Meleg időszakokban vándoroltak az ősi óriáshangyák

Egy óriási, több mint 5 centiméterre megnövő hangya a Föld történelmének forró periódusai alatt, a kontinensek között lévő szárazföldi hidak segítségével átszelte a Sarkvidéket.

A Titanomyrma lubei hangya mintegy 50 millió évvel ezelőtt élt, és az egyik legnagyobb hangyafaj, melyet valaha megtaláltak. A fosszíliákat az amerikai Wyomingban, ősi tavi üledékekben találták meg.    

A Királyi Társaság Proceedings B folyóiratában a kanadai-amerikai csapat kimutatja, hogy az óriáshangyák – most és akkor is – majdnem mindig a forró klímát kedvelik. Az új faj úgy tűnik, rendkívül hasonlít a Németországban és a dél-angliai Wight szigetén talált leletekhez, melyek ugyanazon periódusból származnak. 

"Az új fajból nincsenek megkövesedett dolgozóink, csak egy királynőnk” – mondja Bruce Archibald, kanadai kutató. "Rendkívül lenyűgöző lehetett. A Németországban talált lelet súlya a becslések szerint annyit nyomott, mint egy ökörszem, és ez a példány hasonló méretekkel büszkélkedhetett.”

Keveset tudnak arról, ezen hangyák miként éltek és mivel táplálkoztak, ám a fosszíliákon észlelhetőek a szárnyak. Európában és most már Wyomingban is olyan növények közelében találják meg őket, melyek csak 20 fok körüli hőmérsékleten érzik jól magukat.

Az eocén korszakot – 56-34 millió évvel ezelőtt – olyan periódusok tarkították, melyek alatt a Föld hőmérséklete magasabbra emelkedett, mint napjainkban, talán üvegházhatású gázok – mint metán – atmoszférába kerülése miatt. A kutatók emellett úgy hiszik, az óriáshangyák az egyik ilyen „hipertermális” időszak alatt tehették meg az utat Európából Észak-Amerikába vagy vice versa.

Archibald szerint számtalan életforma cserélődött akkor ki Európa és Észak-Amerika között, emlősök, fák, mindenféle organizmus. „Emellett rengeteg hasonló rovar található Brit-Kolumbia és Dánia között – ám az állatok hűvösebb klíma alatt is élhettek és bármikor vándorolhattak. Ez az első példa arra, hogy olyan létforma van birtokunkban, melynek az átkeléshez meleg időre volt szüksége.”

A Sarkvidéken lévő szárazföldi hidak az eocén nagy része alatt mérsékelt klímát élhettek át, a hőmérsékletek a hipertermális időszakok alatt emelkedhettek. A kutatás folyamán a csapat feltérképezte az összes, több mint három centiméteresre növő hangyafaj - kihalt és ma is élő – élőhelyét.  

Kiderült, hogy gyakorlatilag mindegyik trópusi hőmérsékletekkel van kapcsolatban, bár ennek oka egyelőre rejtély. A legnagyobb ma is élő fajok a Dorylus nem hangyái, melyek Közép- és Kelet-Afrikában találhatóak meg és szintén öt centiméteresre nőhetnek meg.