Házi egerek tizedelik egy atlanti sziget tengeri madarait

Egy új tanulmány megerősítette, hogy az Atlanti-óceán déli részének egyik távoli szigetén közönséges házi egerek váltak könyörtelen gyilkosokká, évente több millió veszélyeztetett fiókát pusztítanak el.

A mészárlás a Gough-szigeten zajlik. A brit fennhatóságú szárazulat majdnem pontosan Dél-Amerika és Dél-Afrika csúcsa között található. Az egyetlen emberi kolónia a szigeten egy apró csapat, mely időjárási állomást működtet.

A Gough-szigetet régóta fontos tengerimadár-kolóniának tartják, mivel több mint 20 faj durván tízmillió képviselőjének ad otthont. A szigetről emellett úgy hiszik, az atlanti viharmadár egyetlen költőhelye, évente mintegy kétmillió pár 1,6 millió fiókát költ ki.

Az új vizsgálat felfedi, hogy a viharmadár-fiókákra állandó veszély a házi egér, mely 150 évvel ezelőtti behurcolása óta óriásira nőtt. „A madarak puszta létszáma miatt olyan különleges a Gough-sziget” – mondja Ross Wanless, a vizsgálat társszerzője, a Cape Town-i Egyetem kutatója. Elmondása szerint azonban, úgy tűnik, hogy az egerek „átrágják” magukat rajtuk, így attól lehet tartani, hogy végül kiirtják az atlanti viharmadarat.  

Illusztráció (MTI/EPA/Julian Stratenschulte)

A Gough-sziget mellett az atlanti viharmadár másik költőkolóniája a Tristan da Cunha szigeten élt, mely szintén az Atlanti-óceán déli részén fekszik. A kutatók azonban azt gyanítják, hogy az a kolónia a házi patkányok miatt tűnt el néhány éve.

A házi egereknek nincsenek természetes ellenségeik a Gough-szigeten, nyáron „egyedszámuk óriásira duzzad, elérheti a hektáronkénti 300 példányt” – mondja Wanless. Ez azt jelenti, hogy a mindössze 65 négyzetkilométeres szigeten körülbelül 1,9 millió egér él. Sőt mi több, ezek az egerek ötven százalékkal nagyobbak a normál házi egérnél, farok nélkül elérik a 27 centiméteres hosszúságot. Ahogy a tél folyamán egyéb táplálékforrások kimerülnek, az egerek a nagyszámú fiókára vetik magukat. Az egerekről ismeretes, hogy megtámadják és felfalják a Tristan da Cunha-szigeteki albatroszt (Diomedea dabbenena), annak ellenére, hogy a földön fészkelő madár háromszázszor nehezebb a rágcsálónál.

Az új vizsgálathoz Wanless és csapata az egerek atlanti viharmadarakra gyakorolt hatását vizsgálta meg. A fajt a Nemzetközi Természetvédelmi Unió veszélyeztetettként sorolta be, ami azt jelenti, hogy természetes környezetében nagyon komolyan érinti a kihalás kockázata. A Gough-sziget egereit korábban vizsgáló kutatók is találtak jeleket arra, hogy a viharmadarakat is elfogyasztják az egerek, azonban a faj a föld alatt fészkel, „így kicsit többet kell vizsgálódni, hogy információkat szerezzünk a madarakról” – mondja Wanless.

A kutatók négy költési időszak alatt 178 viharmadárfészket vizsgáltak meg minden héten infravörös kamerákkal, így követték figyelemmel a behatoló egereket. Az eredmények alapján a csapat becslései szerint az évente kikelő 1,6 millió viharmadár-fiókából 1,25 milliót esznek meg az egerek. „Ha mindez már 150 éve ilyen ütemben folyik - ami lehetséges -, akkor eredetileg körülbelül 30 millió viharmadárpár fészkelhetett a szigeten az egerek érkezése előtt” – mondja Wanless.

(Fotó: NASA/USGS)

Wanless hozzátette, egyelőre nem tudják, hogyan kerekednek felül az egerek a nagyobb madarakon. „Valójában újszülöttekről van szó. Ha egy kiéhezett patkányt egy szobába tennénk egy csecsemővel, a baba nem tudná megvédeni magát. Ugyanez a helyzet a fiókákkal. A madarak nem tudják, mire számítsanak, mivel még sohasem találkoztak semmivel, mely behatolt volna üregükbe” – teszi hozzá. Az egerek behurcolásával a Gough-szigetre „beláthatatlan mértékben befolyásoltuk a tengeri ökoszisztémát” – mondja a kutató.

A viharmadarak nyilvánvalóan kulcsfontosságú előnyöket nyújtanak a szigetnek. "Például a trágyázással: a tengeri madarak állandóan az üregükbe ürítenek, így az egész sziget rendkívül gazdagon trágyázott” – teszi hozzá. Az üregásással a viharmadarak hozzájárulnak, hogy a szerves anyagban gazdag talaj rendszeresen beforgatódjon. A madarak eltűnését tehát megsínylené a sziget ökoszisztémája.

Általánosságban a vizsgálat hangsúlyozza, hogy „a sziget faunája szempontjából az egereket nem szabad potenciális veszélyforrásként ignorálni, a helyreállításnak és védelmi terveknek rutinszerűen fel kell ölelniük a behurcolt egerek irtását” – írják a kutatók. Wanless úgy hiszi, lenne egy hatékony, bár költséges irtási mód, mégpedig, ha a szigetet mérgezett csalival szórnák meg.