Gyilkosság az Orient expresszen - filmajánló

 

Van úgy, hogy az ember akkor is jól szórakozik, amikor érzi egy film hibáit. A kép, a játék viszi magával, egyre csak előre a történetben, nem beszélve a díszletről, a kosztümökről. A klasszikus krimiből készült új feldolgozás most pont ilyen.

Veszélyes terepre tévedt Kenneth Branagh: olyan klasszikusnak számító krimit vitt vászonra, amiről ugye mindenkinek van véleménye. Még annak is, aki soha nem olvasott egyetlen Agatha Christie-t sem. Innen tényleg nehéz nyerésre vinni egy filmet, ráadásul úgy, hogy Sidney Lumet jóvoltából már volt egy egészen jó változat a témában, olyannyira, hogy egyik szereplője, történetesen Ingrid Bergman a legjobb színésznő Oscar-díját nyerte el egy évvel később.

Hogy a mostani, Branagh rendezte Orient expressznek lesz-e ilyen szereplője, az a jövője zenéje, az azonban, hogy a maszkmester mindenképp megérdemel egy díjat, vitathatatlan és bizton állítható.

Mert az a bajusz, amelyet a született belga nyomozó, Hercule Poirot arcára álmodott, minden képzeletünket felülmúlja. Megalkotója a kettős bajusz elméletét ültette át a gyakorlatba, akár egy magyar huszártiszt is megirigyelhette volna a kackiás darabot. Jó, pontosan tudjuk, hogy a végtelenül elegáns Poirot védjegye kifinomult modora mellett mindig is a bajusza volt, de higgyék el, ez a formabontó szőrzet olyannyira különös, hogy az ember napokig képtelen lesz szabadulni a látványtól.

Kenneth Branagh - Pirot szerepeében a Gyilkosság az Orient expresszen című filmben

Kenneth Branagh Poirot-ja

Mint ahogy attól a hangulattól is, amelybe Branagh jóvoltából szépen belesimulunk: a bevezető képsorok alatt megismerhetjük szereplőinket, felvonulásuk olyan lesz mint egy szélesvásznú leporelló. Éppen hogy lapozgatnunk nem kell a képek között, talán egy kicsit túlzottan pörgős az antré, viszont alkalmunk lesz megcsodálni azokat az elegáns és korhű jelmezeket, kiegészítőket, amelyben hőseink feltűnnek.

És ez feltétlenül kell ahhoz, hogy nem sokkal később otthonossá váljon minden. Az állomás, a vasúti kocsik belső enteriőrje, a viselkedések és az időnként kellemesen humoros  dialógok nem lesznek már idegenek – túljutottunk a beetetésen, innen már történhet bármi. Ez ez a képi világ lesz a garanciája annak, hogy a kevés történés ellenére, a néha kissé leülő sztoriban azért legyen mibe kapaszkodnunk.

Johnny Depp a Gyilkosság az Orint expresszen című filmben

Johnny Depp – az igazán rosszfiú

A történetet ismertetésétől kivételesen tekintsünk el, azoknak, akik mégsem ismernék, csupán annyit mondunk: krimi a javából, amelynek végén meg is kerül a gyilkos és nem is.
Branagh filmjének forgatókönyve helyenként eltér az eredeti könyvtől, de ez vélhetően senkit nem fog összezavarni – valójában nincs nagy jelentősége. Minden egyebet megkapunk: a gyilkosság itt is megtörténik, hogy is lenne másképp, szereplőink itt is tagadni fognak mindent, még szép, és Poirot csalhatatlan szimattal a történet végére ér, megfejti a talányt, és bizony orvosol egy erkölcsi dilemmát azzal, hogy kivételesen a lelkiismeretére és saját erkölcsi érzékére hallgat.

Michelle Pfeiffer a Gyilkosság az Orient expresszen című filmben

Michelle Pfeiffer, alias Mrs Hubbard

A szereposztás parádés, a film nagyágyúkat vonultat fel: Poirot szerepében maga a direktor, Kenneth Branagh tűnik fel villogó égszínkék szemével, Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, Penelopé Cruz, Michael Pena, Daisy Ridler terelgeti az eseményeket a végkifejlet felé. Roppant sajnálatos, hogy az orosz grófnőt alakító Judy Denchnek viszonylag kevés szöveg adatott, de jelenléte hatásos pillanatokat tartogat még így is.

Summa summarum: a legújabb Orient expressz a helyenként a maga módján döcögő történetével mégis kellemes mozizást kínál, ha nem várunk tőle többet annál, mint amit ígér – kikapcsolódást 115 percre.