Visszautasította a horvát alkotmánybíróság a címére érkezett bírálatokat

Visszautasította a horvát alkotmánybíróság hétfőn azokat a horvátországi vádakat, amelyek szerint összefüggés áll fenn a testület által Ivo Sanader volt kormányfő korrupciós ügyében hozott döntése és a nemzetközi döntőbíróságnak Zágrábra nézve kedvezőtlen határozata között a Mol-INA-ügyben.

Az alkotmánybíróság szerint a vádak “rosszindulatúak”, amelyeknek az a célja, hogy “rossz fényben” tüntessék fel testületet, valamint kétségbe vonják “általában a jogállamiságot”.

A genfi döntőbíróság decemberben úgy határozott, nincs bizonyíték arra, hogy a Mol korrupció révén szerezte meg az INA irányítási jogait 2009-ben, és elutasította a horvát kormány vesztegetésre, a társaság irányítására, valamint a 2003-as részvényesi megállapodás állítólagos megszegésére vonatkozó összes vádját.

Novi Marof, 2011. június 30. Motorosok tankolnak egy INA-benzinkúton a horvátországi A4-es autópálya Magyarország felé vezető oldalán, Novi Marof közelében. A Vjesnik című zágrábi napilap internetes honlapja szerint a horvát kormány esetleg megvizsgálja annak lehetőségét, hogy felmondják a korábbi kormány és a Mol közötti, az INA többségi részesedéséről szóló szerződést. MTI Fotó: Varga György

Korábbi felvételek. 
MTI Fotó: Varga György

Ezt követően egyes horvát ellenzéki politikusok, továbbá Ivan Turudic bíró – aki a Sanader-ügyben korábban jogerős elmarasztaló ítéletet hozott -, valamint a helyi sajtó is a horvát alkotmánybíróságot tette felelőssé azért, hogy Horvátország elvesztette a döntőbírósági pert. Ezt azzal indokolták, hogy a volt kormányfő ügyében született jogerős ítéletet megsemmisítette az alkotmánybíróság. A bírálók szerint az alkotmánybíróság ezzel “nemzeti érdekeket veszélyeztetett”.

A horvát kormány 2014 elején fordult nemzetközi döntőbírósághoz. A horvát álláspont szerint a Mol korrupció révén szerezte meg az INA irányítását, elmaradtak a részvényesi szerződésben vállalt, a horvát olajfinomítókban eszközlendő Mol-befektetések, és a magyar befektető megsértette a kereskedelmi társaságokra vonatkozó horvát törvényeket.

Ivo Sanadert a Hypo Bank- és a Mol-INA-ügyek egyesített perében a zágrábi megyei bíróság 2012 novemberében nem jogerősen tíz év börtönbüntetésre ítélte háborús nyerészkedés, hivatali visszaélés és vesztegetés miatt. A legfelsőbb bíróság a büntetést 2014-ben jogerősen nyolc és fél évre enyhítette. A volt horvát miniszterelnök ezt követően eljárási hibák miatt az alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért.

Az egyik vádpont szerint Ivo Sanader a Moltól 10 millió euró kenőpénzt kapott, hogy ennek fejében a magyar olajipari társaság irányítói jogokat szerezzen az INA horvát olajipari cég felett – a veszteséges gázüzletág kivételével. A Mol Nyrt. számos alkalommal visszautasította a Sanader-perben elhangzottakat, és közölte: soha nem korrumpált egyetlen politikust sem, és nem adott pénzt azért, hogy megszerezze az INA-ban az irányítási jogokat. A horvát alkotmánybíróság tavaly júliusban hatályon kívül helyezte az erre vonatkozó ítéletet és újratárgyalást rendelt el. Ivo Sanadert ezt követően szabadlábra helyezték.

Az alkotmánybíróság akkori közleménye szerint a testület nem döntött arról, Sanader elfogadott vagy nem fogadott el kenőpénzt a Moltól, mert ebben nem illetékesek. Ilyen döntést csak a büntetőbíróság hozhat. A taláros testület azért határozott a perújrafelvétel mellett, mert szerinte a büntetőbíróság ahelyett, hogy bebizonyította volna a korrupció tényét, azt próbálta bizonyítani, hogy a kormány és a Mol  vitatott szerződései a horvát érdekek ellen hatnak, ezt pedig arra használta fel, hogy alátámassza, Sanader kenőpénzt fogadott el. A büntetőbíróság ezzel összemosta a határokat aközött, hol kezdődik Sanader büntetőjogi felelősége a kenőpénz elfogadásáért és szerződést megkötő kormány politikai felelőssége – érvelt az alkotmánybíróság, amely szerint a folyamat teljes egészében kompromittálódott, ami miatt Sanadernek joga van tisztességes lejáráshoz.

Az alkotmánybíróság hétfői közleményében elutasította azokat a nyilvánosan kifejtett bírálatokat is, miszerint Horvátország az alkotmánybíróság döntése miatt veszítette volna el a döntőbírósági eljárást.

Általános elv, hogy nemzetközi döntőbíróságok nem kapcsolódnak a hazai bíróságok jogerős ítéleteihez, sem a nemzeti bíróságok alkotmányainak határozatához – magyarázták a közleményben. A döntőbíróságok önálló és független testületek, amely maguk állapítja meg a tényeket és szerzi meg a bizonyítékot – tették hozzá.