Varga Sándor Márton: Lájvízió 2 - A műsorváltozás

Csalódsz, amikor mást kapsz, mint amit vársz.

– Kedves nézőink! Technikai okok miatt a kapcsolás nem jött létre. Az előre jelzett műsor helyett most következzék egy… – mosolyog rád együttérzéssel a bemondó, de neked azért titokban szíved hasad.

Nehezedik a helyzet, amikor azt mondja:

– Kedves nézőink! Eredeti terveinktől eltérően most nem az előre jelzett műsort sugározzuk, hanem Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárának fölszólalását a…!

Adatik persze pozitív előjelű csalódás.

– Kedves nézőink! Az eredeti terveinktől eltérően, az Intervízió jóvoltából, most a magyar labdarúgó-válogatott mai mérkőzését közvetítjük, amelyhez jó szurkolást kívánunk! (Ez még Albert Flóri és Farkas Jancsi kora.)

Vagy.

– Sajnos, kedves nézőink, az előre jelzett komolyzenei koncert a művész betegsége miatt elmarad, ezért most szórakoztató filmet tűzünk műsorunkra, amelyhez jó szórakozást kívánunk!

Így megy ez.

A műsorváltozásra nem lehet fölkészülni. Éppen ez a sajátossága neki: a hoppon maradás. Egyebek mellett a szakadék szélén tántorgás elviselésére is tanít a tévé, különös tekintettel a dolog gyakoriságára, majd hétköznapivá válására. A tévé dzsungelharcossá képez. De néha megrémülsz önmagadtól, és e személyiséghasadástól szorongani kezdesz.

Meg még van olyan is, hogy filmszakadás. Hosszú percekig nem történik semmi a képernyőn, vélhetően ez idő alatt rohannak a tévések a raktárba, fűtik föl a tartalékgépet, kerítik elő az ügyeletes bemondót, aki igazít még a sminkjén, beskálázik, végigfutja a helyben rögtönzött és hirtelen kezébe nyomott szöveget, aztán azt mondja:

– Kedves nézőink! A folytatást későbbi időpontban vetítjük. Most egy korábbi műsorunkat ismételjük, amelyhez kellemes időtöltést kívánunk!

De egyszer, életed alkonyán, valóban úgy ülsz a képernyő elé, hogy most fog beérni nevelő-oktató munkád gyümölcse. A fiad első önálló műsorát fogod látni! Harminc perc, kinyomtatták a műsorújságban is… Attól a pillanattól készülsz rá, amikor a gyerek – gyerek? felnőtt! – avval a hírrel hívott föl, hogy ilyen horderejű munkával bízták meg. Mintegy fölkérték. Nagy megtiszteltetés.  

Karácsony elmúlt, lassan elmúlik 1986 is, és te kedvenc fotelodban feszengsz, hamarosan következik a Szelíd leltár, ez a címe – nem a gyerek adta, hanem a főnöke –, hallani fogod a hangját, tudod, ő az egyik narrátor (a másik egy kolléganője).

És akkor megjelenik a bemondó, semleges ábrázattal pillant bele a papírjaiba, és azt mondja:

– Kedves Nézőink! Kiadott műsorunktól eltérően most nem a Szelíd leltár című műsor következik, hanem egy epizód a Breki és a többiekből.

Órákkal később, amikor telefonon beszélsz a fiaddal, ő legnagyobb sérelmének azt nevezi meg, hogy ha legalább valami illőre cserélték volna le az ő év végi esemény-összefoglalóját…

– Na de hogy éppen Breki és a többiek…!

Utólag visszaforgatva az eseményeket, Aczél Endrének, a főszerkesztőnek nem volt semmi kifogása, mindössze annyit említett, hogy:

– Probléma van a művel…

Az egyik helyettes, Sándor István csak a vállát vonogatta, és tovább irányította fiadat a másikhoz, Elek Jánoshoz, aki viszont talált valamit, amire azt mondta, az úgy nem mehet adásba, viszont kijavítani már nincs idő, a legbölcsebb, ha le se megy az egész.

Ez történt.

Fiad napokig nyalogatja a sebeit. Ápolod, ahogyan tudod: te hetven felé közeledsz, ő alig múlt harminc. Már nem laktok egy fedél alatt. Nem olyan egyszerű apának lenni.

Napok teltével otthon hívja föl a srácot Elek János.

– Tudom, neked most nagyon rossz. De hidd el – mondja –, így van ez jól. Nagyobb baj kerekedett volna, mint amekkora a mostani.

Fiadnak két hónapjába telik, amíg a szomorúság kiszellőzik belőle. Ezerszer pörgeti végig magában a történteket, miközben védőhálót kezd érezni maga alatt, amíg ő fellegek trapézain leng. Megismételhetetlen események egy magánmédia-történetből és egy beteljesületlen barátság évtizedeiből.

Erről neked, akkor, sejtelmed sincs: a te életedben január elején áll be műsorváltozás. A címe: agyvérzés. A dobozban maradt film és az érbe szoruló vérrög között semmiféle összefüggés nincs. Egy téli hajnalon még időben beérnek veled a mentők a kórházba: másnap Magyarországra egyetlen éjszaka alatt méteres hó szakad. A Szelíd leltár kálváriáját már a székházfolyosókon se emlegeti senki, az energiákat a hóhelyzet köti le: később a tévéhíradó teljes szerkesztősége nívódíjat kap az akkor végzett munkájáért, a fiad is, te hónapokig  fekszel magatehetetlenül a kórházi ágyon, már tavaszodik, amikor új járni, újra beszélni tanulsz.