A sarkvidéken tovább terjedhet a higanyszennyezés

Egy tanulmány eredményei szerint, 2020-ra mintegy 25 százalékkal nőhet a globális higanykibocsátás, amennyiben nem teszünk valamit kontrollálására. A higany veszélyt jelent a jegesmedvékre, bálnákra és fókákra, és azon sarkvidéki közösségekre, melyek megélhetés céljából az állatokra vadásznak.

A nyolc sarkvidéki ország által felállított tudományos szervezet jelentése arra is figyelmeztet, hogy a klímaváltozás súlyosbíthatja a problémát, mivel felszabadíthatja a több ezer éve az örökfagy birodalmában eltárolt higanyt, vagy pedig olyan kémiai folyamatokat idézhet elő, amelyek az anyagot még mérgezőbb formává alakítják.  

Az Arctic Monitoring and Assessment Program (AMAP) munkacsoport szerint különösen aggasztó, hogy a higanyszintek néhány sarkvidéki fajban folytatólagosan emelkednek a Sarkkör kiterjedt területén annak ellenére, hogy a közeli régiók – mint Európa, Észak-Amerika és Oroszország – visszafogták az emisszió mértékét. A kibocsátások a világ más részein viszont nőttek, elsősorban Kínában, mely jelenleg az első számú higanyszennyező, a teljes kibocsátás közel feléért felelős – írja az AMAP.

A szervezet jelentését - „Sarkvidéki Szennyezés 2011” – pénteken publikálják egy tudományos konferencián, Koppenhágában, ám az AP kapott egy példányt a kutatóktól.  Egy másik, a hét elején közzétett jelentés – melyet 400 kutató találkozóján ismertettek – azt mutatta, hogy a Sarkvidéken az olvadó jég ebben az évszázadban mintegy 1,6 méterrel emelheti meg a tengerek szintét, mely jóval magasabb a korábbi előrejelzéseknél. Mindkét kiértékelést átadják majd Hillary Clinton amerikai külügyminiszternek, valamint Oroszország, Kanada, Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország és Izland minisztereinek a Északi-sarkvidéki Tanács jövő heti ülésén.

A jegesmedvék, belugák és fókák azon fajok közé tartoznak, melyeknél a higany megnövekedett szintjét mutatták ki a sarkvidéki Kanadában és Grönlandon – mutatja a jelentés. Mindeközben a higanyszintek az Európa északi részein élő más állatok esetében csökkennek. Az okokat egyelőre nem egészen ismerik, ám az elméletek egyike szerint az európai állatok közelebb helyezkednek el azon régiókhoz, ahol a higanykibocsátás mértéke csökken. A klímaváltozás hatása – beleértve az olvadó, fagyott talajt, és a hosszabb, jégmentes évszakokat – is kiváltó tényező lehet, ám hozzátették, ehhez több kutatás kell. 

Rune Dietz, a vizsgálat egyik vezető kutatója szerint, a kihatások valószínűleg az egész sarkvidéki régióban ingadoznak. Grönland keleti részén, az olvadó jég a jegesmedvéknek könnyebb hozzáférést biztosíthat azon fókafajok szaporodó helyeihez, melyek magas higanyszintekkel rendelkeznek. Azonban Norvégia északi részén, a Svalbardnál a kevesebb jég a szárazföldre kárhoztathatja a medvéket, távol tarthatja a higanyban gazdag tengeri állatoktól, és arra kényszerítheti őket, „hogy több növényi táplálékot és szárazföldi állatot fogyasszanak” – mondja Dietz.

A jegesmedvék esetén a magas higanyszintek az agyban kémiai egyensúlyhiányt válthatnak ki, melyek kihatással vannak az állat viselkedésének, túlélésének és szaporodásának minden aspektusára. Higany nyomait találják meg szinten minden halban és kagylóban. Bizonyos szinteknél a vegyület károsíthatja a magzat vagy a fiatal gyermek fejlődő idegrendszerét, ha az anya vagy a gyermek túl sok halat fogyaszt.

Az északi sarkkörön élő inuit közösségek veszélyben vannak, mivel hagyományos étkezésük fókát, bálnát és kisebb mértékben jegesmedvét is felölel, a tápláléklánc csúcsán lévő azon fajokat, melyekben felhalmozódott a higany. Az AMAP jelentés arra ösztönzi az egészségügyi hatóságokat, hogy a kockázatokról értesítsék a sarkvidéki közösségeket, ám étkezési ajánlásokkal nem állt elő, mert a nyugati táplálkozás és életstílus átvétele egyéb egészségügyi problémákhoz vezethet.

A jelentés több száz publikált tanulmány eredményeire, valamint a korábbi, 1997-es és 2002-es kiértékelésekre támaszkodik, amelyek kimutatták, hogy az ősi sarkvidéki környezetet a világ más részein elhelyezkedő ipar szennyezi. A Jeges-tengerben mintegy 100 tonna, emberi eredetű higany rakódik le évente az atmoszférából, és hasonló mennyiség érkezik az óceáni áramlatokkal folyókkal és part menti erózióval. A higany széntüzelésű erőművekből, fűtőrendszerekből, szemétégetőkből és bányászati tevékenységekből kerül a környezetbe.   

Az AMAP szerint, amennyiben nem teszünk valamit a kibocsátások csökkentésére, a modellek azt sugallják, hogy a globális emissziók 2020-ra 25 százalékkal nőhetnek a 2005-ös szintekhez képest.