Gyurcsány tíz éve szüntette meg a „változások akadályát” – lemondott

 

2009-ben, egy rendkívül kiélezett társadalmi és gazdasági válsághelyzetben Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy bizalmatlansági indítványt kezdeményez maga ellen az Országgyűlésben – ez tulajdonképpen a lemondását jelentette. Bár azóta eltelt tíz év, Gyurcsány a baloldali politika egyik jelentős személyisége és formálója maradt, és ma is az MSZP-ből „profitál”.

Éppen 10 éve, 2009. március 21-én – az MSZP tisztújító kongresszusa napján – reggel Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közölte pártja elnökségével, hogy bizalmatlansági indítványt kezdeményez maga ellen az Országgyűlésben. A kongresszusi küldöttek előtt ezt a döntését azzal indokolta kis idővel később, hogy a reformpolitikát folytatni kell, és ha ő a változások akadálya, akkor azt az akadályt ezzel megszünteti. Úgy fogalmazott, indítványa nyomán az MSZP a többi párttal egyeztetve találhat majd egy „külső személyt” a hatékony válságkezeléshez.

Budapest, 2009. március 21. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke beszédet mond az MSZP kétnapos tisztújító kongresszusán a SYMA Sport- és Rendezvényközpontban. A miniszterelnök új kormány alakítását javasolta új kormányfő vezetésével. MTI Fotó: Soós Lajos

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke beszédet mond az MSZP kétnapos tisztújító kongresszusán a SYMA Sport- és Rendezvényközpontban 2009. március 21-én. (Fotó: MTI/Soós Lajos)

Kudarc kudarc hátán

A Gyurcsány Ferenc – kvázi – lemondását megelőző időszak több szempontból is válságosnak tekinthető. A parlamentben gyakorlatilag sakk-matt helyzet alakult ki, mert a kormány nem tudott többségbe kerülni, az ellenzék pedig nem tudta feloszlatni az Országgyűlést.

A gazdasági válság okozta problémákkal párhuzamosan a kormány ráadásul nagyon rossz gazdaságpolitikát folytatott – vázolta a hirado.hu-nak Simon János politológus. A szakértő szerint Gyurcsányék gazdasági szempontból kudarcot kudarcra halmoztak, a Brüsszelből érkező pénzügyi támogatásokat rendkívül rosszul kezelték: azok vagy nem folytak be megfelelő módon a gazdaságba, a termelésbe, rosszul hasznosultak, vagy – mint fogalmazott – „ismeretlen helyre távoztak”.

Brüsszel, 2009. március 19. Balról: Lech Kaczynski lengyel elnök, Veres János pénzügyminiszter, Nicolas Sarkozy francia elnök és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök részt vesz Brüsszelben az EU-tagországok állam-, illetve kormányfőinek találkozóján. MTI Fotó: Kovács Attila

Gyurcsány Ferenc Veres János pénzügyminiszter és Nicolas Sarkozy francia elnök társaságában, Brüsszelben az EU-tagországok állam-, illetve kormányfőinek találkozóján néhány nappal a lemondása előtt. (Fotó: MTI/Kovács Attila)

Eközben Magyarország eladósodottsága növekedett, nem hogy megállítani nem tudták, de megfelelő módon kezelnie sem sikerült azt az akkori gazdasági vezetésnek: az államadósság a GDP arányában 60 százalékról mintegy 84 százalékra kúszott fel – idézte fel Simon János, kiemelve, hogy mindezt a helyzetet igen erős társadalmi elégedetlenség is tetézte. A bankhitelesek óriási terhet kaptak a vállukra, általános jelenség volt, hogy a felvett hitelek 2-3 szorosát kellett visszafizetniük.

Talán nem lett volna probléma még ez sem, ha Gyurcsány Ferenc megfelelően kezelni tudta volna ezeket a problémákat, de nem így történt – szögezte le a politológus, kitérve arra is, hogy az akkori kormány egyes gazdasági tervei mosolyt fakasztottak Európában, „még Szlovákiában is karikatúrák jelentek meg a rongyos, kolduló magyarokról”.

A súlyos pénzügyi prés alá került állampolgárok pedig „elkezdték magukat szervezni”, egyre több társadalmi szervezet szólította fel távozásra Gyurcsány Ferencet, miközben saját pártja erre nem volt képes – mondta Simon János.

„Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet”

Gyurcsány 2006 májusában, az MSZP-frakció előtt elmondott, politikai hazugságokról és választók elől eltitkolt tényekről szóló beszéde még az év szeptemberében nyilvánosságra került.

A trágár kifejezésekkel tarkított „expozé” széles körű felháborodást váltott ki, amely tiltakozásokba és utcai zavargásokba torkollott, a leghevesebb a szeptember 18-19-ei, tévészékház elleni „ostrom”, illetve az azt követő október 23-ai eseménysorozat volt. (Érdekesség, hogy a miniszterelnök ezt követően kért maga ellen bizalmi szavazást, ám a parlament 207:165 arányban mellette szavazott.)

Budapest, 2006. szeptember 18. Több mint ezer tüntető megrohamozza a rendőrökkel védett Magyar Televízió épületét, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a kormány lemondását követelve. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Tüntetők ezrei a Magyar Televízió épülete előtt 2006. szeptember 18-án, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a kormány lemondását követelve. (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Ebben az időszakban Gyurcsány Ferenc a rendszerváltás óta eltelt időszak leginkább elutasított kormányfőjévé vált. A „közhangulat” a lemondását megelőző időszakban már rendkívül pesszimista volt.

Simon János felidézte: ekkortájt alakult meg a Civil Összefogás Fórum (CÖF) is, civil csoportok intézményesített összefogásával, egyenlő partnerek szövetségeként. A csatlakozó szervezetek száma akkor hamar 40 fölé emelkedett, voltak köztük pár tucat, de akár több ezer főt képviselő csoportosulások is. Elsődleges céljuk három nagyszabású tüntetés szervezése volt, ebből az első Gyurcsány Ferenc „ellen” került meghirdetésre.

A mozgósítás már megtörtént, amikor Gyurcsány bejelentette a lemondását, ekkor a Hősök terére szervezett gigademonstráció célja az előrehozott választás elérése lett – mondta el Simon János, aki maga is az alapítók között volt.

Az előrehozott választások forszírozását – úgy a Fidesz, mint a társadalom nagy hányada részéről – annak elkerülése indokolta, hogy a választói akarat kizárásával a kormánypárt maga állítson új miniszterelnököt és kormányt. Sólyom László köztársasági elnök is egy új választás megtartása mellett érvelt.

Budapest, 2009. április 5. Több tízezren gyűltek össze a budapesti Hősök terén, a Civil Összefogás Fórum által Döntsön a nép szlogennel rendezett demonstrációra, amelyet az előre hozott választásokért tartanak. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Több tízezren gyűltek össze a budapesti Hősök terén, a Civil Összefogás Fórum által Döntsön a nép szlogennel rendezett demonstrációra, amelyet az előre hozott választásokért tartottak 2009. április 5-én. (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

A CÖF-nek nevezetesen az volt az elképzelése, hogy megakadályozzon egy esetleges „kormánypárti mutyit”, szerették volna, ha „a bizalmát elveszített társadalom újra választhat, vissza akarták adni a népnek azt a jogosítványt, hogy miniszterelnököt válasszon” – idézte fel a politológus.

Az előrehozott választás támogatói azzal is érveltek, hogy az Alaptörvény a bizalmatlansági indítvány intézményével alapvetően a parlamenti ellenzéknek ad lehetőséget a kormányváltásra, nem pedig a kormányzó elitnek arra, hogy a köztársasági elnök általi jelölés vagy a választások megkerülésével maga cseréljen kormányfőt, kormányt.

Jelölt jelölt hátán

Végül más forgatókönyv szerint zajlottak az események; a kormánypártok több mint egy héten át elhúzódó „castingot” tartottak, tucatnyi lehetséges utód neve merült fel és került elvetésre.

London, 2009. március 3. Veres János pénzügyminiszter (b), Gyurcsány Ferenc miniszterelnök (k) és Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési miniszter (j) beszélget a Gatwick repülőtér felé tartó vonaton Londonban. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Előttem az utódom: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési miniszter beszélget a Gatwick repülőtér felé tartó vonaton Londonban 2009 márciusának elején. Balra Veres János pénzügyminiszter. (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Április 7-én aztán benyújtotta az MSZP a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elleni konstruktív bizalmatlansági indítványt az Országgyűlésnek. A határozati javaslat szövege egyetlen mondatból állt: „Az Országgyűlés a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki, egyben Bajnai György Gordont miniszterelnökké megválasztja”.

Egy héttel később az Országgyűlés 204 szavazattal – az MSZP, az SZDSZ-többség és két független képviselő voksával – megszavazta az MSZP indítványát, és ezzel Gyurcsány utóda, Bajnai Gordon (addig nemzetfejlesztési miniszter) letehette a miniszterelnöki esküt.

Ezzel kvázi az történt – summázta a politológus –, hogy maga a szocialista párt adta át a stafétabotot egyik vezetője kezéből a másikba.

Budapest, 2009. április 14. Bajnai Gordon miniszterelnök az eskü szövegének elmondása után. MTI Fotó: Beliczay László

Bajnai Gordon miniszterelnök az eskü szövegének elmondása után. (Fotó: MTI/Beliczay László)

Végül „a hatalom kellett nekik”

Hogy a szocialisták és Gyurcsány Ferenc okkal féltek-e az előrehozott választástól, azt nehéz lenne pontosan megmondani. „Akkor azt gondoltam és hangoztattam, hogy ha a szocialista párt belemenne az előrehozott választásokba, akkor nem bukna olyan nagyot, mint ha elodázza a dolgot” – mondta Simon János, hozzátéve: végül „a hatalom kellett nekik”, inkább vállaltak Bajnai Gordonnal egy „kríziskezelést”, és olyan megszorító intézkedéseket hoztak, „amelyek sokban emlékeztettek a Bokros-programra. Ez még jobban megfojtotta a szocialista pártot és egyúttal megerősítette a Fidesz–KDNP-t és annak társadalmi támogatottságát” – szögezte le a politológus.

Sokan azt gondolták akkor, hogy Gyurcsány Ferencnek – aki időközben az MSZP-elnökségi tisztségéről is lemondott – vége van, ám a volt miniszterelnök a 2010-es választáson még az MSZP országos listájának 4. helyéről bekerült a parlamentbe. Rövid időre a háttérbe húzódott, aztán rövidesen új pártot alapított, a Demokratikus Koalíciót (DK).

Gyurcsány ma is az MSZP-ből „profitál”

Simon János szerint a DK-nak esélye sem volt arra, hogy 5 százalék fölé kerüljön, de az MSZP olyan sok hibával és annyira rövidlátó, saját érdekek mentén működő politikával dolgozik jelenleg is, hogy „Gyurcsány Ferenc mintegy ellenpólusként megerősítette magát”.

Miközben a szocialisták veszítettek a népszerűségükből, Gyurcsány Ferenc pártja – persze nem ennek arányában, de valamelyest feljött. A politológus úgy véli, az egykori miniszterelnök a baloldalon még szerezhet valamekkora előnyt, de „a társadalom többségét nem tudja megnyerni”.

Az erővonalak – szögezte le – ma a jobbközép felé húznak, ahol olyan emblematikus és hagyományos értékeket képviselnek, mint például a család, a nemzet, a hazafiság, Gyurcsányék viszont éppen ezekkel mennek szembe. Amit ők képviselnek, annak is van támogatottsága, az abból származó 4 vagy 6 százalékot borítékolhatóan meg is kapják, ám – fűzte hozzá Simon János – ha összefognak a szocialistákkal, akkor sem valószínű, hogy 15 százalék fölé mennek.