette hozzá.  

Stabilitást hozott a gazdaságélénkítő csomag Délvidéken

A délvidéki magyarság helyzetéről kérdezte a hirado.hu Talpai Sándort, aki a Délvidék egyik legszegényebb térségében, Kisoroszban él. Az észak-bánáti magyar szórványközösség érdekeiért száll síkra a magyar oktatás megmaradása, a magyar kultúra és hagyományaink megőrzése érdekében. A bánsági magyarok helyzetéről elmondta, hogy sajnos kiöregedőben van a közösségük, fogyatkoznak.

Mégis reménységre és bizakodásra adhat okot az itt élőknek, hogy az elmúlt években érezhetővé vált az anyaországi támogatásoknak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak és a Vajdasági Magyar Szövetségnek köszönhetően a szórvány iránti fokozott figyelem – mondta.

A Prosperitati Alapítvány révén magyar vállalkozások kaptak segítséget. Folyamatban van a régió magyar vonatkozású gazdaságainak a fellendítése. A munkalehetőségek megteremtése az szórvány itt maradásának is az egyik fontos feltétele. „Felénk is gondot okoz a fiatalok elvándorlása, de ez már korántsem helyi probléma, sokkal inkább össztársadalmi jellegű, hisz a szerbek még nagyobb arányban mennek külföldre a jobb élet reményében.

Egyetlen megoldást látok: megfelelő életfeltételeket, biztonságot kell teremteni a magyar szórványnak, amely ragaszkodik ősei földjéhez – fogalmazott Talpai Sándor.

Horvátországban is fontos a szórvány napja  

Számunkra fontos a szórvány napja, mert minden olyan gondolat, ami összetart, és a megmaradásunk érdekében fogalmazódott meg, azt a magunkévá tesszük itt a déli végeken – mondta Andócsi János, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke a hirado.hu-nak.

A horvátországi magyarság az elmúlt negyedszázad legjobban fogyó nemzetrésze, hiszen még a honvédő háború kitörésekor 24 ezren vallották magukat magyarnak, addig ez a szám 2011-re már 14 ezerre csökkent. Szerinte a folyamatot lassítani lehet és kell. „A jogi környezet biztosítékot jelent számunkra ugyan, de sajnos néha úgy érzem, mi, magyarok nem tudunk élni a rendelkezésünkre álló jogokkal” – fogalmazott.

Az itteni magyarság Eszék-Baranya megyében él, de szép számmal vannak Vukovár-Szerémség megyében is. A szervezetük tagjai az ország legeldugottabb részeibe is ellátogatnak, mert számukra az egyik vezérgondolat, hogy „nekünk minden magyar számít”.

Képünk illusztráció (Fotó: MTI/Biró István)

A Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ támogatásával októberben lerakták egy diákkollégium alapkövét, amelyen a következő idézet áll: „A víz szalad, a kő marad…” „Hiszünk a horvátországi magyar jövőben, és külön öröm számunkra, hogy ebben végre partner a horvát állam is, mert a zágrábi és a tengermelléki magyarok közül sok a vajdasági születésű magyar ” – mondta Andócsi János.

Stabil élet van az erdélyi szórványokban

Az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina a minap tért haza Dublinból, egy konferenciáról, ahol az európai őshonos nemzeti kisebbségek nyelvhasználati joga volt a téma. A hirado.hu megkeresésére elmondta: „Ami az erdélyi magyar szórvány közösségeket illeti, érdemes kiemelni, hogy a kisközösségek érdekében fontos szerep jut a történelmi magyar egyházaknak és a művelődéssel foglalkozó civil szerveződéseknek, amelyek több éve rendszeres támogatást kapnak a magyar kormánytól. Fontos beruházások történtek a szórványvidékek oktatási hálózatában. Mindez hosszú távú építkezésre ad lehetőséget, ami – ha megállítani nem is tudja –, egyelőre lassítja az elvándorlást és az asszimilációt.”

Megemlítette, hogy nagyon sikeresek a szórványban a kollégiumok: Szamosújváron, Válaszúton, Vicében, Beszterce megyében ezek az intézmények nagyon sok magyar gyermeket tudnak megszólítani. „És nő az egyházak szerepe, amelyek számos területen, nemcsak a gyermekeket, hanem az idősebb generációkat is összefogják. Stabil magyar élet van a magyar szórványokban, ami azért jóval több kihívással jár, mint a tömbben élni” – fogalmazott Sándor Krisztina.

A kép illusztráció (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

A határon túli ifjúság segítése kiemelt feladat

A határon túli magyarság áll a Rákóczi Szövetség tevékenységének középpontjában. Kiemelten foglalkoznak a határon túli gyerekekkel, fiatalokkal. Csáky Csongor, a szövetség elnöke szerint a magyar iskolaválasztás a magyar identitás záloga. „Ezért nemcsak a tömbben, hanem a szórványban – például az eldugott dél-baranyai falvakban – szintén kiterjesztettük a beiratkozási programot. Már az újszülötteket is köszönti a szervezet” – mondta.

A szervezésükben megvalósuló nyári anyanyelvi táborokban ugyanúgy képviselik magukat a Felső-Tisza vidéken élő gyerekek, mint a délvidéki Zombor kisdiákjai. Kapaszkodót kínálnak nekik, hogy ehhez a nyelvhez, kultúrához tartozónak érezzék magukat. Évente több mint hétszáz rendezvényük van, ahol legalább hetvenezer ember mozdul meg, köztük a mélyszórványban élő magyarság képviselői, a „végvárak”, mint Balázsfalva vagy Székelykeve képviselői is.