A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, az igaz hit védelmezőjéről és a szegények gyámolítójáról, aki évszázadokon keresztül az egyik legnépszerűbb szent volt. Hírnevét egyszerű, hétköznapi jó cselekedeteivel érdemelte ki.
Szent Miklós halálának napja éppen december 6-ra esett, így ezen a napon avatták őt sok száz évvel később szentté, és Magyarországon ezen a napon ünnepeljük a Miklós névnapot is.
Szent Miklós (Nikolaosz) a keleti egyházak egyik legtiszteltebb szentje, ünnepét nyugaton a 10. század óta tartják. A hagyomány szerint Miklós a 3. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Szüleit kiskorában elvesztette, s egyik rokona, a város püspöke nevelte fel. Megtérése után Miklós jótékony célokra szétosztogatta örökségét, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra püspökévé. A hivatalt ötvenkét évig töltötte be. Diocletianus és Galerius császár keresztényüldözése (303–311) idején börtönbe került. 325-ben részt vett a Nagy Konstantin császár által összehívott niceai zsinaton.
Szent Miklós szobra az olaszországi Bariban (Fotó: Shutterstock)
Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, tettei miatt már életében szentnek tartották. A legenda szerint 343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, sírja már ekkor zarándokhely lett. 1087-ben, amikor Mürát elfoglalták a szeldzsuk törökök, Csodatevő Szent Miklós maradványait az itáliai Bariból érkezett hajósok városukba vitték, ahol bazilikát építettek tiszteletére, ereklyéit Orbán pápa helyezte el a főoltáron.
2016. február 12-én, havannai találkozójukon Ferenc pápa és Kirill, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája megállapodott abban, hogy az orosz ortodox egyház legtiszteltebb szentjének ereklyéjét Bariból ideiglenesen átadják Moszkvának. A hivatalos átadás május 21-én megtörtént.
A Szent Miklós-bazilika Bari városában, Olaszországban (Fotó: Posztos/Shutterstock)
Csodatettek sora
Miklós kultusza nem sokkal halála után kezdődött, I. Justinianus császár már a 6. században templomot emelt neki Konstantinápolyban. Nevéhez számtalan legenda fűződik. Csodatettei között tartják számon, hogy vihar idején imáival lecsillapította az égiháborút, majd feltámasztott egy vízbe esett tengerészt, ezért ő az utazók, kereskedők, zarándokok, tengerészek és révkalauzok védőszentje. Amikor városát éhínség sújtotta, és egy gonosz hentes három kisgyermeket megölt, hogy húsukat kimérje, Miklós leleplezte bűnét, a fiúkat is feltámasztotta, ezért a gyermekek és diákok védőszentje is.
Egy másik legenda azt beszéli el, hogy amikor városát éhínség sújtotta, a császári gabonakészletek feltöltésére szánt hajók érkeztek. A püspök rábeszélte a kapitányokat, hogy minden hajóról százmérőnyi gabonát adjanak a városnak, mert ezt a hiányt nem fogják észrevenni az ellenőrök. A tengerészek így is tettek, de amikor megérkeztek Bizáncba, csodálkozva látták, hogy a rakomány egy gabonaszemmel sem csökkent.
Joulupukki, a lappföldi Mikulás (MTI-fotó: Kovács Tamás)
A nevéhez fűződő leghíresebb legenda szerint élt Mürában egy szegény ember, aki nem tudta férjhez adni három lányát, mert nem tellett neki hozományra. A dolog Miklós fülébe is eljutott, de a püspök túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen. Az éjszaka leple alatt három erszényt dobott be az apának, ezzel megmentette a lányokat attól, hogy eladják őket. E tettéért a hajadonok és az aggszüzek védőszentje, oltalmazója a házasságnak és az anyaságnak.
Védőszentje továbbá Oroszországnak, Görögországnak, Szicíliának, Lotaringiának és Apuliának, a zálogházak tulajdonosainak, az illatszerészeknek, a gyógyszerészeknek, a pálinkafőzőknek, Magyarországon Kecskemét városának.
Szent Miklóst a középkor óta a tizennégy segítő szent közé sorolják, a legnagyobb tiszteletet a régi Oroszországban tanúsították iránta. Magyarországon a bizánci kapcsolatok alapozták meg tiszteletét, mintegy hatvan községet neveztek el róla, a többi közt Kunszentmiklóst és Szigetszentmiklóst.
Szent Miklós „ökumenikus” szent, amennyiben segített zsidókon is, amikor a keresztények igaztalanul vádolták őket.
Boldogságot hoz
Nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz népszokása. (A Mikulás a Miklós név cseh és szlovák alakja.) A különböző népek kultúrájában szinte mindenütt feltűnik hosszú, prémes, vörös köpenyben járó, deres szakállú alakja, személyéhez kapcsolódik a Mikulás-napi ajándékozás szokása.
A Mikulás december 5-én az éjnek leple alatt érkezett, hogy december 6-án a gyerekek boldogan találhassák meg csizmáikban az ajándékokat.
Krampusz a bajorországi Bad Tölz városában (Fotó: FooTToo / Shutterstock.com)
Német nyelvterületen a Mikulásnak fenyegető külsejű kísérői is vannak, akik veréssel vagy éppen megevéssel fenyegették a rossz gyermekeket: ilyen Németországban a gólyalábon közlekedő Knecht Ruprecht, Svájcban Schmutzli és Ausztriában a Magyarországon is ismert krampuszok.
Az ajándékozás szokása Magyarországon a városi értelmiség révén terjedt el, feltehetően német-osztrák hatásra, falura ez csak a múlt században jutott el, jóllehet a parasztságnál korábban is voltak Miklós-napi alakoskodások. Miklós napja a magyar népi kalendáriumban asszonyi dologtiltó nap volt, emellett termőnap a malacok születésére és a bérletek megfizetésének napja.
A püspök legendája a különböző népek ajkán más és más változatban élt tovább, ennek megfelelően neve is hol Szent Miklós, Heiliger Nikolaus, Mikulás, hol meg Télapó, Karácsony apó. Az Amerikában ismert Santa Claus a holland Sinterklaas alak torzult változata. A Télapó elnevezés a második világháború után szovjet-orosz hatásra terjedt el Közép- és Kelet-Európában: az orosz hagyomány szerint Gyed Moroz (Fagy apó) a jóságos Sznyegurocskával (Hópelyhecske) hozza a fenyőfát az ajándékokkal, de szilveszter napján.
Címlapképünk illusztráció (Forrás: MTI)
