Csoportokban élhettek az ősi erszényesek

Megkövesedett maradványok azt sugallják, hogy a modern erszényesek magányos természete nem őseiktől származik.

A modern emlősök gyakran csoportokban élnek, ám az erszényesek magányosak. Mivel nem volt fosszilis bizonyíték, mely azt sugallta, az állatok valaha is másképpen viselkedtek, a paleontológusok sokáig azt feltételezték, hogy az erszényesek az egyedüllétet kedvelték egész evolúciós történelmük során. Ezt az elképzelést egy fosszilis lelőhely elemzése borítja fel, mely több olyan erszényest is felölel, amely a jelek szerint együtt élt.

Bolívia Tiupampa lelőhelye a Pucadelphys andinus paleocén kori – 64 millió évvel ezelőtt - primitív oposszum 35 egyedét tartalmazza. Az ősi emlősök esetén a paleontológusok általában fogakat találnak, mivel a fogazat szívósságra fejlődött és nagyon jól fosszilizálódik. Azonban a bolíviai lelőhelyen előkerült 35 egyedből 22 fogak, koponya és csontváz majdnem tökéletes alakját őrizte meg. Sandrine Ladevèze, belga kutató és csapata az eredményekről a Nature-ben számolt be. 

Azonban a kutatókat nem a leletek állapota, hanem elhelyezkedésük a területen nyűgözte le. Ugyanis az erszényes állatkák két csoportban kövesedtek meg, egyik sem fed le egy négyzetméternél nagyobb területet, az egyik csoportban 12 egyed simult egymáshoz, a másikban 23, mindössze három méterrel arrébb.  

A természeti erők – mint a folyóvíz áramlata – haláluk után összegyűjthették az egyedeket, ám a kutatók ezt valószínűtlennek tartják, mivel a halál bekövetkezte után elmozdított csontvázak ritkán vannak ilyen jó állapotban. Ehyelett Ladevèze úgy hiszi, az erszényesek két üregben éltek együtt, amikor valamiféle katasztrófa – mint áradás – élve eltemette őket.

„Az ilyen típusú szocializálódást megfigyeltük már más csoportok fosszíliáiban – mint a dinoszauruszok esetén – ám ez a legkorábbi példa a szociális csoportosulásra erszényesek tekintetében” – mondja Csö-hszi Lo, amerikai paleontológus. 

A szociális csoportok összetétele a két üregben nagyon különbözik a mai oposszumoknál látottaktól. Mindössze néhány modern oposszum él egy területen, míg a bolíviai leletek morfológiája azt sugallja, hogy legalább hat kifejlett hím – melyeket nagy szemfoguk és hosszú koponyájuk alapján azonosítottak -, 12 kifejlett nőstény, négy fiatal, és egy fejletlen egyed tartózkodott az üregben. A kutatók szerint a tény, hogy az erszényesek ilyen elegye élt együtt arra utal, hogy modern, magányos életvitelük 64 millió éve még nem volt jellemző.   

Marcelo Sánchez svájci paleontológus azonban megkérdőjelezi, hogy a bolíviai leletek az általános erszényes viselkedésre utalnak-e a paleocén alatt. „Az is elképzelhető, hogy az ezen erszényeseknél megfigyelt társasági életmód evolúciós „kísérlet” volt egy olyan ágon, mely nem a ma élő erszényesek ősének tekinthető, és a magányos viselkedés volt a régi állapot.”

Tekintet nélkül arra, hogy a szocializálódás dominált-e más fajok között, ezen bolíviai oposszumokra egyértelműen igaz. Az még rejtélyt képez, mi is ösztönözte a csoportokban élést. Ladevèze úgy véli, a meleg iránti igény hozhatta össze az állatokat. Néhány Dél-Ausztráliában élő, általában magányos erszényes is akár negyven egyedet felölelő csoportokba verődik, hogy melegen tartsa magát, amikor télen csökken a hőmérséklet. Ám az ősi Bolívia klímája főleg trópusi volt, ami ezt az opciót valószínűtlenné teszi.  

Christian de Muizon, a vizsgálat társszerzője szerint még egy interpretáció lehetséges. „Akkoriban az erszényesek elkezdtek szétterjedni Dél-Amerikában. A szociális viselkedés az új régiókban történő letepeledést megkönnyíthette, segíthette a szaporodást és a szülői gondoskodást. Amint a populációk megvetették lábukat, a szociális viselkedés már nem bizonyult olyan hasznosnak, és az idők folyamán el is tűnt. Természetesen ennek bizonyítására még sok fosszíliát kell felfedeznünk."