Balázs Géza: a világban nyelvi harc dúl

A világban nyelvi harc dúl, a nyelvek között kiszorítósdi folyik, a nyelvi jog mindenkinek biztosítaná számára anyanyelvének szabad használatát, állapította meg Balázs Géza nyelvész.

„A nemzeti kisebbségek jogait semmiféle nemzetközi megállapodás nem védi. A békeszerződések ezeket mint maguktól értetődőeket az egyéni jogok közé iktatták”, írta Illyés Gyula abban a híres cikkében, amelyet 1977-ben közölt a Magyar Nemzet karácsonyi és újévi száma. Most Balázs Géza nyelvész, az ELTE tanszékvezető tanára írt tanulmányt A nyelvi jogok születése és Illyés Gyula időszerűsége címmel. Illyés Gyula minden megállapítása érvényes ma is, sőt egy kicsit talán rosszabb is a helyzet, véli Balázs Géza.

A feszültség abból adódik, hogy a világban több ezer – egyes számítások szerint akár hatezer – nyelv létezik, ám mindössze körülbelül kétszáz ország és száz hivatalos nyelv van. A rögzített államnyelvek vannak biztonságban. Az elmúlt húsz évben főként nyugat- és észak-európai tudósok munkájának köszönhetően került napirendre, hogy nem csak az emberi, hanem a nyelvi jogokat is meg kell határozni. Korábban jó szándékkal azt gondolták, az emberi jogokba a nyelvi jogok is beletartoznak.

A nyelv szabad használatát a gyakorlat felől kell megközelíteni: mennyire használható a nyilvánosságban, az utcán, van-e sajtója, használható-e az oktatásban az alapszinttől a felsőoktatásig. A fennmaradáshoz fontos, hogy az alapfokútól a felsőoktatásig az adott nyelven folyjon az ismeretek átadása. A nyelv halála, amikor már csak a családokba szorul vissza az anyanyelv használata, esetleg már ott is csak bizonyos témakörökre szorítkozik.

Az országok többsége a nyelvi jogokkal kapcsolatos ajánlásokat elfogadja, a gyakorlatban azonban nem tartja be. A jó szándékú törekvések hiábavalónak bizonyulnak, úgy tűnik, a feszültségek mélyebben rejlenek, s azok a nyelvi konfliktusokban öltenek testet. Van olyan tudós, aki azt vallja, a fegyveres konfliktusok valójában nyelvi kérdésekből adódnak.

Balázs Géza pozitív példaként említette az észak-európai országokat, Norvégiát, Svédországot és Finnországot, ahol nyelvi béke van. A finnek és a svédek több területen megtanulják egymás nyelvét.