Varga Sándor Márton: Lájvízió 2 - Az irodalmi műsor

Vasárnap reggel, amikor nővéremmel besündörgünk közétek a szülői ágyba, mindig találok könyvet az éjjeliszekrényeden. Próbálom kisilabizálni a betűket: Németh László, Kodolányi János meg valami kimondhatatlan nevű, valami Feucht… és a dallamos hangzású Simenon… Később, a könyvespolcon is fölfedezem az összkiadások borító nélküli köteteit: valamiért ruhátlanul szereted a könyveket, sose kérdezem meg, miért.

Mérnök vagy, de betűkedvelő mérnök, igaz, csak azt olvasod el – bár azt többször is –, ami közel áll a szívedhez. Elszánt irodalombarátnak alig mutatod magad.

1959 tavaszán, amikor a Vasas Székházból közvetítenek kulturális műsort – az első részben, a régi „vasas esteket” idézve, Gobbi Hilda, Major Tamás, Somló István, Várkonyi Zoltán szaval, a másodikban Haydn-egyfelvonásost ad elő a szakszervezeti operatársulat –, arra gondolsz, hogy tíz éve ugyanabban a színházteremben rendezték meg a Rajk-pör főtárgyalását.

– Ha egy épület mesélni tudna – jegyzed meg, és anyósodnak több se kell.

– Arra te nem emlékezhetsz, Marci, amikor az Andrássy út hatvanból kiköltöztek a nyilasok, az ávósok meg be…

– Ne, ez utóbbiról sejtéseim azért vannak – morogsz, és szemed le nem veszed a képernyőről.

Amikor meg 1962 májusában beszélgetést sugároznak Darvas Józseffel, az írószövetség elnökével, az fordul meg a fejedben, hogy hat éve bezzeg nem ábrázolta volna magát ilyen rendszersimulékonynak minden író.

Nem kifejezetten az irodalom kedvéért nézel tévét, viszont amit adnak, azt nézed. Tévét nézni? Ugyanazt teszed, mint bárki más, aki megengedheti magának: életformát váltasz egy mérnöki szempontból műszaki újdonság, egy háziasszony szemszögéből újabb leporolandó bútordarab kedvéért. A te életedben ez a forradalom. Lázadás és behódolás: már nem egyszerűen szeretem vagy nem szeretem kérdése.  

Amit az irodalmi műsorok közül szeretsz, az a Világirodalmi Magazin. Él tíz évig, de ennyi idő alatt időről időre körképet ad a 20. század fontosabb irányzatairól, beleértve a művelőit is. A műsor hatására még az egyetlen világirodalmi folyóiratra, a Nagyvilágra is előfizettek.  

Kedveled a Krétarajzokat is. Abban a sorozatban Illés Endre író és Lengyel György rendező klasszikus szerzőket – Babitsot, Kosztolányit, Csáth Gézát, Móriczot, Karinthyt, Ambrus Zoltánt, Nagy Lajost, Tamásit, Illyést: ők maradnak meg emlékezetedben – mutatnak be.

Aztán ott a Nyitott könyv. Nem csupán a magyar irodalom újdonságairól, kiemelkedő teljesítményeiről ad hírt rendszeresen, nem csupán egyes művek tévéváltozatával örvendeztet meg, hanem megszólaltatja az írókat, továbbá a kritikusaikat is. Egyenetlennek véled ugyan a sorozat színvonalát, következetlennek a válogatást, de ennek ellenére azt mondod:

– Legalább vannak sejtéseim, hol tart most a kortárs magyar irodalom.

– Vedd észre, Marci, ezek az ízlésedet is irányítani akarják! Ők akarják megmondani neked, mi érdekeljen! – súgja neked a vállalati étteremben egy kolléga.

– Jó ez a leves, nem? – szól át a másik asztaltól Gabos, az igazgató, és a második fogásra áthív magához.

A hivatalban, ahol amúgy is számtalan kimutatást készítetek, egyszer kezetekbe kerül egy statisztika az irodalmi tévéműsorok egyetlen évtizedéről.

Megdöbbentek.

Háromszáznál több magyar szerző csaknem nyolcszáz művét játszotta akkortájt a tévé (beleszámítva az ifjúsági és a szórakoztató műsorokat is)! A legtöbbször Tabi László valamely műve bukkant föl a képernyőn, összesen tizenhét alkalommal, de nem sokkal maradt le mögötte Vészi Endre, Palotai Boris, Örsi Ferenc, Gyárfás Miklós, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Sarkadi Imre vagy éppen Nagy Lajos. Még Németh László is házi szerzőnek minősült a maga tíz bemutatójával.

Naná, hogy megdöbbentek.

– Azért hogy Tabit foglalkoztatták leginkább…  

– Mosolygok a Ludas Matyiban megjelent írásain, de azért…

Bogarásszátok tovább a listákat. A külföldi darabok megoszlása: hatvanöt orosz és szovjet szerző száz műve, hozzájuk képest negyven franciától hatvan, hetvenöt angoltól-amerikaitól százhúsz, harminc némettől negyven, tizenöt olasztól húsz. A többiek? Harminc író valamely szocialista országban él, húsz azokon kívül.

Ezek az adatok már a tévé első két évtizedéről árulkodnak, hiszen időközben elmúlt még egy évtized.

Akkoriban bukkanok újságpapírba csomagolt könyvekre az éjjeliszekrényed fiókjában, leghátul. Tudom: ez tiltott irodalom. Nem kérdezem, hogyan jutsz külföldről becsempészett kiadványokhoz, nem kérdezem, miért olvasol az éj leple alatt szamizdatot. Idővel nekem is kezembe nyomod, amit fontosnak gondolsz, és én büszke vagyok a bátorságodra, apu.

Az Új nyitott könyv, a mintegy tíz évig szünetelő Nyitott könyv utódja csak 1988-ben születik újjá. Első adásában egy tizenkét évig dobozban pihentetett Mesterházi Lajos-adaptációt mutatnak be.

Ez már minden kétséget kizáróan egy új világ előszele. Hanyadszor is fújdogál életedben ez a szellő…? A Munkácsy tévéd egykori helyén mindenesetre már Infracolor 2000 áll.