A fenntartható halászatot vizsgálják a Csendes-óceánon

Kutatók kéthónapos expedícióra készülnek a Csendes-óceánra, melynek célja módot találni arra, hogy csökkentsék a tonhalhalászat károsító, véletlen kifogásait.

Olyan technikákat szeretnének találni, melyek segítenek a halászoknak megtalálni a bőséges egyedszámú csíkoshasú tonhalat anélkül, hogy cápákat, teknősöket vagy más, veszélyeztetett tonhalfajokat fogjanak ki. A kutatók erszényes kerítőhálót alkalmazó hajón indulnak majd Ecuadorból.

Az utazás során begyűjtött tudás arra használják, hogy olyan halászati technikákat vagy felszerelést fejlesszenek ki, mely sokkal szelektívebb lehet. Ez maga után vonja a nap különböző időpontjaiban és speciális mélységekben történő halászatot, vagy pedig a halak vonzására alkalmazott készülékek célzottabb használatát.  

Kurt Schaefer, a kutatás vezetője szerint a cél, hogy néhány potenciális lehetőséget térképezzenek fel annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a nagy szemű tonhal és más „nem kívánatos” halfajok halálozási arányát, miközben maximalizálják a csíkoshasú ton kifogási arányát. Schaefer az IATTC - Inter-American Tropical Tuna Commission – kutatója. Ez az egyik olyan szervezet, melynek több mint harminc éve feladata a nyílt tengeren történő tonhalhalászat szabályozása.

Míg az apró csíkoshasú ton - Katsuwonus pelamis – a konzervipar alapját képezi, a nagyszemű -  Thunnus obesus – tonhal veszélyeztetettnek számít a Csendes-óceánon, elsősorban a halászat miatt. 

Még nem teljesen ismert okok miatt, a halak és egyéb tengeri élőlények szeretnek összegyűlni a farönkökhöz hasonló, lebegő tárgyak körül. A halászok megtanulták kihasználni ezt, és speciális bójákat telepítenek, melyeket GPS-szel és hanglokátorral szerelnek fel. Amikor a szonár érzékeli, hogy a halak összegyűltek, a bója jelez az anyahajónak, mely a helyszínre indul begyűjteni a zsákmányt. Az erszényes kerítőháló használatával a hajó bekerítheti és kifoghatja az egész halrajt.

A kutatók abban reménykednek, ha kiderítik, mi késztet számos fajt a speciális bóják felé, aztán azok elhagyására, azzal lehetőség nyílhat a szelektív halászatra. Schaefer elmondta, etológiai tanulmányokat végeznek akusztikus címkékkel és telemetriával. „Felcímkézzük a fajokat, és megpróbáljuk kideríteni, vannak-e olyan alkalmak, amikor akár vízszintesen, akár függőlegesen szeparáció figyelhető meg a vízben, és ki lehet-e ezt használni a szelektív halászatra.”   

Emellett azt is ki szeretnék deríteni, melyek azok a napszakok, amikor a fajok természetes módon szétválnak. A kisebb fajok talán a ragadozók elől keresnek menedéket, míg a nagyobbak a bóját könnyű táplálékforrásnak hihetik. Számos fajt pedig a különböző jelzések – mint vízhőmérséklet – vonzhat.  

Egy távirányítású tengeralattjáró (ROV) alkalmazásával videóra veszik majd a halak viselkedését a telepített bója körül, majd a hálócsapdába kerülés után. Amennyiben a különféle tonhalfajok a hálóban elszeparálódnak – például egyesek alacsonyan mások magasabban úsznak -, akkor ez alapját képezheti az elválasztós módszerek.