Varga Sándor Márton: Lájvízió 2 - A társasjáték

        A szellemi táplálkozás fogásaiból – előétel: tájékoztatás, főétel: ismeretterjesztés, utóétel: szórakoztatás – az első kettőt nagykanállal fogyasztod ugyan, de a zamatáért leginkább a harmadiknak vagy oda. 
        Játékra éhesen ülsz asztalhoz. A családoddal römi, a barátaiddal bridzs, a tévés szakácsokkal bármi, amit föltálalnak. Látványkonyha. 
        1958. június 17-én szemtanúja vagy, amikor az első társasjáték, a Csak könyvsorsjeggyel fődíját – mi mást, mint egy tévékészüléket – egy zeneművészeti főiskolás, nevezett Antal Imre nyeri. A Fővárosi Operettszínházból közvetítik, de kevéssel utána már stúdióban vetélkednek – mintha Vajh ki ő? lett volna a címe, meséled jóval később unokáidnak –, aztán indul a Ne nevess korán, a Zenés fejtörő… 
        – A tévé ne méltóságoskodjék nekem – fejtegeti egyszer Dassy két robber között. – Rám hasonlítson! 
        – Akkor pöfeteggomba lesz belőle, Dassykám – somolyog Gabos, miközben oszt. – Ulti kell a népnek, nem bridzs… 
        – Nem mind vagyunk azok, akiknek látszunk, Gyuri – és Dassy körül fölkavarodnak a parfümillatok. 
        1961. július 22-én délig dolgozol – még nem vezették be a szabad szombatot –, otthon ebédelsz, délután kifújod magad az egész heti fáradalmak után, majd megnézed a tévében a Katit keressük című nyári rejtvényműsor első adását. 
        – Lacinak szerencséje van: megismerkedik egy igazán csinos lánnyal a strandon – ajánlja figyelmedbe a sorozatot a műsorújság. – Mikor elbúcsúznak, újabb találkozót kér, meg is beszélik a randevú helyét, de Kati helyett az ifjú lovag csak kis csomagot talál rejtélyes (pontosabban rejtvényes) üzenetekkel. Kénytelen megfejteni az újabb randevú helyét, s amilyen csalafinta az a lány, a fél országot bejáratja Lacival és önökkel is, kedves tv-nézők... 
        A nyár annak jegyében telik tehát, hogy ti, tévétulajdonosok – már kétszázezernél is többen vagytok! – öt országrészben keresitek Katit. Gond nélkül tehetitek: a nyaraláson (csak a kéthetes szakszervezeti beutalót vetted igénybe, persze családostul) már július első felében túl lettetek. Munkába jártok hát a fülledt Budapesten, a gyerekek napközben elvannak a nagyival, vasárnaponként anyjukkal strandra mennek, többnyire a Palatinusra, amíg te odahaza babrálsz valami elmaradt munkával. 
        A tévé minden adásnapon műsorkezdéstől műsorzárásig bekapcsolva. Közeledik augusztus vége. 
        – Végre megvan! Mármint Kati, akit mintegy két hónapig keresett csaknem valamennyi tv-néző – olvassátok újfent a műsorújságban. – Augusztus 19-én már el is búcsúztunk tőle avval, hogy szeptember 2-án ismét találkozunk vele, mégpedig a tv 3-as stúdiójában. A száz leghűségesebb megfejtő részvételével... A nagy, nyilvános, szellemi vetélkedő díjai: 1. kéthetes üdülés az IBUSZ jósvafői Tengerszem szállójában; 2. ha vidéki nyeri, egyhetes budapesti kirándulás, ha budapesti nyeri, nyolcnapos országjárás; 3. ötnapos kirándulás egy vidéki nagyvárosba és környékére. 
        Lányodnak ugyan kezdődik már a tanítás (Pancsi abban az évben harmadikos, Sanyi majd csak jövőre megy iskolába), de szeptember első szombatján együtt nézitek a nagy, nyilvános, szellemi vetélkedőt. Bár a hűséges megfejtők között voltatok – különösen anyósod jeleskedett országismeretből, mert a nagypapával hol itt éltek, hol ott –, titeket mégsem hívtak be, fődíj helyett tehát azon töritek a fejeteket, hogy összespórolt pénzecskétekből valahol telket kéne venni. A hiányzó összeget esetleg megelőlegzi a család vénlány barátja, Piri néni. 
        Ez még időbe telik. Németh László ismét kert-Magyarországról beszél, Veres Péter bácsi a fridzsiderszocializmusról, nektek meg pillanatnyi nyári szórakozásnak marad a szakszervezeti beutaló, a strand meg a tévé, a tévé, a tévé. 
        Jön az Irodalmi klub, az Oszkár tudja, a Filmbarátok köre, A TV olvasóterme, 1962-től a Ki mit tud?-ok, a Ki miben tudós?-ok sora… 1964-től egyik Riporter kerestetik követi a másikat, 1966-ban – hogy ne csupán értelmiségiek villogjanak a képernyőn – meghirdetik a fiatal esztergályosok versenyét Ki minek mestere? címmel… A játékláz annyira elhatalmasodik az országon, hogy még a tekintélyes hírműsor, A TV jelenti is rejtvénypályázatot hirdet Húsz éve történt címmel. 
        Amikor 1967-ben a lakások elektromosenergia-fogyasztóinak bekapcsolásával lehet szavazni egy társasjáték győztesére, az ország több településén leolvadnak a biztosítékok. 
        Nincs megállás. Félmillió kérdőívből az derül ki, hogy tízből kilenc tévénéző kedvence a színházi közvetítés. Nosza, 1967-ben világirodalmi társasjátékot hirdetnek, az lesz a Földönjáró csillagok, aztán újabb irodalmi fejtörőt indítanak, A játszótársunk, mondd, akarsz-e lenni?-t, 1968 decemberében pedig startol a budapesti kerületek nagyszabású vetélkedője, a Fekete, fehér – igen, nem. 
        Evvel – meg az új gazdasági mechanizmussal – már leplezhetetlen, hogy valóságos iparág épül a kultúrára. Fejtörő, kvíz, verseny és vetélkedő: megannyi össznépi elfoglaltság. Új távlatok nyílnak előtted, és te elhiszed, lehetnél akár nyertes is.