Agyarával érzékeli környezetét a narvál

Egy kutatás szerint szuperérzékeny a narválok jellegzetes, hosszú agyara.

A cetek eme testrészének hossza elérheti a 2,6 métert. Az agyar valójában megnyúlt elülső fog, amellyel az állat érzékeli környezete változásait. Emellett, úgy vélik, a hímek agyarukkal kereshetik táplálékukat és a potenciális partnereket is. Az eredményeket a The Anatomical Record folyóirat közölte.

Martin Nweeia, a Harvard School of Dental Medicine kutatója vezette a nemzetközi kutatócsapatot. Az évek folyamán számos elmélet látott napvilágot a narválok lenyűgöző agyarának lehetséges funkciójáról. Nweeia szerint ez az első eset, hogy érzékelési funkciót fedeztek fel és tudományosan alá is támasztották.

Nemrégiben a kutatók egyetértettek abban, hogy az agyar nemi jellegzetesség lehet, mivel gyakrabban észlelték hímeknél, amelyek úgy tűnik, a szociális hierarchia kialakításáért folytatott harcokban alkalmazzák. Mivel azonban az állatokat ritkán tudják megfigyelni, az agyar pontos funkciója máig rejtély maradt.

Narvál (Fotó: AFP)

Narvál. (Fotó: AFP)



Korábban kimutatták, hogy az agyarnak nincsen zománca (a fog külső rétege, mely egyfajta védőborítást képez a legtöbb emlősfognál). Nweeia és csapata most megfigyelte, hogy külső cementrétege porózus, és a belső dentinréteg mikroszkopikus csatornákat hordoz, melyek a központ felé irányulnak. Az agyar közepén helyezkedik el a fogbél (pulpa), ahol az aggyal kapcsolatban álló idegvégződések találhatóak.

A kutató szerint eme struktúra miatt az agyar érzékeny a külső környezet hőmérsékleti és kémiai változásaira. A kapcsolatot akkor sikerült bizonyítaniuk, amikor a módosult fogat eltérő sószintű vízben tesztelték, és ennek megfelelően változást dokumentáltak a narvál szívritmusában. A kutató szerint az agyar egyedülálló az állatvilágban, mivel a külső porózus cementréteg az emlősöknél rendszerint csak az íny alatt húzódik, és csupán betegség vagy sérülés esetén kerül napvilágra.

Az agyar az óra járásával ellentétes irányban, spirálisan nő, így nem az elefántagyarhoz hasonlóan görbül, hanem egyenesen előrenyúlik. Nweeia szerint lenyűgöző, hogy a narvál az összes fognövesztő energiát egyetlen agyarba öli ahelyett, hogy egész sor fogra tenne szert, mely elősegítené nagy testű halakból álló zsákmányának elfogyasztását.

Korábbi kutatása múzeumokban tartott narválkoponyákkal és –agyarakkal felfedte, hogy az egyedi, módosult fog valójában bal szemfog, amely a hímek felső ajkán áthatolva bújik ki. A jobb szemfog a koponyában marad, míg a nőstényeknél eme fogak egyike sem válik ilyen képződménnyé; bár néhány ritka esetben 30 centiméteres páros agyaruk fejlődik ki.

Egyelőre tisztázatlan, hogy az állatok maguk tettek-e szert az agyar érzékelő funkcióira, vagy pedig az ősi evolúciós tulajdonság. A kutató szerint érzékelőképességéből a hímnek előnye származhat, mivel észlelheti, hol tartózkodnak a tehenek, készen állnak-e a párosodásra, illetve segíthet táplálékot találniuk az újszülött borjaknak.