Ultrahanggal kommunikál a Fülöp-szigeteki koboldmaki

Egy új tanulmány szerint a világ egyik legkisebb főemlőse, a Fülöp-szigeteki koboldmaki a ragadozók és zsákmányállatok számára is észlelhetetlen ultrahangos tartományban kommunikál.

Az emberi kéznél nem nagyobb Tarsius syrichta a tanulmány szerint olyan frenkencián hall és bocsát ki hangokat, mellyel hatékony magáncsatornán adhatja le figyelmeztetéseit, vagy kutathatja fel a tücsköket, éjszakai csemegéit.

Mindössze egy maréknyi emlősről ismeretes, hogy képes ultrahang tartományban – 20 kHz felett – lévő hangokat kiadni és azokat észlelni. Ide tartoznak egyes bálnák, a házimacska és néhány denevérfaj. Ezen állatok némelyike ugyanazon hangmagasságon képes sivítani, rikoltozni vagy vijjogni, mint a hatalmas szemű koboldmaki, melyet mostanáig tévesen „általában csendes” állatként írtak le.

A maki érzékeny fülei észlelik a 90 kHz feletti frekvenciákat, és 70 kHz tartomány körül képes hangokat kiadni. Összehasonlításképpen az emberek általában semmit sem hallanak 20 kHz felett, a kutyavonyítás pedig tipikusan 22 – 23 kHz tartományban mozog.

Illusztráció, Fülöp-szigeteki pápaszemes maki (Fotó: MTI/EPA/ROLEX DELA PENA)

Amerikai és Fülöp-szigeteki kutatók, Marissa Ramsier, a Humboldt Egyetem kutatója vezetésével két módon gyűjtötték be az eredményeket. Először befogtak hatot az éjszakai állatkákból, majd testreszabott hangkamrákba helyezték őket, hogy teszteljék érzékenységüket a magas frekvenciájú hangokra. A kísérletek után a ritka és veszélyeztetett állatokat sértetlenül visszavitték természetes élőhelyükre, a Fülöp-szigeteki Mindanaóra.

Ultrahangos társalgásuk frekvenciájának lemérésére a kutatók 35 további maki hangjait is rögzítették a vadonban. „A hívás minimum frekvenciája - 67 kHz - a legmagasabb érték, bármely szárazföldi emlős – kivéve a denevéreket és néhány rágcsálót - számára” - írja a Királyi Társaság Biology Letters folyóiratában megjelent tanulmány.

Milyen előnyei is vannak a maki számára ezen magas frekvenciájú hangoknak? A kutatók szerint elég sok. Az egyik a csendes riasztás. „Az ultrahangos hívások előnyt jelenthetnek a hangot kiadónak és az azt észlelőnek is, emellett potenciálisan nehezen érzékelhető és lokalizálható a ragadozók számára” – mondják a kutatók.

A maki kivételes hallása elősegítheti az akusztikai hallgatózást is a zsákmány kibocsátotta hangok után. A zsákmány felöleli a tücsköket és csótányokat – melyek a makik állandó táplálékát jelentik -, de alkalmanként molylepkéket, szöcskéket és madárfiókákat is fogyasztanak. A vizsgálat azt is sugallja, hogy az ultrahang tartományban történő kommunikáció kizárja a trópusi környezet összes alacsony frekvenciájú „zaját” és lármáját.

A koboldmaki ötujjú kézzel rendelkezik, mely kísértetiesen emlékeztet az emberére. A többi éjszakai állatra jellemző „éjszakai látásmód” hiányával, testükhöz képest a legnagyobb szemmel rendelkeznek a földi főemlősök között.