Mindennek van előzménye és következménye. 1956-nak ugyanaz volt: hazánk vörös megszállása. 1945 óta készült a lelkekben, hogy a világot elkápráztatva szabadságharcban öltsön testet.

Az októberi forradalom egyik fő jelszava volt. A másik így hangzott: „Ruszkik haza”.

Ez egy tánc része, a férfiak vörösre pofozzák egymást, a keményebb résznél még jól fenékbe is rúgják egymást a felhevült bajor vagy stájer hagyományőrzők! Ebbe a táncba kellene bevenni az elmúlt 5 év teljes Bayern vezetőségét! De úgy, hogy ők nem üthetnek vissza, és nem rúghatnak senkit! Ok, Uli Hoeness kicsit kivétel, ő a szomorú 5 évből hármat a csurmán töltött, neki volt ott egyéb baja, mint a népi sallerozás!

Utoljára böfögném vissza ezt a - szerencsére most már - bukott kapitányt! Szépen megkajáltatta az egész néppel, hogy mekkora mágus! Bedőlt neki a komplett vezérkar, már akit nem takarított ki onnan akár okkal, akár ok nélkül! Maga Dárdai Pál, a hálás előd sem gondolta, hogy ez a kazah bukott erőnléti tréner ekkora okossággal, ilyen nyilvánosan, ilyen nagy magasságba szalad fel! Mint a harisnyán a szem! Bernd Storck maga sem gondolta volna, ilyen király ötlet lesz a magyar ember hívó szavát elfogadni! Mondjuk más lehetősége nem volt, éppen lekászálódott a kazah labdarúgó szövetség lapátjáról, talán ennél sosem volt jobb ötlete, mint Dárdai tenyerébe csapni!