A tarantulák selymet választanak ki lábukból

A tarantulák selymet engednek ki lábukból, hogy a csúszós, függőleges felületeken megtapadhassanak – mutatta ki egy kutatás.

A Journal of Experimental Biology folyóiratban közölt felfedezés azt mutatja, ezek a nagy, de igen törékeny pókok hogyan tudják elkerülni a halálos zuhanásokat. A kutatók egy kísérletet terveztek, melynek során némileg elmozdították a pókok lábát úgy, hogy finoman megrázták az üvegtartályt, melynek oldalán másztak. A tarantulák lába alól kikerült üveglapok vizsgálata felfedte a titkot.

Mint minden pók, a tarantulák is rendelkeznek tapadó szőrökkel lábukon. Ám az igen nagytestű tarantulák esetén ez a tapadást szolgáló rendszer határait feszegeti. Az elmélet, miszerint a pókok ilyen „pókemberszerű” képességgel rendelkeznek először 2006-ban vetült fel, amikor német kutatók kifejtették elméletüket a Nature-ben. Egy másik csoport azonban gyorsan aláásta ezt az ötletet azt állítva, hogy a selyem a pókok speciális, selyemelőállító szervéből származik, és az állat egyszerűen rákeni azt lábára.

Ezért Claire Rind és csapata a Newcastle Egyetemről kifejlesztett egy kísérletet az elmélet tesztelésére. A csapat létrehozta a kísérleti „arénát” a három chilei rózsaszín tarantula számára. Ez felölelt egy üvegtartályt, melynek aljára mikroszkóp üvegeket ragasztottak. Mindegyik tarantulát az aréna aljára helyezték, aztán úgy állították fel a tartályt, hogy a pók a függőlegesen álló üvegtáblán lógott lábai segítségével.

Fontos volt kideríteni, mi történik, amikor a pók bizonytalannak érzi magát, ezért a tartályt kissé megrázták. Elmondásuk szerint puszta szemmel nem látták selyem nyomát, ám amikor eltávolították a üveglapokat és mikroszkóp alatt megvizsgálták, 30 selyemszálat figyeltek meg azon a ponton, ahol a tarantula lába elcsúszott. A kísérlet következő fázisa során meg akartak bizonyosodni arról, hogy a selyem a pók lábából jött.

Itt lépett be a kísérletbe Rind saját aranytérdű madárpókja, Fluffy. A tarantulák növekedésük során rendszeresen levedlik bőrüket. Rind összegyűjtötte Fluffy minden levedlett bőrét, melyeket a kísérletben részt vett chilei, és egy tigris madárpók bőrével egyetemben, nagyteljesítményű elektronmikroszkóppal megvizsgált. Kiderült, a pók lábán lévő mikroszkopikus szőrökön túl apró, selyemtermelő struktúrák nyúlnak ki.

A tarantula családfát átvizsgálva Rind kiderítette, hogy a kísérletben részt vett három faj nagyon távoli rokona egymásnak. Szerinte lehetséges, hogy minden tarantula képes lábában selyemszálakat előállítani. Úgy tűnik, csak kétféle selyemtípust állítanak elő, az egyeiket a speciális szervükben, a másikat lábukban. „Sok modern pók selyemszövő szerve több különféle selyemtípus előállítására képes, számos különböző funkcióval."