Ember és Neander-völgyi közös őse lehet a heidelbergi ember

Újabb tanulmány állítja, hogy a Homo heidelbergensis a Neander-völgyiek és fajunk utolsó közös őse volt.

Az emberek és a Neander-völgyiek utolsó közös őse egy magas, sokat utazott faj, az úgynevezett heidelbergi ember volt  - állítja egy új, PLoS One tanulmány. A meghatározás egyetlen heidelbergi ember - Homo heidelbergensis – maradványain alapszik. A leletet Ceprano néven ismerik azon Róma közeli város után, ahol a részleges koponyát megtalálták.

Korábban erről a 400 ezer éves fosszíliáról azt hitték, hogy az ember új faját, a Homo cepranensist képviseli. A legfrissebb vizsgálat azonban Cepranót a Homo heidelbergensis archaikus tagjaként azonosítja. Az eredmény megvilágíthatja, hogyan nézhetett ki a faj, melyből kifejlődött a Neander-völgyi és a Homo sapiens.

Silvana Condemi, a vizsgálat társszerzője szerint azon más maradványok alapján, melyek Cepranóval kombinálhatók a H. heidelbergensis kategóriában, azt feltételezhetik, hogy a Ceprano-morfotípus magas, erős állkapcsú és apró fogú volt. 

A vizsgálathoz a kutató és kollégái - Aurelien Mounier és Giorgio Manzi – Cepranót 42 afrikai és eurázsiai fosszíliával hasonlította össze, melyek kora 1,8 millió évtől 12 ezer évig terjedt. A kutatók ezt követően összehasonlítást végeztek Ceprano és 68 modern ember között is. A mintakészlet a legkiterjedtebb, melyet valaha az ősi olasz fosszília kapcsán elvégeztek.

Amellett, hogy Cepranót heidelbergi emberként azonosította, az elemzés figyelemreméltó hasonlóságokat talált más, emberhez kapcsolható európai maradványokkal, melyek a pleisztocén korszak középső szakaszára, mintegy 781 ezer – 126 ezer évvel ezelőtti tartományra néznek vissza. Emellett kapcsolatokat találtak ősi, afrikai emberi fosszíliákkal is. Ennélfogva a csapat úgy hiszi, a Homo heidelbergensis széles körben elterjedt, Európában és Afrikában és szétszóródott mintegy 780 ezer évvel ezelőtt.

Valószínűleg a jó idő tette lehetővé, hogy az emberős ilyen életet éljen. "Feltételezhetjük, hogy a középső pleisztocén során fennálló környezeti feltételek elősegíthették a H. heidelbergensis elterjedését és a populációk közötti kapcsolatokat” – mondja Condemi. "A génáramlás soha nem szakadt meg az óvilági populációkkal.”

Chris Stinger, brit paleontológus egyetért az új vizsgálat legtöbb következtetésével. "Régóta úgy tartom, hogy a Homo heidelbergensis reprezentálta közös ősünket a Neander-völgyiekkel mintegy 400 ezer évvel ezelőtt, és a Ceprano fosszília – újonnan meghatározott kései dátumával – kronológiailag jó helyzetben van, hogy ezen közös ősi csoport része legyen.”  

Hozzátette, azonban számos szempontból igen primitív leletről van szó, így az is elképzelhető, hogy néhány afrikai és európai heidelbergensis maradványhoz hasonlóan, nem az aktuális, utolsó ősi populációt reprezentálja. "Szerintem még mindig nem tudjuk, hogy az a bizonyos populáció hol élt” – magyarázza. „Az is lehet, hogy olyan helyet tekintett otthonának, melyről jelenleg igen kevés bizonyítékunk van, mint például Ázsia nyugati része.”