Van valami szomorú az újrakezdésben. Próbáltuk korábban is, de nem sikerült. Pedig kezdeni vidáman is lehet, tele friss reményekkel. Mi magyarok történelmi búskomor újrakezdők vagyunk.

Fagypont közeli hőmérsékleti értékeket mértek vasárnap hajnalban Székelyföldön.

Köztünk él az ÁVH III/III-as osztályvezetője és a Kádár-per egyik ávós vizsgálótisztje. 1956/57-ben mindketten ugyanabban a karhatalmista ezredben szolgáltak.

Régen úgy tartották: a jugoszláv labdarúgók csodálatos pasik, de rém ingatag a lelkük! Tito marsall országa szétszakadt, a maradék részek játékosaira ugyan ez volt rásüthető! Ha jó volt a kedvük, össze-vissza verték még a legkeményebb ellenfelüket is, de ha úgy jött a gondolat a fejükbe, simán zakóztak Grönland legjobbjaitól.

Jó nagyot mennek az oroszok! Egyből nem a válogatott a célállapot, hanem, hogy a rendezők milyen remek körülményt raktak össze a világ 32 legjobb csapatának. Igaz, a pénz nem volt akadály, bőven túl nyúltak a pénztárcájuk limitjén!

A múltban számos birodalom bukását okozta az önelégültség és az elkényelmesedés. Vegyünk egy érdekes példát.

2009-ben három személy az MSZP nevében ezer-ezer forintot kínálhatott az ebédért sorban álló hajléktalanoknak, ha megengedik lefénymásolni a személyi igazolványukat. Mivel az érintettek teljes kiszolgáltatottsága egyúttal a bűn melegágyává is vált, nem véletlen, hogy a két évtizedes Demszky-éra egyik hagyatékaként itt maradt „homeless-ek” problémájával 2010 óta folyamatos küzdelem zajlik. A Bajkai István által jegyzett legújabb javaslat és az ezt követő Alaptörvény-módosítás szintén előremutató és alkotmányos értelemben is adekvátnak tekinthető.

A Németországban zajló Karl Marx 200 emlékévről, annak rendezvényeiről és az ateizmus megszületéséről, az erre adott keresztény válaszokról szól az írás.