Több száz millió éves medúzák kövületeire leltek

 

Friss eredmények szerint a kaliforniai Death Valley rejti az eddigi legidősebb tömeges elhullás nyomait kövületek képében.

Aaron Sappenfield kaliforniai kutató és csapata egy négyzetméternyi területen, illetve a közeli kilazult kőzetekben – amelyek valamikor a felszín részét képezték – 13 medúza maradványait lelte meg. A felfedezés azt sugallja, hogy a tengeri állatok hasonlóan viselkedtek, mint modern leszármazottaik. Egyben arra is utalnak, hogy a környezeti feltételek akkoriban nagyon különböztek a maiaktól.

Mintegy 540 millió éve, a kambriumban, a Death Valley – magyarul Halál-völgy – egy ősi kontinens peremén terült el, homokos partokkal. A kambriumi tengerekben élt medúzák a jelek szerint küllemükben és magatartásukban igencsak idézték a moderneket.

Sappenfield és csapata úgy hiszi, az ősi medúzák is a part közelében éltek, mígnem az árapály vagy a hullámok nem sodorták őket még közelebb a szárazulathoz. Amint a víz visszahúzódott, a modern medúzákhoz hasonlóan megrekedtek.

Death Valley Nemzeti Park. (Fotó: AFP)

Death Valley Nemzeti Park. (Fotó: AFP)

A kutatók úgy hiszik, a kambriumi jószágok kövületekké válásának egyik oka, hogy jóval kevesebb vagy semmilyen szárazföldi állat nem zargatta tetemüket.

Az állati aktivitás hiánya a partokon más hatással is járhatott: lehetővé tehette az ott élő mikrobák virágzását, amelyek ezáltal kiterjedt filmeket alkothattak, ezek stabilizálhatták a parti homokot, és elősegíthették, hogy az elhullott csalánozók több milliárd évig fennmaradó, szilárd sírboltba kerüljenek.

A fosszíliák kora nagyobb evolúciós változás időszakára, a kambriumi robbanásra tekint vissza. Ekkor indult robbanásszerű fejlődésnek az általunk ismert állati élet. Ebben az időszakban kezdték el az élőlények egymást fogyasztani, vagyis a kambrium azon időszak, amikor a puha, ehető testű fajok kövületei egyre ritkásabbá válnak az adatokban.

Ez alól kivételt képezhettek a partok, talán az egyetlen élőhelyet képviselték, ahova a kambriumi állatok ritkán merészkedtek ki. Tehát a partra sodródott, lágyabb élőlények tetemei nagyobb eséllyel váltak kövületté.

A mintegy 520 millió évvel ezelőtti időszakra azonban, mintha mindez megváltozott volna: a trilobitákhoz hasonló korai állatok egyre több időt töltöttek a szárazon, vagyis a partra sodródott medúzák sem kerülhették el a dögevők figyelmét, ezáltal fosszíliáik száma is lecsökkent.

A vizsgálatról a Geological Magazine számolt be.