Harmincnégy éve ezen a napon történt a modern kori magyar szénbányászat történetének egyik legsúlyosabb tragédiája. A Márkushegyi Bányaüzemben történt sújtólégrobbanásban 33 magyar és négy lengyel bányász veszett oda. Férjek, apák, fiúk mentek el örökre, családok mentek tönkre a szerencsétlenségben.
Egy egyszerű áramszünet okozott tragédiát az Oroszlányi Szénbányák Márkushegyi Bányaüzem északi bányamezőjében 1983. június 22-én, éjfél után nem sokkal.
Az üzemben 94 fővel, éjszakai műszakban folyt a termelés, amikor hatalmas vihar tört ki heves zivatarral, villámlással. Hajnali 2 óra 52 perckor a személyszállító akna gépkezelője áramszünetről tett jelentést és arról, hogy ennek következtében leállt a létfontosságú főszellőztető berendezés.
Hibaelhárítók indultak a helyszínre a fődiszpécser közlése szerint. A frontokból és vájatokból kihozták a bányászokat olyan vájatokhoz, ahol természetes légmozgást tapasztaltak.
Negyed ötkor már azt jelentette a diszpécser a bányamentőknek, hogy az északi I-es bányamezőben valószínűleg robbanás történt, a bányában szénmonoxid van jelen és nagy a por.
Oroszlány, 1983. június 22. Megtört bányászok ülnek a Oroszlányi Szénbányák Vállalat márkushegyi bányaüzeme Észak I-es bányamező 1. számú telepének előterében, ahol súlyos bányaszerencsétlenség történt. MTI Fotó: Jusztin Tibor
Tíz bányamentő indult nyomban riadókocsin Márkushegyre – akkor talán még nem is sejtették, hogy mekkora a baj.
Felbolydult a környék
A kora reggeli órákban a helyszínre érkezett többek között az Országos Bányaműszaki Felügyelőség (OBF) elnöke, Kapolyi László ipari államtitkár és az MSZMP KB titkára is. Ekkorra a mentés befejeződött: nyolc órára már egyetlen sérült vagy halott sem maradt a bányában – számolt be az eseményekről Kőrösi Imre a móri önkormányzat közéleti lapjában, 2008-ban.
Visszaemlékezése szerint Kapolyi este kilenc óra után tartott egy rövid tájékoztatót: eszerint június 22-én hajnali két óra ötven perckor leállt a szellőztetés és a hetvennégy perces áramszünet alatt a metán felszaporodott. Elrendelték a munkahelyek elhagyását. A tízes alapközlére irányították az embereket, mivel itt még volt természetes légáram.
Az államtitkár a robbanás okaként három lehetőséget jelölt meg: vagy robbantottak a 16-os elővájáson, vagy egy biztonsági benzinlámpa, vagy valamelyik elektromos berendezés hibája okozhatta a tragédiát. (Németi Tibor bányász, a szerencsétlenség legfiatalabb túlélője 2010-ben azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek: úgy gondolja, hogy a Kapolyi László akkori kormánybizottsági vezető által kivizsgált tragédia igazi okát sohasem hozták nyilvánosságra.)
Szemtanúk szerint a szűkszavú államtitkári tájékoztatás hátterében borzalmas események húzódtak meg.
Mindent elsöpört a robbanás
Az iszonyú erejűnek leírt sújtólégrobbanás mintegy 400 méter mélyen következett be, minden vágatra és fejtésre kiterjedően. Mindent elsöpört, több tonnás gépeket, elektromos berendezéseket – és a lent tartózkodókat is.
A helyszínen hősies és fáradságot nem ismerő munka indult a bányászok megmentésére. A bányamentők – szólnak a visszaemlékezések – emberfeletti munkát végeztek. Az orvosok, az ápolók tucatjával érkeztek vihargyorsasággal a robbanás helyszínére, hogy segítsenek.
A bányamentők sorra hozták a felszínre a sérülteket és a holttesteket, rajtuk égési és mechanikai sérülések nyomaival.
A végső mérleg: harminchét bányász életét vesztette – köztük négy lengyel. Több súlyos és könnyebb sérültet kórházban ápoltak. Lakatosok, vájárok, aknászok, villanyszerelők, szállítók, gépkezelők…
Márkushegyen hírzárlatot rendeltek el. A környéken a döbbenet és a gyász lett úrrá.
Oroszlány, 1983. június 25. Fölravatalozott koporsók sora mellett egyenruhás bányászok állnak díszőrséget a márkushegyi bányaszerencsétlenségben elhunytak temetésén. MTI Fotó: Wéber Lajos
A bányaszerencsétlenség okának megállapítására bizottság alakult Kapolyi László ipari államtitkár vezetésével. Hat nap alatt a végére jártak a történteknek. Engedélyezték a termelés újraindítását és elrendelték a biztonsági feltételek szigorítását, az üzemzavar-elhárítási terv felülvizsgálatát.
Oroszlány, 1983. június 25. Síró kisfiút ölel magához egy egyenruhás bányász a márkushegyi bányaszerencsétlenség áldozatainak temetésén. MTI Fotó: Wéber Lajos
A hivatalos és a nem hivatalos verziók
A hivatalos álláspont szerint az egyik elhunyt robbantómester az áramszünet ellenére rendelt el robbantást és ez vezetett a metán berobbanásához.
Egyes információk szerint azonban a gyutacsok nem a robbantógép által aktivizálódtak, hanem maga a sújtólégrobbanás indította be azokat – ám vannak olyan elbeszélések is, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy az áram visszakapcsolása során keletkezhetett szikra, és ez okozta a sújtólégrobbanást.
Bányászhimnusz, megállás nélkül
Az egyik évfordulón (egy internetes fórumon ) az eseményeket megélők így emlékeztek vissza:
„Gyerek voltam, 7 éves. Emlékszem, hogyan gyászolt a város. A Bányász Klubban megállás nélkül játszotta a zenekar a Bányászhimnuszt. Szótlanul ettük az ebédet, és a szüleimből egyszerre tört fel a szívszorító zokogás…”
„Én fiatalként éltem meg. Vártuk haza apámat, de nem jött. Ő végülis csak megsérült, de részt vett a mentésben. Egyszer aztán hazaért, némán ült, és csak nézett maga elé.”
„Aznap én a csordakúti bányában a délutános műszakban a 8-as fronton dolgoztam. Borzasztó volt tudni, hogy nem messze tőlünk pajtásaink haltak meg. Aznap a falézban senki nem poénkodott a másikkal, mindenki némán tette a dolgát. Nyugodjatok békében drága pajtásaink!”
A Márkushegyi Bányaüzemnél emlékművet állítottak az áldozatok tiszteletére.