Minden évben gellérthegynyi ételt pazarlunk el

 

1,8 millió tonna. Évente ennyi élelmiszer végzi hulladékként Magyarországon. Ha ezt a mennyiséget egymásra raknánk, akkor körülbelül olyan magas hegyet lehetne építeni, amiben a budapesti Gellérthegy kényelmesen elférne. Ahhoz, hogy ez a rémkép soha ne valósuljon meg, ahhoz sok mindent meg kellene változtatni, már pedig ott is, ahol megtermelik az élelmiszert, és ott is, ahol felhasználják: a háztartásokban.

A Gellérthegy. Nem véletlen, hogy Budapest ékköveként emlegetik, hiszen csúcsáról páratlan kilátás nyílik a Dunára és Pestre. Képzeljük el, hogy a sziklák helyén hulladék van. Sokkoló látvány lenne, igaz? Pedig Magyarországon évente két gellérthegynyi szemét termelődik, amelynek nagy része élelmiszer-hulladék.

Borbély Csaba, a Kaposvári Egyetem docense, tanszékvezető az M1 Kék bolygó című műsorában úgy fogalmazott: szerinte az élelmiszer-hulladék keletkezése az egyik indikátora annak, hogy voltaképpen magához az élelmiszerhez rosszul áll az emberiség.


Szerinte az élelmiszer-előállításban komoly problémák vannak, hiszen azt látjuk, hogy a világ egyik fele éhezik, a másik fele pedig kóros elhízásban szenved.

A közel 2 millió tonnányi szemét a teljes ellátási láncban keletkező, tehát ez nemcsak a klasszikusan a háztartásokban jelentkező élelmiszer-hulladék, hanem a termelés, a feldolgozás, a disztribúció, a kereskedelem egészében keletkező. Hogyha ezt valaki visszavetítené egy főre, akkor ez az uniós átlag felett van.

De van, ahol még rosszabb a helyzet: Európában az Egyesült Királyságot lehet ilyen szempontból kiemelni, itt ugyanis a háztartásokban nagyon sok, több mint 130 kiló élelmiszer-hulladék keletkezik. Magyarországon ez jóval kevesebb, nálunk ez körülbelül negyven kilogramm.

A háztartásokban is cselekvésre van szükség

Ezt hogyan lehetne megváltoztatni? – tehetnénk fel a kérdést. Egyszerűen – kezdődne a válasz – sok mindent teljesen másképp kellene csinálnunk. Viszont folytatva már árnyalódik a kép: meg kellene változtatni a termelési technológiákat, valamint a háztartásokban is cselekvésre van szükség – hangzott el a műsorban.

„Azt nagyon fontosnak tartanám, hogy mindenki először a saját fejében tegyen rendet. Tehát mondjuk itt Magyarországon egy állampolgár elgondolkodik azon, hogy nála hetente mennyi élelmiszer kerül kidobásra, mennyi olyan élelmiszert vásárol, amiről nagyjából már tudja, hogy ennyi nem kell” – mondta ki a tanszékvezető.

Fotó: Shutterstock

Fotó: Shutterstock

Emellett szerinte arra is szükség van, hogy a fogyasztók ellenálljanak az üzletláncok csalogató akcióinak, és ezen felül többen vennék észre, hogy a lejárati idő és a minőség megőrzésének ideje két különböző dátumot jelent az élelmiszereken. Ez pedig akár azt is jelentheti, hogy húsz százalékkal csökkenhet a kidobható élelmiszerek mennyisége.

A szemléletváltás a vendéglátásban is fontos

A vendéglátásban is terjed a szemlélet, hogy nem muszáj mindent kidobni: egy budapesti étterem konyhájában nem, vagy csak alig keletkezik élelmiszer-hulladék. Ahogy az műsorban elhangzik, ez egy szemléletmód, amit ez esetben a menedzsment ad tovább a dolgozók felé.

Ez, amellett, hogy szelektív hulladékgyűjtést eredményez a szakácsok részéről, azt is jelenti, hogy az étel elkészítésekor például az állati alapanyagokból a csontokat is felhasználják bizonyos alaplevek elkészítéséhez, valamint igyekeznek a hámozási veszteségeket minimalizálni.

Ha túl sok ételük marad meg, akkor azt – bizonyos higiéniai szabályok betartásával – a személyzeti fogyasztásra használják fel, vagy – amennyiben azok emberi fogyasztásra már alkalmatlanok – állatmenhelyeknek juttatják el, szigorú csomagolási szabályok betartásával.

A szakértő szerint a kidobott étel többet árt a környezetnek, mint azt elsőre gondolnánk: ugyanis mivel a hulladékot általában eltemetik, ezért lehet, hogy azokból az eltemetés után üvegházhatású gázok keletkeznek.

Ebben sajnos nem áll túl jól Magyarország, hiszen számítások szerint az uniós átlag felett van nálunk az az érték, ami azt mutatja, hogy a hulladék milyen mértékben felelős az üvegházhatású gázokért. A cél tehát az lenne, hogy a műanyagok használata mellett minél kevesebb élelmiszer-hulladék keletkezzen és kerüljön a földbe.