Eltérő dallamokat énekelnek az Indiai-óceán hosszúszárnyú bálnái

Egy új kutatás felfedi, hogy az Indiai-óceán déli részén élő bálnapopulációk dalaiban kevés hasonlóság fedezhető fel.

A Wildlife Conservation Society új tanulmánya és mások felfedik, hogy az Indiai-óceán déli részének két oldalán élő hosszúszárnyú bálnák populációi eltérő dallamokkal énekelnek, mely szokatlannak számít, mivel az ugyanazon óceáni medencében élő populációk rendszerint mind nagyon hasonló dalokat énekelnek.

A vizsgálat – melyet a WCS, a  Columbia Egyetem és ausztrál kutatók végeztek – eredményei ellentmondanak a korábbi bálnadalok összehasonlításainak. Általában, amikor ugyanazon óceáni medencében élő populációk énekét összehasonlítják, a dalok hasonló részeket vagy „témákat” ölelnek fel. A dalok közötti különbségek az Indiai-óceánban élő populációknál nagy valószínűséggel korlátozott cserét jeleznek a két régió között, és új fényt vethetnek arra, hogyan terjednek a bálnakultúrák. A tanulmány a Marine Mammal Science januári számában jelent meg és online is elérhető a lap weboldalán.  

(Fotó: MTI/EPA/Soledad Contreras)

Anita Murray, a vizsgálat vezetője szerint, az északi féltekén, egy óceáni medencén belül a bálnák olyan dalokat énekelnek, melyek ugyanazon témákra épülnek. „Azonban az Indiai-óceán déli részén élő emlősök majdnem teljesen eltérő dalokat hallatnak. A madagaszkári és nyugat-ausztráliai dalok csak egy hasonló témán osztoznak, a témák több része teljesen eltér egymástól” – mondja a kutató. Hozzátette, ezen anomália oka egyelőre rejtély a kutatók számára. „Lehetséges, hogy egy másik óceáni medence – mint a Csendes- vagy Atlanti-óceán déli része - daloló bálnái kihatással vannak rájuk, ami az óceánok közötti egyedek kicserélődését jelzi, mely egyedülálló a déli féltekén.”

A hosszúszárnyú bálnák dalait általában a hímek éneklik a populációk téli szaporodó helyein, a vándorlási útvonalakon, vagy a nyári táplálkozási helyszíneken. A dalok témák bonyolult elrendeződéséből állnak, emelkedő és ereszkedő sírásokat, nyögéseket és sikoltásokat ölelnek fel, melyek akár 30 percig tartó ciklusokban ismétlődnek. Az eltérő populációk egyedei közötti dalcsere valószínűleg a táplálkozási területeken vagy a migráció során megy végbe, amikor a különböző populációk egyedei összetalálkoznak. Az is elképzelhető,hogy egy dal átadására akkor kerül sor, amikor a hím „trubadúrok” más szaporodási helyszínre vándorolnak a párosodási időszakok között vagy éppen ugyanabban az időszakban.

(Fotó: MTI/EPA)

A kutatócsapat Madagaszkár part menti régiójának kettő, és Nyugat-Ausztrália három helyszínén rögzítette a hosszúszárnyú bálnák dalait a 2006-os párosodási időszakban. Mindkét helyszínen víz alatti mikrofonokat használtak 19 bálna dalának rögzítésére. Összességében több mint 20 órányi teljes, és részleges dalt dokumentáltak a vizuális és audio megfigyelések folyamán. Az összehasonlítás csak néhány hasonlóságot fedett fel a dalok között, például azt, hogy a mindkét régióban rögzített 11 téma közül csak egyen osztozik mindkét populáció.

A vizsgálat korlátozott időtartama miatt – mivel csak egy szaporodási időszakot ölelt fel – a kutatók rámutatnak, a madagaszkári és ausztráliai bálnadalok további elemzésére van szükség, hogy megvizsgálják a korlátozott hasonlóságok okait.

A WCS a hatvanas évek óta vesz részt a hosszúszárnyú bálnák kutatásában, amikor a New York-i Zoológiai Társaság (a mai Wildlife Conservation Society) kutatói felfedezték, hogy a hosszúszárnyú bálnák kiadta hangok valójában dalok, melyek egy sor téma köré rendeződnek és ciklusosan ismétlődnek. Az elmúlt évtizedben a szervezet dedikált programjának égisze alatt kiterjedt molekuláris vizsgálatot végeztek az Atlanti- és Indiai-óceán bálnapopulációin, hogy megkíséreljék jobban elkülöníteni egymástól a populációkat.

(Fotó: Delta)

A hosszúszárnyú bálna szilás cet, mely megközelítőleg 15 méteresre nő meg. A faj egyedien hosszú mellúszókkal, valamint feje tetején és alsó állkapcsán bütykökkel rendelkezik. A lassan úszó fajt egészen addig vadászták , míg a Nemzetközi Bálnavadászati tanács 1966-ban globálisan védetté nem tette. A hosszúszárnyú bálnák jelenleg becsült egyedszáma széles körben vitatott. Míg regenerálódnak, teljes populációs méretük az eredeti globális populációnak csak kis százalékát reprezentálhatja .