Vulkánok idézhették elő a kis jégkorszakot

Kutatók szerint az úgynevezett kis jégkorszakot hatalmas vulkánkitörések hűtő hatása váltotta ki és a sarki jégtakaró változásai tartották fenn.

A nemzetközi kutatócsapat Izlandról és Kanadából származó, ősi növények maradványait és gleccserek szállította üledékeket tanulmányozott. Elmondásuk szerint az 1300 előtt bekövetkezett kitörések sorozata eléggé lecsökkentette a sarkvidéki hőmérsékletet ahhoz, hogy a jégtakaró meghízzon. A tanulmányt a Geophysical Research Letter folyóirat tette közzé.

A kis jégkorszak pontos definíciója máig vitatott. Míg számos tanulmány azt sugallja, hogy a hőmérsékletek az 1500-as években csökkentek le globálisan, mások azt sugallják, hogy a sarkvidék és a szub-arktiszi régió jó néhány évszázaddal korábban kezdett el lehűlni. A hőmérsékletek globális csökkenése kevesebb volt 1 foknál, azonban Európa egyes részei jobban lehűltek, különösen a télen. Például a Temze jege Londonban elég vaskos volt ahhoz, hogy gyalog át lehetett kelni rajta, Hollandiában szintén befagytak a csatornák, az előrenyomuló gleccserek elpusztítottak néhány észak-európai várost. Arra is van bizonyíték, hogy az esemény más kontinensekre is kihatással volt.  

 Illusztráció, tengeri jég (Fotó: NASA/Aqua) 

A Coloradói Egyetem kutatója, Gifford Miller vezette új vizsgálat négy, robbanásszerű vulkánkitörés-sorozathoz kapcsolja az eseményt, melyek 1250 és 1300 körül mentek végbe a trópusokon. Ezek a kitörések szulfátrészecskék hatalmas felhőit juttathatták a felső atmoszférába. Ezekről az apró aeroszol részecskékről ismeretes, hogy hűtik a bolygót, mivel a napenergiát visszaverik az űrbe. 

A kutatók számos területet vettek szemügyre Kanada északkeleti részén és Izlandon, ahol a kis jégsapkák az évszázadok folyamán meghíztak és összezsugorodtak. Amikor a jég terjed, az alatta lévő növények elpusztulnak, és "eltemetődnek" a jégbe. A szén kormeghatározással meg lehet állapítani, milyen hosszú ideje ment végbe ez az esemény. Így a növények dokumentálják a jégsapkák különböző időszakokra jellemző méretét, ennélfogva, közvetett módon a helyi hőmérsékletet is rögzítik. Az izlandi Hvitarvatn lelőhely pedig arról szolgáltatott adatokat, mennyi üledéket szállított egy gleccser a különböző évtizedekben, ami pedig a jégfolyam vastagságának változásait jelzi.

(Fotó: MTI/EPA) 

Az adatokat összehasonlítva kimutatták, hogy a hűlés igen hirtelen, valamikor 1250 és 1300 között következett be. A hőmérsékletek 1430 és 1455 között ismét estek néhány értéket. Az első periódus során négy nagyobb vulkánkitörésre került sor 1256-os kezdettel, valószínűleg a trópusokon, bár a pontos helyszínt még nem határozták meg. A későbbi periódus felölelte a vanutaui Kuwae tűzhányó kitörését. A vulkánkitörésekből származó aeroszolok rendszerint csak néhány évre hűtik le a klímát.  

Amikor a kutatók számítógépes klímamodellbe táplálták a kitörések szekvenciáját, kiderült, a rövid, de intenzív hűlési periódusok elegendőek voltak ahhoz, hogy elindítsák a Jeges-tenger körüli nyári jégtakaró, valamint a gleccserek hízását. A jégtöbblet több napenergiát vert vissza az űrbe, és gyengítette a Golf-áramlatot. 

A kis jégkorszak későbbi fázisának elemzése azt is sugallja, hogy a napsugárzás változásai, különösképpen a spektrum ultraibolya részében, szintén hozzájárulhattak a hűléshez.