Ma tartják a szétszakadt Magyarország című film díszbemutatóját. Az alkotás többek között arra keresi a választ, hogy a késő Kádár-kori állambiztonságnak mekkora szerepe volt az ellenzéki csoportok összeugrasztásában.
Huth Gergely, a film rendezője az M1 Ma reggel című műsorában elmondta: nagyon sok ügynöksztorit ismerünk, rengeteget csemegéztek korrekt vagy inkorrekt módon ügynökaktákból, de keveset hallottunk a megrendelőkről.
A Hamvas Intézet kutatásának köszönhetően ismerjük azt a folyamatot, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) politikai bizottsága milyen megrendeléseket adott az akkori állambiztonságnak. Nagyon érdekes, a 80-as évek második felében a megrendelések szinte kizárólag arról szóltak, hogy mindent tudni akarnak az ellenzékben szervezkedő fiatalokról, értelmiségiekről, írókról, leendő politikusokról. A beépült emberek segítségével meg akarták akadályozni az egységtörekvéseket, és a legelképesztőbb módon manipulálták őket magánéleti történetekkel, a népi-urbánus ellentét kiélezésére külön hadművelet indult „ék” fedőnéven – mondta.
Az a dráma, hogy miközben a 80-as években Csurka István, Esterházy Péter, Konrád György, Mészöly Miklós és Csoóri Sándor egy társaságba járt, és gondolkodott azon, hogyan lehetne a rendszert megbuktatni, mintha szóról szóra megvalósult volna az állambiztonság kottája, 89-90-re már jobban utálták egymást, mint magát az állampártot. Ugyanez játszódott le politikai körökben, bizonyítható, hogy több párt szakadását sikerült elérni – fejtette ki.
Annak idején a kisgazdapártban békétlenséget keltettek, az MDF-ből levált egy csoport, az SZDSZ sokáig azt gondolta magáról, hogy a pártban nem voltak ügynökök, noha a szervezetet sikerült összeugrasztani az akkori Fidesszel és SZDSZ-szel. Még a Fideszbe is be tudtak épülni, csak ott nem voltak olyan erősek, mert a párttagok fiatalok voltak, és nem nagyon tudták őket kompromittálni – magyarázta.
Ezzel a ténykupaccal szembesítik a többi közt Deutsch Tamást, Fodor Gábort, Kukorelly Endrét, Alexa Károlyt.
Ezek a tények az egész rendszerváltást más megvilágításba helyezik – hangsúlyozta Huth Gergely, aki emlékeztetett arra, akkoriban folyamatosan a vitákról, veszekedésekről szólt a sajtó. Holott bizonyítható, a rendszerváltó média egy részének az állampárt által adott feladata volt, hogy ezeket a széthúzásokat, veszekedéseket erősítse. Szóval nem annyira a magyarokkal van a baj, hanem igenis nagyon gonosz játszmák folytak a háttérben – fogalmazott a rendező.
Nem akartunk a filmben igazságot tenni, és nem is teszünk. A legtöbben azt mondják, őket nem lehetett befolyásolni, a leírtak azonban ennek ellentmondanak – emelte ki.
Arra a kérdésre, hogy az állampárti beavatkozás nélkül is meglettek-e volna az ellentétek, azt válaszolta: bizonyára nem lettek volna ilyen nagy mértékűek. Az ügynökakták kényesebb részét a Duna-gate ügyben ledarálták. A műveleti naplók, jelentések, munkatervek azonban szép lassan meglesznek. A folyamat lényege az volt, hogy a reformkommunisták nem szerették volna, ha létrejön egy széles, rendszerváltó nemzeti egység, melynek egy közös ellensége van, a bukott kommunisták, ezért törésvonalakat akartak létrehozni. Ez pedig végső soron sikerült nekik. Hogy ebben mekkora szerepe volt a beépített ügynököknek és az egyébként is meglévő ellentéteknek, azt nehéz eldönteni – szögezte le.
Címlapkép: Budapest, 1987. március 15. Tömeg a rendőrség által nem engedélyezett március 15-i megemlékezésen, a Batthyány-örökmécsesnél (MTI Fotó: Wéber Lajos)
