A németeket felébresztette a PISA-teszt

Matematikából Sanghaj és Szingapúr végzett az élen, az olvasásban is Sanghaj vezet, Japán, Dél-Korea, Finnország, Kanada és Lengyelország is az első tízben van, s nagyjából ugyanez az élmezőny a természettudományokban is.

A világ legfejlettebb országait tömörítő gazdasági szervezet, a párizsi székhelyű OECD 2000-ben indította el nemzetközi tanulói teljesítménymérési programját, a PISA-vizsgálatot, amelyet háromévenként ismételnek meg. Ennek keretében az olvasás-szövegértés, a matematika és természettudományok területén mérik a diákok - főként a gyakorlati - ismereteit. A Kossuth Rádió Szombat reggel című műsora összeállítást készített arról, hogyan teljesítettek a legutóbbi felmérésen Európa egyes országainak diákjai.

Az új olasz kormány oktatási reformra készül

Az olasz közoktatás sem dicsekedhet kiemelkedő eredményekkel. A PISA jelentés szerint egyre rosszabbul teljesítenek a diákok, a tanulók számolási és olvasási képességeinek tekintetében Itália az utolsók között kullog, rosszabbul csak a portugál, a román és a görög diákok állnak. Az olasz sajtó és közvélemény azonban ezzel nem igazán foglalkozik, az országban ugyanis nem központi kérdés az oktatás, amely pénzhiánnyal és a pedagógusképzés problémáival is küzd.
Kossuth Rádió, Szombat reggel

Az adatok azt mutatják, hogy az olasz tanulók minden területen le vannak maradva külföldi kortársaikhoz képest, a diákok több mint egynegyede csak a minimális tudásszintet éri el, s a felnőttek egyharmada funkcionális analfabéta. A PISA-jelentésből ugyanakkor az is kiderült, hogy az Olaszország északi és déli részén élő diákok felkészültsége között szakadék tátong. Az olasz egyetemeken is felemás a helyzet. A Bolognai-folyamat arra lett volna hivatott, hogy csökkentse a hallgatók korábbi tömegét a korábban túlzsúfolt egyetemeken. Ehelyett azonban az utóbbi tíz évben az egyetemre beiratkozók száma húsz százalékkal csökkent, a diplomások száma viszont majdnem megkétszereződött a hároméves alapképzés miatt, amely azonban csak diplomát ad, munkát nem. Részben ezzel magyarázható a fiatalok negyven százalékos munkanélkülisége is. A harmincéves olaszoknak már csak alig 22 százaléka diplomás, ami az utolsó előtti legalacsonyabb átlag Európában

Az új olasz kormány oktatásügyi minisztere éppen a héten jelentette be, hogy jelentős változtatásra készül, amelynek két pillére az angol nyelvoktatás megerősítése és a szakközépiskolai oktatás fellendítése lesz.

Németország a 2000-es sokk után rendbe tette az oktatást

Németországban 2000-ben sokkhatást váltott ki az első PISA-felmérés, s annak hatására reformok sorát indították el. A munka a legutóbbi felmérés szerint eredményes volt, a német diákok a háromévenként végzett kutatás történetében először az összes vizsgált szempont alapján jobban teljesítenek, mint az OECD-átlag. Bár a teszteken szereplő mintegy ötezer német diák 14 százaléka nem rendelkezik alapvető olvasási képességekkel, az eredmények azonban mindenképpen fejlődést mutatnak. Sikerült olyan újításokat elindítani, amelyek láthatóan javítottak a diákok teljesítményén. Bevezették például az összehasonlító dolgozatokat, a szakközépiskolák tízedik osztálya utáni záróvizsgát, valamint a központi érettségit.
Kossuth Rádió, Szombat reggel

A PISA-teszt valamifajta világszerte érvényes tananyagot próbál létrehozni, egymással nem összevethető dolgokat vizsgál, hiszen Dél-Korea és Németország például nehezen hasonlítható össze. Ezért vezették be a németek amerikai mintára az országon belüli összehasonlításokat, mert az derült ki, hogy a diákok teljesítménye térségenként is nagyon eltérő volt.

De nem csak ez változott a német iskolarendszerben. A hátrányos helyzetű diákok teljesítményén az egész napos iskola bevezetésével próbálnak segíteni. A tananyagban is történtek változások, pozitív hatással volt például az, hogy a matematikai tananyagba felvették a korábban nem túl népszerű valószínűségelmélettel és statisztikával foglalkozó sztochasztikát. Ezen kívül sok minden történt a német iskolákban, amelyeket a PISA-tesztek egyelőre nem mérnek. Míg korábban a diákok teljesítményük alapján három különböző szintű iskolába mehettek a középfokú oktatásban, mára a gimnázium mellett egy integrált középiskola működik, így csökkennek a tudásbeli szintkülönbségek is.

Korábban a tanítás minőségére fektették a hangsúlyt, most azonban arra is igyekeznek figyelmet fordítani, hogy a gyerekek szívesen tanuljanak, s úgy próbálják szervezni az iskolát, hogy jobban tudja kezelni a gyerekek sokféleségét.

A britek most is hanyatló vagy stagnáló eredményeket produkáltak

Nagy-Britanniában a szülők egy része már a gyerek születésétől mindent megtesz annak érdekében, hogy minél jobb iskolába járathassa csemetéjét. Eközben a brit munkaadók szövetségének vezetői rendszeresen azt nyilatkozzák, hogy az ország oktatási rendszere versenyképtelen gyerekek tömegeit bocsájtja ki, a diplomások egy része szinte funkcionális analfabéta, versenyképtelen a munkaerőpiacon. S a két véglet közül mindkettő igaz. A brit oktatási rendszer abban nem különbözik más európai országokéitól, hogy minden kormány meg akarja reformálni, a folyamatos változtatások között pedig nehéz jó teljesítményt nyújtani.
Kossuth Rádió, Szombat reggel

Nagy-Britanniában a gyerekek ötéves korban kezdik az iskolát, a középiskola pedig korán szétválasztja az egyetemre készülőket azoktól, akik csak a tankötelezettség végéig ülnek az iskolapadban. Az alap- és középfokú oktatás rendkívül liberális és sokszínű. Minden iskola maga dönti el, mit, hogyan és miből tanít, s a lexikális tudás helyett az önálló gondolkodásra és véleményalkotásra igyekeznek nevelni. Bár a rendszer rugalmas és gyerekcentrikus, mégis sok sebből vérzik. Az alap- és középfokú oktatási intézmények férőhely hiánnyal küzdenek, a pedagógusok túlterheltek és rosszul fizetettek, gyakran nem is túl jól képzettek, különösen a matematika és idegen nyelv tanárokból van nagy hiány. Miután a rendszer maximálisan decentralizált, nagyon fontos, hogy melyik iskola neve áll a bizonyítványban, mert azok nem egyenértékűek.

A középiskolából ismert szintkülönbségek az egyetemeken is tapasztalhatók. A mester- és tudósképzéssel nincsen baj, az elitegyetemek kiváló szakembereket képeznek. Tony Blair kormánya idején azonban gyorsan akarták növelni az egyetemekre kerülők arányát, ezért rengeteg főiskolát minősítettek át egyetemmé. A folyamatos toldozgatások helyett az egész brit oktatási rendszer átfogó reformjára lenne szükség, de ez a hagyományok miatt nem egyszerű, ráadásul sem pénz, sem valódi politikai akarat nincsen hozzá. Pedig a független felmérések eredményei a politikusokat és az oktatási szakértőket is sokkolják. Így volt ez a PISA esetében is. A britek – ahogy a kilencvenes évek óta szinte mindig – most is hanyatló vagy stagnáló eredményeket produkáltak, sem a matematika, sem az olvasás, sem a természettudományok terén nem tudtak bejutni az első húsz közé.

A matematika eredménytáblán Sanghaj és Szingapúr végzett az élen, a britek átlagos teljesítménye a 26. helyre volt elegendő. A szigetországot a németek és a franciák mellett még az ezen a téren gőzerővel fejlődő Vietnam is megelőzte. Az olvasásban is Sanghaj vezet, s Japán, Dél-Korea, Finnország és Kanada mellett Lengyelország fért az első tízbe, s nagyjából ugyanez az élmezőny a természettudományokban is.

A brit oktatási miniszter szerint a tanmenet megváltoztatásával, az iskolai autonómia erősítésével és a szegényebb diákok anyagi támogatásával próbálják meg az oktatás további hanyatlását elkerülni. Éppen a lengyel és a vietnami eredmények látványos javulása bizonyítja, hogy ez lehetséges. A munkaadók szövetségének vezetője szerint a PISA-felmérésnek ébresztőként kellene szolgálnia, mert semmi sem olyan fontos egy ország gazdasága szempontjából, mint az erős oktatási rendszer.