Kihalt medveóriás rendelkezett a legerősebb harapással

A valaha élt legnagyobb medve rendelkezett kutatók szerint a szárazföldi emlősök közül a legerősebb harapással is.

Az Agriotherium africanum hatalmas, rövidfejű medve volt, mely mintegy ötmillió éve halt ki. A ragadozó koponyájának rekonstrukciói felfedték, nagyon jól adaptálódott, hogy ellenálljon a nagy testű préda elfogyasztásához szükséges erőknek.

Számos faj koponyájának összehasonlításával a kutatók azt is kimutatták, hogy a jegesmedvéknek meglepően gyenge a harapásuk. Az eredményekről a Journal of Zoology folyóirat számolt be.

Dr. Stephen Wroe, az ausztrál Newcastle Egyetem kutatója és csapata CT készülékeket alkalmazott, hogy háromdimenziós képeket készítsen a medvekoponyákról. Hat fajt vizsgáltak meg, az óriáspandától kezdve egy rekonstruált A. africanumig.

(MTI FOTÓ/EPA/Mladen Antonov)

A számítógép generálta képek segítségével a kutatók megvizsgálták, a koponyák hogyan ellenállnak az ölést és táplálkozás imitáló erőknek. "Elemzésünk azt mutatja, hogy az Agriotherium africanum roppant erős harapással dicsekedhetett, figyelemreméltóan erősebbel, mint a ma élő nagymacskák legnagyobbikai vagy bármely modern medve” – mondja Wroe.

A kihalt mackó nagy szemfogaival fejtette ki a legnagyobb harapási erőt. Minden medve közül, melyet megvizsgáltak, eme ősmedve modellje mutatta a legcsekélyebb igénybevételt a koponyán keresztül, amikor a kutatók a zsákmányokon szimulálták a harapási erőket. „Elemzéseink azt mutatják, hogy a medve az eddig megvizsgált, bármely ismert szárazföldi emlősök közül a legerősebb harapással rendelkezett” – mondja Wroe.

Egy másik rövidfejű medve, az óriáspanda eredményei szintén figyelemreméltóak. Az állat koponyája a jelek szerint kitűnően adaptálódott a nagyfokú stressz elviseléséhez. Ez meglepő lehet egy olyan állatnál, melynek táplálkozása szigorúan növényekre korlátozódik, azonban Wroe rámutatott, a panda nagy „őrlőterülettel” rendelkezik, hogy megrágja a bambusz kemény szárait. Összehasonlításképpen az A. africanum az elemzett medvék közül a legkisebb őrlőterületet tudhatta magáénak.

(Fotó: MTI/EPA)

A kutatók szerint az ősmedve „hiper-húsevő” lehetett, párját ritkító mennyiségű hússal, legalábbis medve esetén. „Jelentős vita zajlik az A. africanum és más rövidfejű medvék étkezését illetően. Egyesek szerint ezek a medvék sokkal inkább húskedvelők voltak, mint a legtöbb ma élő medve” – mondja Wroe.

Elmondása szerint nem kétséges, hogy ennek az állatnak megvolt az ereje bármit megölni, amit elkaphatott. „Más ragadozókat is elüldözhetett prédájuktól, ennélfogva nagyon hatékony dögevő is lehetett. Koponyája jól adaptálódott, hogy ellenálljon azon erőknek, melyek az ilyen szélsőséges terhelés folyamán keletkeznek.”

(Fotó: MTI/EPA/Koen Van Weel)

A vizsgálat azt is felfedte, hogy a jegesmedve nagyon gyenge teljesítményt tudhat magáénak. "Meglepően gyenge harapása van testméretéhez képest, vitathatatlanul a leggyengébb a ma élő medvék között”  - mondja Wroe. Rámutatott, hogy ezen nagy testű húsevők hajlamosak a relatíve „könnyen megölhető”, zsíros prédát becélozni, mint a fókákat. „Lehet, hogy helyesebb lenne specializálódott „zsírfalónak” nevezni őket, mint igazi húsevőnek” – mondja a kutató.

A koponyák összehasonlítása azt is felfedte, hogy a jegesmedve sokkal rövidebb, pengeszerű fogakkal rendelkezik a hús széttépésére, mint a túlméretezett A. africanum. Ezek a kihalt óriások Afrikában éltek a miocén végén és a pleisztocén elején – 5 millió évvel ezelőtt -, testhosszuk elérte a 2,7 métert.