Könyv a politikai pszichiátria történetéről

A pártállami szellemi terror egyik eszközéről, a politikai pszichiátriáról, és az erről megjelent kötetről nyilatkozott a Vasárnapi újságban a két szerző.

A társadalom elszenvedte az elnyomatást, ám részt is vett önnön elnyomatásában cinkos vagy balek módon. A pártállami félelemkeltés egyik módszere a politikai pszichiátria volt. Azaz a diktatúra ellen fellépő értelmiségieket elmebetegként kezelte a vezető politikuscsoport. A szellemi lázadókra, ahogy akkor nevezték őket, „másként gondolkodókra” néha szó szerint kényszerzubbonyt húztak, ezáltal a szellemi életet is jelképes kényszerzubbonnyal bénították.

A politikai pszichiátriáról Őrjítő mandragóra címmel írt könyvet még a nyolcvanas évek végén Gazsó L. Ferenc és Zelei Miklós. A kötetet új részletekkel gazdagítva a közelmúltban ismét kiadták. Gazsó L. Ferenc a Vasárnapi újságban azt mondta, a politikai pszichiátria az erőszakszervezetek történetében szinte örök, a hatalom soha nem nézte jó szemmel a másként gondolkodókat, demokráciában ennek következménye, hogy nyilvános vitába száll velük.Totalitárius rendszerekben ez máskép zajlik, az egyik eljárás, hogy a hatalom bolonddá nyilvánítja ellenzőit, amely lehetőséggel a magyar kommunista rendszer is élt - mondta Gazsó L. Ferenc.

Elhangzott, hogy a negyvenes évek végétől uralomra jutó erő még a hozzá hű emberek közül is sokakat nagyon meggyötört, volt aki öngyilkos lett, mások belebetegedtek a megpróbáltatásokba és ez végzett velük.

A könyvben olvasható az 1956 után elítélt Mikus Gyula pedagógus megrendítő vallomása, akit később beszerveztek ügynöknek, és Antall Józsefre, a későbbi kormányfőre is rá volt állítva, miközben annak legmeghittebb baráti köréhez tartozott. Mikus úgy érezte, mindezért vezekelnie kell, és később család- és ifjúságvédelmi szakemberként dolgozott, a legproblémásabb ügyeket vállalva - tette hozzá Gazsó L. Ferenc.